KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazán nagy vita nem volt a törvényjavaslat kapcsán. Nyilván, ahogy azt az expozéban mondtam, számos módosító indítványra szükség van ahhoz, hogy azokat a nyitott kérdéseket tudjuk kezelni a törvényjavaslatban, amelyekről itt a vitában is szó volt.

Nagyon határozottan szeretném rögzíteni azt, hogy ez a törvényjavaslat nem diszkriminatív. Azt figyelembe kell venni, hogy gyakorlatilag most az adófizetők terhére vállal a kormány, illetve majd az Országgyűlés kötelezettséget a segítség szándékával. A gazdasági válság következtében azt is világosan kell látni - és erről többször beszéltünk az elmúlt hetekben -, hogy bizony az államnak, az államháztartásnak éppen a válság következtében jelentős bevételkiesése származik a költségvetésből, ami miatt nagyon komoly kiadáscsökkentésekre kell elszánnia magát a kormánynak.

Tehát nyilvánvaló, hogy akkor, amikor többletkiadásokról döntünk, akkor ezt csak nagyon felelősen tehetjük meg. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy Ékes képviselő úr megszólalása nem volt felelősséggel átitatva, csak azt mondom, hogy persze tudjuk, nagyon széles körűek a hitellel kapcsolatos problémák, de itt ki kell tudni jelölni azt a mezőt, amiben az állam a segítséget kész fölvállalni. És a jelen körülmények között - meg egyébként máskor sem - nem lenne szerencsés, ha most ezt a pályakijelölést úgy fognánk fel, hogy itt valami szörnyű diszkrimináció történik. Egyszerűen a lehetőségeket figyelembe kell venni akkor, amikor elhatározzuk és kijelöljük, hogy milyen forrásokat biztosítunk erre a célra.

Természetesen igaza van Ékes képviselő úrnak abban, hogy 2008. szeptember 30-a előtt is szűntek meg munkahelyek, kerültek nehéz helyzetbe emberek. Ez mind igaz. De a segítséget nagyon világosan úgy próbáltuk behatárolni, hogy azok számára tudunk segítséget nyújtani, akik a válság miatt kerültek nehéz helyzetbe, szűnt meg a munkahelyük, mert nemcsak nehéz helyzetbe kerültek, hanem a munkahelyük is megszűnt. Tehát ez egy nagyon szigorú feltétel, de még egyszer, nem a saját pénzünkből biztosítjuk ezt a segítséget, hanem a társadalom adóforintjaiból tudjuk nyújtani, és nyilvánvaló, hogy egy szűk mezsgyébe kell ezt a segítséget terelni.

Jól választottuk-e ki az időpontot, a 2008. szeptember 30-át? Azt hiszem, hogy igen, mert 2008. szeptember 30-a előtt Magyarországon még a pénzügyi szférában sem látszottak a válság következményei. Ebből következően a reálgazdaság sem érezte még szeptember 30-a előtt, hogy itt alapvető probléma van. Az első nagyon komoly jelek október 9-éhez kötődnek. Tehát úgy gondolom, hogy akkor a szeptember 30-a egy jó időpont, még egyszer elismerve azt, hogy azt megelőzően is szűnhettek meg munkahelyek.

Tehát arra szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaimat, különösen az ellenzéki képviselőket, hogy persze lehet még számos kiterjesztő javaslatot megfogalmazni, amelyek elképzelhető, hogy indokoltak egyébként, például itt is elhangzott olyan felvetés, hogy ne csak az kapjon segítséget, akinek egyetlenegy lakóingatlana van, hanem olyan is, akinek esetleg van más is, nem másik ingatlan, hanem üdülő.

(13.50)

Itt is nagyon szigorú feltételt kell megfogalmazni a tekintetben, hogy kinek adjuk a segítséget. A szigorú feltétel pedig az, hogy akinek megszűnt a munkahelye, emiatt a hiteltörlesztése nyilván nehézségekbe ütközik, és adott esetben emiatt a lakhatási feltételei válnak teljesen bizonytalanná. Lehet azt mondani, hogy nagyon rossz helyzetbe kerül, nem tudja visszafizetni a hitelét - ez mind igaz lehet -, csakhogy a korlátokat valahol meg kell húzni, és a kormány úgy húzta meg a korlátot, hogy azokra gondolja kiterjeszteni ennek a törvényjavaslatnak a hatályát, akikhez valóban, ha a bank odamegy, és végrehajtást kezdeményez, akkor elveszítik a fejük fölül az ingatlant. Abban kérek megértést a jövő hétfői szavazásra, hogy egyelőre ne próbáljuk túlságosan kiterjeszteni ennek a törvényjavaslatnak a kereteit. Sokkal fontosabb az, hogy minél előbb megszülessen a döntés.

Úgy látom, egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy kire irányuljon ez, hogyan legyen. Ékes képviselő úr is azt mondta, hogy jó ez a két év, mert addig talán oldódnak ezek a problémák. Ahogy az expozéban jeleztem, azért folytattunk intenzív tárgyalásokat a Bankszövetséggel, mert a kétéves időszakra, valamint az azt követő időszakra is kétfajta hitelt kell visszafizetni. Az egyik a normális, tehát az első hitelszerződésből következik, a másik pedig abból, ahol az államnak ott van a készfizető kezessége, tehát a megfelelő garanciája. A lényeg, hogy erre a két időszakra is megfelelő technikát találjunk annak érdekében, hogy az ügyfél, a segítségre szoruló világosan lássa, mit miért kell fizetnie, és persze ha nem tesz eleget a fizetési kötelezettségének, a szankciótól nem tudunk eltekinteni.

Összességében arra kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslat által kijelölt kereteken belül gondolkozzanak a módosító indítványokról, ha pedig ennek a tágítását fogalmazzák meg, akkor tegyék hozzá ennek a forrását is, és mondják meg, hogy minek a terhére gondolják a további kiterjesztését. De remélem, hogy nem ebbe az irányba megy el a folyamat, hanem abba, hogy jövő héten konszenzussal tudunk szavazni a törvényjavaslat elfogadásáról. Ehhez kérem az önök támogatását.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu