DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. A Magyar Tudományos Akadémia, az ehhez kapcsolódó törvényjavaslat egyik nagy érdeme meglátásunk szerint, hogy országos közfeladatnak minősíti az Akadémia tevékenységét, azt a tevékenységet, amit közel 200 év óta folyamatosan ellát. Nevezetesen, anélkül, hogy mindet részletezném, mert azt gondolom, nem feladatunk most, de a főbb tartalmát érdemes kiemelni, hogy a világ tudományos eredményeit megpróbálja honosítani Magyarországon, másrészt saját tudásbázisával gazdagítja a tudományt, és mindezt megpróbálja továbbítani a gazdaság és a társadalom felé. Egyúttal, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, a nemzetnek tanácsadója, ami független a különböző politikai szélirányoktól minden korban. Ez olyan érték, amit érdemes megőrizni, sőt erősíteni. Ez ma, különösen abban a világban, amikor az érdekek uralkodnak el szinte mindenhol, és az értékek háttérbe szorulnak, különösen fontos.

A magyar tudóstársadalom színe javát tömörítő intézmény nemzeti szintű kérdésekkel foglalkozik, állásfoglalását a kor tudományos eredményeinek megfelelően alakítja ki, tehát ebből a szempontból pedig nagyon is aktuális napi hasznossága, azt hiszem, megkérdőjelezhetetlen, és a jövőben ezen feladata ugyancsak megkérdőjelezhetetlen. A törvényjavaslat nyilván mindezt részletesen felsorolja, pontosítja is, és külön fontosnak tartom azt megjegyezni, hogy számos olyan gyakorlatot, amit az Akadémia egyébként folytatott, most törvényi kötelezettségként nevesíti.

Csak néhány példát hadd említsek! A tudományos utánpótlást ösztöndíjrendszer fenntartásával segíti az Akadémia, és ennek fedezete az Akadémia költségvetésében van. Eddig is volt ilyen, megjegyzem, innentől kezdve törvényi kötelezettség. Az Akadémia elnöke kétévente beszámol az Országgyűlésnek az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről - eddig is volt. Anélkül, hogy ezeket hosszasan sorolnám, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem új dolgokat talál ki sok esetben ez a törvény, hanem meglévő, bevált és mindenki által elfogadott, hasznosnak ítélt gyakorlatot törvényi szinten megerősít.

A Tudományos Akadémiáról szóló törvénymódosítás egy több éve elindított akadémiai reformfolyamat igen fontos állomása. A törvény előkészítése maga is hosszú és alapos egyeztetést jelentett, erről miniszter úr már szólt, bizottsági ülésen is többször beszéltünk erről. Különösen fontos az a széles körű egyetértés, ami az adott törvényre vonatkozik. Ugyanakkor fel is gyorsíthatja ennek a törvénynek az elfogadása az Akadémián folyó reformfolyamatot, és hatékonyabbá teheti a későbbiekben még inkább a működését. Ez annál is inkább fontos, mert a XXI. században a gazdaság és a társadalom egyre inkább tudományfüggővé válik. Európában, a Távol-Keleten, Amerikában egyaránt tudásalapú gazdaság, tudásalapú társadalom kialakulása zajlik. Azt gondolom, ezt illene megszívlelni, mert sajnos meglátásom szerint Magyarországon a kormányzati politika számára, úgy tűnik, nem ez az elsődleges prioritás.

(10.40)

Lehetne hosszasan sorolni, hogy hányféle területen lehet ennek pont az ellenkezőjét kimutatni. Már a kormánypártok részéről is elhangzott olyan felvetés, amely az integrált oktatás csődjéről szólt. A középiskolai felvételi átalakítása gyakorlatilag lefelé nivellál, az egyetemekre, főiskolákra való bejutás, a felvételi rendszer eltörlése és az emelt szintű érettségi kötelező mivoltának a teljes megtagadása ugyancsak ebbe az irányba nivellál, a bolognai folyamat hazai valósága egy második középiskolát teremt a felsőoktatásban. Lehetne sorolni a példákat, ami pont ezzel a világtrenddel ellentétes Magyarországon. Ebből a szempontból pedig azt gondolom, hogy az Akadémia ezekre a lehetséges negatív folyamatokra időben felhívta a figyelmet, csak nem talált értő fülekre. Ide lehetne sorolni a különböző állami kutatóhelyek felszámolását vagy akár az állami ösztöndíjrendszereknek és a tudományos kutatói álláshelyeknek a jelentős beszűkülését vagy megszüntetését.

Az Akadémia kétévenkénti beszámolója során többször elhangzott már itt a parlamentben, hogy európai összehasonlításban Magyarországon kevés a tudományos kutató. Azt gondolom, hogy ha csak ezt az egy dolgot kiemelnénk, akkor megint csak az előbbi állításhoz egy fontos támasztékot és igazolást kapunk.

Kevés az alapkutatásra jutó forrás is természetesen, és ennek apropóján érdemes, azt hiszem, arra is kitérni, hogy helyes az Akadémiának az az álláspontja, hogy a magyar tudóstársadalom elsőrendű feladata ma az alapkutatás, mert az alapkutatás eredményei nélkül nem létezik a gazdaság számára felhasználható tudásanyag. A tudósnak nem a piacon azonnal értékesíthető terméket kell előállítania, hanem gondolatokat, felismeréseket kell megfogalmaznia, amelyeket azután a későbbiekben át lehet alakítani annak érdekében, hogy abból ténylegesen termék lehessen, piacképes termék. A hazai gazdaságból hiányzik ez a fajta hozzáadott magyar érték. A világon is így gondolkodnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy gyökeresen új eredmény, ami később komoly hasznot hajthat, csak az alapkutatásoktól várható, az alkalmazott kutatás ugyanis többé-kevésbé már ismert dolgokat rak össze, és ez utóbbiban kellene nagyobb szerepet kapnia inkább a piaci szereplőknek és a gazdaság szférájának.

Elszomorító egyébként ebből a szempontból az, hogy korábban, amíg még koalíciós kormányzatként működött a jelenlegi kormányzat, a kormánynak volt olyan minisztere, aki nevezetesen a gazdasági ügyekért is felelt, aki az alapkutatással, sőt a Magyar Tudományos Akadémia egészével kapcsolatban - vagy ha az egészével nem feltétlenül, de a Magyar Tudományos Akadémia jó néhány tudományterületével kapcsolatban - olyan álláspontot képviselt, amely szerint ez felesleges, meg kell szüntetni, dobjuk ki a szemétkosárba és hasonló egyéb dolgok. Egy olyan miniszter mondta ezt, akinek a gazdasági tárca élén állva igazán illett volna tudnia azt, amit itt az előbb akár Józsa képviselő úr vagy akár Szabó képviselő úr is elmondott, hogy a gazdaság és a tudomány összefüggésrendszere magától értetődő dolognak tűnik.

Hogyha ilyen hektikus oda-vissza ugrálgatások vannak egy kormányzati politikában, azt egy tudománypolitika elég nehezen tudja kiszámítható módon a maga számára leképezni. És azt se felejtsük el, hogy jó darabig egyébként ez a derék miniszter felügyelte az Innovációs Alapot is, azt az Innovációs Alapot, amelynek a működésével kapcsolatban a magyar Állami Számvevőszék jó néhányszor megállapította, hogy nem törvényszerűen működik, törvénysértéseket követ el, és nem a törvényben meghatározott célokra fordítja a forrásait. Ebből megint csak nem az erőforrások tudomány szempontjából értelmezhető és hasznosítható összpontosítása következik be.

Az elmúlt években pedig Európa-szerte és az Egyesült Államokban is a hangsúly egyértelműen az alapkutatásokra került. Nem állítható szembe a mindennapi, azonnali bevételteremtés és a közösségek, gazdaságok, szellemi produktumok hosszú távú működését lehetővé tevő értékteremtés. Az Európai Bizottság - nem most volt, hanem néhány évvel ezelőtt - megállapította, hogy Európa, az Unió hibát követett el, amikor az uniós keretprogramokat egyedül a közvetlen versenyképesség szolgálatába állította, ugyanis a gazdaságban most használatos technológiák lassan kimerülőben vannak, az új technológiákhoz viszont új ötletek kellenek, azok pedig alapvetően az alapkutatásokból származnak.

Már a 7. keretprogram is többé-kevésbé ennek szellemében lett összerakva legjobb tudomásom szerint. Az Egyesült Államokban is kiemelt állami feladat lett az alapkutatás, ott is szembesültek azzal, hogy rövid időn belül hiányozni fognak azok a kutatási eredmények, amelyek azután a vállalkozók közreműködésével kikerülhetnek a gazdaságba. Az Egyesült Államokban az alapkutatásra fordított állami forrásokat most 50 százalékkal megemelték, ez 6 milliárdról 9 milliárd dollárra történő emelés.

Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy a válság az Egyesült Államokat is érinti, sőt onnan indult el, ott nemcsak adót csökkentenek, nemcsak gazdaságélénkítő programokat indítanak a válság leküzdésére, de a tudományos kutatásokra is sokat fordítanak. Azt teszik, amiről itt egyébként a kormányoldal politikusai beszélni beszéltek, Józsa István is elmondta, hogy válságidőszakban pénzt kell tenni a tudományba, egyetértek, csak nem látom, hogy hol van ez a pénz, mert Magyarországon se híre, se hamva. Szabó Zoltán ugyanezt mondta, a pénznek se híre, se hamva. Csak úgy megjegyzem, hogy Amerikában a National Science Foundation évente körülbelül 200 ezer tudóst, mérnököt támogat, a Deutsche Forschungsgemeinschaft évente másfél-két milliárd eurót fordít kutatásra. Ha csak a nagyságrendeket nézzük, én elismerem, hogy Magyarország ettől jóval kisebb léptékű ország népességében és így tovább, de az arányokat tekintve azért borzasztó elmaradásban vagyunk, és a legbántóbb, tisztelt Ház, az, amikor a szavak és a tettek köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Magyarországon ma a tudományra a GDP-nek még 1 százalékát sem fordítjuk. Csak összehasonlításképpen: a kamatkötelezettségre - tehát tőketörlesztés nélkül kamatkötelezettségre - több mint a 4 százalékát. Azt gondolom, ha fordított arány lenne, akkor azzal ki lehetne békülni, de azért ez mégiscsak egy nonszensz helyzet. Erre azt lehet csak mondani, hogy gratulálok, országépítésből elégtelenre vizsgáztak.

Mindezek tükrében a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény külön érdeme, hogy ott legalább a törvényben megpróbálják a beterjesztők az Akadémia részéről is, a tárgyalások során a megállapodás, vagy ha úgy tetszik, az együttműködés eljutott arra a pontra, hogy legalább az OTKA megmarad az Akadémia keretein belül. Ilyen értelemben ki lehet emelni a politikai széljárásból, de még inkább ki lehet emelni a fiskális mohóság karmaiból, mert erre már jó néhány példát láthattunk az elmúlt esztendőkben, hogy korábban jól működő programok hogyan váltak a kincstári mohóság áldozatává; mindig természetesen a takarékosságra való hivatkozással, aztán nem sokkal később kiderült, hogy mi minden felesleges dolgokra meg máshol elfolyt a pénz.

Az Akadémia másik fontos, nagy feladata a kulturális értékek őrzése, védelme és a társadalmi változások kutatása. Megjegyzem, erre mondta azt valamikor az a bizonyos gazdasági miniszter, hogy szerinte ezt ki kellene dobni az ablakon. A már hosszú évek óta folytatott stratégiai kutatások eredményeit - az Akadémián volt ilyen, ugye - azonban a politikai vezetés az elmúlt esztendőkben, azt kell mondanom, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta. Csak utalnék arra, hogy az Akadémia keretén belül született vagy születtek komoly kutatások arra vonatkozóan, hogy mit kellene vagy mit lehetne tenni az agráriummal, a vidékkel, a vidék népességmegőrző képességének fejlesztésével, a vidék megtartóképességének erősítésével. Úgy, ahogy van, ezek falra hányt borsóként leperegtek a mindenkori illetékes tárcákról.

De azt gondolom, hogy itt igazán illik szólni még egy fontos kérdésről, ami ma Magyarországnak egy óriási lehetőséget jelenthetne, csak attól tartok, hogy ezt is elpuskázta a tisztelt kormányzat, ez pedig nem más, mint az Európai Unión belül meghirdetett nagy tudományos program, ez a bizonyos neutrongyorsító központnak a kérdése. Én azt érzékelem, már amennyire lehet ezt érzékelni egy kicsit kívülállóként, hogy a tehetetlenség egészen egyszerűen úgy tűnik, hogy kezdi megbosszulni magát, mert mindenhonnan olyan híreket lehet hallani, hogy nem nekünk áll a zászló. Én azt gondolom, hogy itt vagy nagyon elpuskázza a kormányzat a dolgokat, hiszen az országok pályáznak, azért ne felejtsük el, vagy egész egyszerűen annyira hozzá nem értő és laikus módon intézi, hogy az megengedhetetlen. Jelen helyzetben, ha lett volna Magyarországnak, ha lenne kitörési pontja, akkor azt gondolom, ez valóban az. Nem tudom, hogy a 24. órában vagyunk-e, vagy már azon túljutottunk, ha a 24. órában, akkor én arra kérném az ebben illetékeseket, hogy nagyon rázzák meg magukat, nagyon kapják össze magukat, mert ha van ma kitörési pont Magyarországon, akkor ez valóban az lehetne.

(10.50)

Az Akadémia korábban is felhívta a figyelmet olyan társadalmi problémákra, amelyek leperegtek a kormányzatról. Hadd említsem például azt, amikor a tandíj kérdése volt, hogy legyen-e az egyetemeken, főiskolákon tandíj, vagy ne legyen. Akkor az Akadémia részéről is megfogalmazódott az az álláspont, hogy ilyen gyors, rapid bevezetése jelen körülmények közepette azt fogja eredményezni, amit aztán a népszavazás során a magyar társadalom el is utasított. Illene megfontolni és meghallgatni a tudóstársadalom vélekedését, mert nem politikai elfogultság motiválja őket a legtöbb esetben, sőt azt kell mondanom, hogy soha nem, hanem egész egyszerűen a tudomány különböző eszközeivel és különböző tudományterületek megalapozott eszközeivel együttesen meghozott álláspontról van szó. Az aktuális politikának ezeket illene észrevenni.

Összességében azt gondolom, hogy maga a törvény szerencsés, hogy megszületik. Természetesen támogatjuk és egyetértünk vele. Az eddigi előzmények fényében szeretnénk remélni, hogy ennek a törvénynek az elfogadása nem egyszerűen csak egy rubrika egy képzeletbeli papíron, hogy a tudóstársadalom szemét most ezzel átmenetileg a kormányzat befogta, hanem egész egyszerűen ez a törvény valóban egy komoly, hosszabb távú tudománypolitikai iránynak egy fontos megalapozása tud lenni.

Én ennek reményében kívánok egyébként az Akadémiának a jövőben is sok sikert, jó munkálkodást, mert ha van ma Magyarországon olyan intézmény, amelyiknek a szakmai, erkölcsi és morális tekintélye még egyáltalán nem erodálódott, az a Magyar Tudományos Akadémia, ezt illene megőrizni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu