DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita eddigi menetében a T/7042. törvényjavaslatról - amit én egyszerűen csak zöldsalátatörvénynek szoktam titulálni - sokszor elhangzott, hogy 16 törvényt módosít. A zöldsalátát nagyon szeretjük, mi sem és én személyesen sem azonban azt a törvényjavaslatot, amelyik így kezel más törvényeket. Lenne pedig helye ilyen salátáknak. No, nem ennyire salátáknak, hanem ha mondjuk, tényleg annyi van, hogy az Alkotmánybíróság hozott egy döntést, és ez több törvényt érint, akkor in concreto, egészen konkrétan az ezen alkotmánybírósági döntés által érintett törvényeknek megítélésem szerint az abban a körben való módosítása akár egy, úgynevezett salátatörvényben is lehetne. No, de adta magát ez a dolog, hogy több okból is kellett volna több kis saláta, akkor legyen egy saláta, de akkor már egyik-másik úgyis napirendre került, hogy felülvizsgálata indokolt, akkor néhány dolog idekerült. Valószínűleg ezen a pszichés folyamaton keresztül lett ez a 18 paragrafusos törvénymódosító indítvány.

(14.30)

Azt gondoljuk - ez el is hangzott az általános vita eddigi menetében is, és mindezt természetesen el fogjuk mondani akkor, amikor ennek helye van -, hogy konkrétan azonban ennek a törvénynek a végső megítélésénél nem biztos, hogy ennek kell a perdöntőnek lenni, ettől ez még elfogadható, hogy egyszerre került be, hiszen valóban azokat a módosításokat meg kell tenni.

Én Óbuda országgyűlési képviselője is vagyok, és óhatatlanul az egyes agrártörvényeknél az embernek azt is meg kell néznie, hogy azok saját választóit hogyan érintik. Én magam úgy láttam, hogy ennek a törvénynek néhány passzusa ott is érdekes lesz, elég talán, ha arra utalok, hogy az úgynevezett élelmiszerlánc-biztonsági események bekövetkezhetnek. Minél kevesebb legyen, kívánom mindannyiunknak. A korábbi gyakorlat vagy követelmény helyett, amikor az ilyen eseményeket országos napilapban, tévében, rádióban való megjelenítésre ítélték, a javaslat úgy szól - érthető okoknál fogva -, hogy honlapon jelenik meg, meg MTI-közlemény jelenik meg róla. Azt gondolom, hogy erre a gyakorlatváltásra a saját választóink figyelmét is majdan föl kell hívni. De még egyszer mondom, reménykedjünk abban, hogy minél kevesebb ilyen eseményt kell közzétenni. Jól működő hatóságaink, állatorvosaink tényleg tesznek azért, hogy a lehető legkevesebb ilyen esemény legyen, de van, ami nem rajtunk múlik.

Nagyon nehéz a salátatörvények általános vitája, én nem is esnék abba a hibába, hogy mindegyik törvényről beszéljek, tulajdonképpen három módosítandó törvényről szeretnék szólni. Ezek között olyan is lesz - csatlakozva Medgyasszay képviselőtársam előzőekben elhangzott vezérszónoklatához - ami pusztán apropó: a géntechnológiai törvényről van szó. Egy technikainak tekinthető, és az Európai Unió belső szabályaihoz való igazítást jelentő módosítás formájában van jelen a géntechnológiai törvény ebben a salátatörvényben. Azt a részét egyébként támogatjuk.

De mire is ad alkalmat, hogy ez itt van? Időközben befejeződött a környezetvédelmi bizottság és a mezőgazdasági bizottság együttes ülése - én személyesen részt vettem rajta, és Velkey úr is, ha magam elé tekintek, valamint Godó úr is mögöttem -, ahol valóban egy együttes nyilatkozatot fogadtunk el, megerősítve azt az országgyűlési határozatot, amit e tárgyban hoztunk, megerősítve a magyar kormány e tárgyban tett összes eddigi lépését, alátámasztva és támogatva azt a társadalmi konszenzust, ami ebben az ügyben kialakult, nevesen, hogy nem kérünk a genetikailag módosított növényekből, ha lehet, semmilyen formában.

A nyilatkozatunk azt célozza, hogy a jövő héten hétfőn Brüsszelben a környezetvédelmi miniszterek tanácsülésén szavazásra kerülő kérdésben, nevesen, hogy maradhat vagy nem maradhat a magyar moratórium egy bizonyos kukoricafajta ügyében, az legyen az állásfoglalás, hogy maradjon. Ezt a fórumot is szeretném arra fölhasználni - mivel a Magyar Köztársaság Országgyűlése, a Magyar Köztársaság kormánya és amennyire én tapasztaltam, a magyar nép teljes konszenzusa van ezek mögött a törekvések mögött -, hogy ezt vegyék már figyelembe akkor is, ha bizonyos gazdasági érdekek másokat meg arra motiválnak, hogy moratóriumunkat hatályon kívül helyezzék. Bízunk benne, hogy a józan paraszti ész más EU-tagállamok miniszterei szavazatánál is munkálkodni fog. Ezt elősegítendő fogadtuk el és kívánjuk eljuttatni állásfoglalásunkat a döntéshozókhoz, tehát a más tagállamok környezetvédelmi minisztereihez is. Nagyon bízunk benne, hogy e tárgyban újabb országgyűlési döntésre nem lesz szükség. Nyilván ez akkor lesz lehetséges, ha meghallgatásra találnak szempontjaink, akaratunk, érveink.

A másik törvény, amiről szeretnék szólni, és ez is érinti az óbudaiakat is, az állatvédelmi törvény. Ott érinti őket, hogy társállatok vagy más hangszerelésben: kedvtelésből tartott állatok városias közegben is meg vidéki térségben is vannak. Mint tudjuk, Óbuda inkább városias térség, bár őszintén szólva, választókerületemben a tanyától a toronyházig minden megtalálható, és állat is megtalálható minden szituációban. Vágyik a városba szorult ember a természet közelségére, így hát az állatok közelségére is.

Fontos volt annak idején, hogy e tárgyban elfogadtuk az állatvédelmi törvényt, nagyon fontos volt, hogy bizonyos állatkínzási cselekményeket pönalizáltunk, azaz a büntető törvénykönyvbe is beletettünk, de az élet mindennapjai számos más feszültségpontot is előhoztak. Két esetben szoktunk nagyon foglalkozni ezzel a kérdéssel: ha kínozzák az állatot, vagy ha támad az állat. Mindegyik esetben végső soron persze ott van az állattartó felelőssége, de hogy miért is alakul ki az, hogy az állat olyan helyzetbe kerül, hogy támadjon, vagy egyáltalán olyan körülmények között kell élnie, ahogy él, ez ügyben az állatvédelmi hatóságoknak feladatokat szabtunk, ezek sorában az önkormányzati állatvédelmi hatóságoknak is, csak nem mindig volt meg mögötte a fedezet.

Ilyenkor gyakran kiálltunk úgy, hogy akkor biztosítsa valaki ennek a fedezetét. Ezt a fedezetet többféleképpen lehet biztosítani, ma úgy tűnik, hogy ennek költségvetési, állami költségvetési oldalról meglehetősen kemény korlátai vannak. Valószínűleg a legtöbb önkormányzatnál is hasonló a helyzet. Viszont valaki tartja azt az állatot, amelyik támad, meg tartja azt az állatot, amelyik kegyetlen körülmények között él, meg tartotta azt a kóbor állatot is, amelyik mondjuk, adott esetben támadott. Ilyen esetekben nyilván, ha arra próbáljuk terhelni az állatvédelmi eljárások és az állatvédelmi gondoskodás bizonyos eseteiben az állatvédelmi gondoskodás költségeit, aki tehet róla - ez a valamikori vagy az éppen aktuális állattartó és gazda -, azt gondolom, hogy akkor nem biztos, hogy rossz megoldást választottunk. A törvényjavaslat ezeket tartalmazza.

Nyilván nem szabad szembekötősdit játszani: ha valaki veszélyes állatot tart, arról, hogy ki a tulajdonos, és hol is lelhető fel, legalább a hatóságok egymás közt hadd kommunikáljanak, hiszen ha ezzel gond van, akkor valóban nagy gond tud lenni, nehogy az eljárást hátráltassa az információhiány. E tárgyban is tartalmaz rendelkezéseket az állattenyésztési törvény módosítása.

Ugyanakkor látni és tudni kell, hogy az állatvédelmi törvény valóban ilyetén működését mégiscsak az fogja tudni szolgálni, ha minél több helyen - nagyon sok önkormányzat jó gyakorlatának megfelelően - a kötelező csipelést, a jószágok kötelező csippel való ellátását megvalósítják. Ez ad ugyanis reális esélyt arra, hogy például egy elkóborolt állat esetében, túl azon, ha megtalálják, és olyan a szituáció, vissza tudják szolgáltatni annak, akié, és legtöbbször ilyenkor szeretettel fogadják is, de ha ez a kóbor állat támadott vagy kárt okozott, bizony akkor megtalálják a felelősét is.

Ezek a rendelkezések az óbudai állattartóknál is változtatásokat fognak eredményezni, nyilván csak azoknál, akik állataikat nem megfelelő körülmények között tartották, a csipelésnek pedig az előnyét a jövőben élvezheti az is, akinek visszakerül kedvence elkóborlása esetén.

(14.40)

A harmadik törvény, amiről szeretnék szólni, a halászatról és a horgászatról szóló törvény, hogy Medgyasszay úrnak igaza legyen - ha Orosz képviselő úr szól, nem lehet szó a halászati és horgászati törvény kihagyásáról. Jelzem, hogy az általa felvetett gond és probléma nem törvényi előírás kérdése. A fogási napló részletei eddig is a végrehajtási rendeleten múlottak. Azokat a szempontokat, amikkel mondott, tökéletesen megértem, azokkal egyet is értek. Nyilván e vita alapján és a törvénymódosítást követő vhr.-módosításnál erre sort lehet keríteni. Mondom ezt annak ellenére, hogy megérett a törvény egy átfogó felülvizsgálatra. Ezt jelzi az is, hogy ebbe a törvénybe is bekerült, holott itt kevésbé érvényesülnek azok az általános megfogalmazások, hogy miért is lett ez salátatörvény.

A halászati törvény kapcsán a fölvetett monitoringot is érinti, hogy lehetőség lesz kutatási területi engedély kiadására. Itt alapvető fontosságú, hogy persze, kutatni kell, monitorozni kell, ezzel egyetértünk, de legalább ennyire fontos az is, hogy a halászatra jogosult tudja, hogy kik járnak a vizein, még akkor is, ha azok jó céllal járnak ott. Itt a céllal reményeink szerint nem lehet probléma, bár láttunk már karón varjút, meg a fűzfán kormoránt. Szóval fontos, hogy ez precízen működjön. Ehhez az is kell, hogy tudjon róla a halászatra jogosult, hogy mennyi és kinek adott engedélyről van szó. Az sem lenne baj, ha a kutatás eredményeiből is részesülhetne a halászatra jogosult.

A horgászok számára, azt gondolom, talán a legfontosabb a jogszerűen halászók és horgászók számára, hogy a halőr munkáját semmi ne veszélyeztesse. Hát mert meg kell védeni a halat. Ebből a szempontból nézve az a javaslat, amelyik lehetővé kívánja tenni azt, hogy bárki mondhassa, akit elkap a halőr, hogy nincs nálam az engedély, hát... Ne lazítsuk fel ezzel a passzussal a vízparti rendet! Így is laza tud lenni. Aki sérteni akarja, az sérti, és durván sérti. Ne adjunk egy kibúvási lehetőséget! Mit csináljon szerencsétlen halőr, ha mindenki azt mondja, hogy éppen nincs nálam az engedély, márpedig ezt lehetővé tenné a beterjesztett javaslat, hogy ilyen kifogásokkal is éljenek - no, erre nem lenne szükség. Egyébként pedig a mérlegelési jogkör, ami a hatóságok számára rendelkezésre áll és a megemelt bírságok támogatandók. Érthetetlen, hogy egyik oldalról szigorítás jön, a másik oldalról ez a lazítás. Ezt a lazítást hagyjuk el!

Mint ahogy javaslom, hogy hagyjuk el azt a részt is, amelyik hatályon kívül kívánja helyezni a halászati törvénynek azt a passzusát, miszerint a haszonbérlő mindaddig birtokban marad, amíg vele az elszámolás tisztességesen meg nem történik. Eddigi tapasztalatom szerint mind a horgász, mind a halász érdekképviseletek ezt az elszámolási szabályt olyként tekintik, ami az egész törvény megítélését befolyásolhatja.

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Köszönöm figyelmüket. Javaslom, hogy a vitát követően módosításokkal fogadjuk el a törvényjavaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu