DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága, most a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében ajánlom a tisztelt Háznak elfogadásra a benyújtott és a tisztelt Ház asztalán fekvő törvényjavaslatot.

A közszolgálati Magyar Televíziónak van a parlamenti közvetítéshez kapcsolódó műsora, a Parlamenti napló, amelyben néhány, most itt jelen levő képviselőtársammal együtt tegnap éppen erről a törvényről beszélgettünk. A műsorvezető első kérdése az volt, hogy egyáltalán jelenlegi formájában van-e szükség erre a törvényre. Erre én azt mondtam, hogy igazából a kérdés nem ez, a kérdés az, hogy a jelenlegi formájában van-e szükség az Akadémiára. És a válasz természetesen az, hogy jelenlegi formájában nincs föltétlenül szükség az Akadémiára.

Vannak országok, ahol a tudományos élet irányítása és finanszírozása egyértelműen és vitathatatlanul kormányzati kezekben van, tudományügyi minisztérium működik, a tudományos intézmények vagy a felsőoktatás részét képezik, vagy a kormány közvetlen irányítása alatt állnak, és ezeknek a költségvetését is a kormány az éves költségvetési terven belül dönti el. Vannak ilyen országok, nem is föltétlenül a tudomány művelésében hátramaradott országok, és az ilyen országokban az akadémia vagy urambocsá, az akadémiák magántársaságok, amelyekben olyanok ülnek, akik egymás véleménye szerint a tudomány vagy az adott tudományterülethez sokat hozzátettek.

Magyarországon nem ilyen rendszer alakult ki, ez a rendszer a Magyar Tudományos Akadémia immár majdnem két évszázados fennállása alatt fölhalmozódott presztízse, illetőleg a tudomány állami és testületi irányításának megosztása okán alakult így ki, és nekem meggyőződésem az, hogy az irányításnak ez a formája a tudományos élet alkotmányban biztosított szabadságát, a tudományos igazságoknak és a tudományos igazságok eldöntésének politikától független voltát lényegesen jobban szolgálja, lényegesen jobban kifejezi.

Tehát elképzelhető más megoldás, ez egy értékválasztás, hogy Magyarországon a tudomány irányítása, a tudomány képviselete ebben a formában alakult ki és erősödött meg, és úgy gondolom, hogy ezt az értékválasztást nincs is okunk módosítani.

A miniszter úr, amikor a pulpitusról beterjesztette a törvényjavaslatot, részletesen szólt annak egyes rendelkezéseiről, azokról a változásokról, amelyek az eddigi rendelkezésekhez képest ebben a törvényben megtalálhatóak. Magam is egyik legfontosabbnak a tulajdon kérdését tartom, azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a korábban kezelésére bízott vagyontárgyakat tulajdonba kapja, tulajdonaként gazdálkodik vele a továbbiakban.

A törvényjavaslat tisztázza az ehhez kapcsolódó felelősségi viszonyokat is, világosan elválasztja egymástól a tudomány, a tudományos élet képviseletére, illetőleg a tudományos intézményhálózat irányítására vonatkozó jogköröket és feladatokat. Ehhez személyeket és testületeket rendel, és ezeknek a hatáskörét elválasztja egymástól. Tisztázza a felelősségi viszonyokat is, amelyek - legyünk őszinték - az Akadémia korábbi szerkezetében nem voltak minden esetben teljesen világosak. Egyértelmű felelősöket rendel az egyes döntések meghozatalához, és garantálja nemcsak formailag, hanem a valóságban is a demokratikus kontrollt. Garantálja azt, hogy az Akadémia mint köztestület ne csak közgyűlésében, amely egy kollektív döntéshozó testület ugyan, de operatív irányításra már csak létszáma miatt is kevéssé alkalmas, tehát ne csak a közgyűlés, hanem a közgyűlés által választott szervek demokratikus kontrollja, illetőleg demokratikus irányítása alá helyez bizonyos területeket.

Úgy gondolom, ezek a testületek, ezek a személyek, ezek a felelősségi körök a fékek és ellensúlyok jól kiegyensúlyozott rendszerét alkotják, biztosítják azt, hogy a tudományos élet, az Akadémia, a tudományos intézményhálózat irányítása kellő hatékonysággal és ugyanakkor kellő demokratikus kontrollal legyen elvégezhető.

Tisztelt Ház! Néhány szót arról, ami a törvényben nincs benne. Fölvetődött az a javaslat... - a mindannyiunk által ismert bonmot szerint Montecuccoli három dolgot tartott fontosnak a háborúhoz, a tudományhoz valószínűleg ennél eggyel több kell, és ez az egy ugyanaz, mint az előző három, vagyis a pénz.

(10.30)

Amikor 1825-ben az Országgyűlés alsóháza a Magyar Tudományos Akadémia, illetve az Akadémia felállításáról vitázott, akkor az alsó táblán felállt egy mágnás, bizonyos Széchenyi István gróf, aki azt mondta, hogy nekem itt szavam nincs, én az országnak nagyja nem vagyok, de ha feláll egy olyan testület, amely, akkor birtokaim egyévi jövedelmét ajánlom fel ennek működésére. Egyes történészek szerint ugyan ezt a felajánlását Széchenyi István soha nem teljesítette, de ebből nem következik az, hogy a Magyar Köztársaságnak csaknem 200 évvel később ne kellene a tudomány finanszírozásával, a tudomány támogatásával kapcsolatos kötelezettségeit ellátnia.

Azt javasolták, illetőleg azt hiányolták többen ebből a törvényjavaslatból, hogy nem rendelkezik előre és garantáltan a tudományos élet, az Akadémia, az Akadémia által irányított tudományos élet finanszírozásáról. Voltak javaslatok is, hogy a tervezet rögzítse, hogy a nemzeti össztermék nem tudom, hány százalékát a minden éves költségvetésben kötelezően az Akadémia, illetőleg a tudományos finanszírozásához kell rendelni. Az ilyen javaslatokat a pénzügyminiszterek általában nem szokták szeretni, tekintettel arra, hogy van néhány nagyon fontos dolog, amire a képviselők, illetőleg az ebben a körben érintett döntéshozók szívesen különítenék el a költségvetés vagy a nemzeti össztermék bizonyos százalékát. De a költségvetés is és a nemzeti össztermék is csak 100 százalékból áll, és ha előre elosztogatjuk akármilyen fontos kérdésekre, akkor előbb-utóbb költségvetés, előbb-utóbb nem marad miről dönteni. Ezt a javaslatot tehát nem támogatta a döntéshozó, és magam sem támogatnám.

Mindazonáltal arra kívánok rávilágítani, hogy a tapasztalat az elmúlt tíz év során azt mutatja, hogy az Európai Unión belül azok az országok voltak a legsikeresebbek, azoknak az országoknak sikerült versenyképességüket nemcsak megőrizni a világban, hanem azon javítani is, amelyek az Európai Unió lisszaboni csúcsértekezletének ajánlásaiból megfogadták azt is, ami a tudomány, a kutatás-fejlesztés, az innováció támogatására a nemzeti össztermék, a GDP 3 százalékát látta jónak elkülöníteni; mégpedig abban az arányban, hogy 1 százalékot biztosítson ebből a költségvetés, 2-t pedig a versenyszféra.

Ha törvényben nincs is értelme garantálni, nincs is értelme leszögezni ezt a kívánságot, hiszen volt már néhány olyan törvényi hely, amely ilyen meghatározott százalékokat különített volna el, és ezeknek mindig az lett a sorsa, hogy amikor a költségvetés problémái nem tették lehetővé ennek teljesítését, akkor az Országgyűlés arra az évre felfüggesztette ennek a törvényi helynek az érvényességét, tehát ha ilyen rendelkezést nem is tartalmaz a törvényjavaslat, nem is tartalmaznak más törvények, a jövőben nagyon fontosnak tartom, és a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében is igen fontosnak tartom, hogy ezt a 3 százalékos értékhatárt minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben megközelítsük, elérjük, majd túlhaladjuk.

Ebben a Magyar Országgyűlésnek, a magyar kormánynak, a magyar költségvetésnek is van adóssága, hiszen a tudomány költségvetési támogatása messze nem éri el a GDP 1 százalékát, amit ezek szerint a lisszaboni ajánlás megfogalmaz. Ez az adósság azonban eltörpül a versenyszféra adóssága mögött, amely még sokkal messzebb van a lisszaboni ajánlás által rárótt 2 százalék teljesítésétől. Az tehát a jövőre nézve a feladat, hogy egyfelől a költségvetés minél gyorsabban igyekezzék elérni, majd meghaladni ezt a bizonyos 1 százalékot, és a költségvetés, illetőleg más törvények olyan gazdasági környezetet, olyan érdekeltségi rendszert teremtsenek, ahol a versenyszféra és annak szereplői, a különféle vállalatok a maguk 2 százalékát is azért teszik hozzá ehhez az összeghez, mert egyébként fejlődésük, versenyképességük nem volna biztosítva.

Abban a reményben, hogy nemcsak a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényt fogadjuk el ilyen páratlan egységben, hanem ezt a - meglehet - kicsit naiv, de mindenképpen az ország javát szolgáló jövőképet is mielőbb sikerül beteljesítenünk, ajánlom még egyszer a tisztelt Háznak elfogadásra az Akadémiáról beterjesztett törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu