BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Néhány megjegyzésem lenne, először általános értelemben a fogyasztóvédelemmel kapcsolatosan. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ma a multik, a hatalmas gyártó cégek és szolgáltatók olyan óriási gazdasági erővel, jogi befolyással rendelkeznek, ami miatt nekünk mindenképpen erősítenünk kell azt a társadalmi kontrollt, azt a jogi és szakmai kontrollt, amit a tevékenységük fölött tudunk gyakorolni. Ez mindenesetre az egyén kiszolgáltatottságérzését is jelentősen csökkenti, és felhívom a figyelmet arra, hogy nemcsak a sérelmek esetén kell ezeket a kontrollokat gyakorolni, tehát ha valakit a fogyasztása során valami negatív dolog ér, hanem előzetesen, tehát a tevékenység vizsgálatakor, amit a szolgáltatók, illetve a vásárlás során az egyének elszenvednek, hogy ne kerüljenek esetleg rossz vagy kiszolgáltatott helyzetbe, és minél kevesebb legyen az a reklamáció, ami érkezik az érintettek részéről.

Két dolgot emelnék ki. Az egyik a gyógyszernek, pontosabban a gyógyszernek nem minősülő termékekkel kapcsolatos, amelyek ételkiegészítőként és egyéb módon reklámozzák magukat. Sajnos, az uniós előírásokkal kapcsolatos összhang megteremtése során az a korábbi szigorú ellenőrzés, amit a magyar törvényhozás gyakorolt ezen termékek felett, ez jelentősen visszaszorult, és kevésbé érvényesül. Egyik ismerősömmel történt olyan eset, hogy az az ígéretes dolog, amit egy ilyen termékkel, ennek a szedésével a számára felvillantottak, ez nemhogy nem valósult meg, hanem inkább visszájára fordult, és komoly egészségkárosodást szenvedett, illetve gyógyterápián kellett részt vennie.

Tudjuk, hogy ezek az élelmiszer-kiegészítők milliárdos üzleteket jelentenek. Tudjuk azt, hogy természetesen nagyon hízelgő mindenki számára, hogy elég néhány tabletta elfogyasztása ahhoz, hogy a mindennapi egészséges életmód elvárásait teljesítse, és ezzel mintegy azt mondjuk a számára, hogy nem egy komplex életmódváltást kell végeznie, hanem elég az, ha néhány tablettát naponta egyszer vagy kétszer beszed, és ettől biztosan nyugodtan hátradőlhet, hiszen az egészséges életmód minden egyes követelményének eleget tesz. Ezért javasolom, hogy főleg ezen a területen különösen erősítenünk kell a megelőzést, hiszen olyan termékekről van szó, amelyek hatásainak helyrehozása a későbbiekben esetleg már sokkal többe kerül az egyén számára és a mi számunkra is.

A másik ilyen számottevő probléma a számlázás, amit SZDSZ-es képviselőtársam az előbb felemlített, ezeknek a gyakorlata. Egyrészt nemcsak arról van szó, hogy magukon a számlákon kevésbé igazodnak ki az érintettek, hanem magáról a számlázás módjáról, főleg ami a társasházakat érinti. Ismeretes, hogy a társasházaknak jelentős mértékben kötelezettséget kell vállalni azon lakók esetében is, akik esetleg bizonyos fogyasztásban ugyan részt vesznek, de nem fizetik ki ezeknek a költségét. Nem tudjuk, hogy jó-e ez, hiszen az emberek természetes igénye az, hogy ha ő nem felel, illetve nem ő fogyasztott el egy bizonyos mennyiségű vizet vagy bármit, miért kellene neki kifizetni a társasház egészére kiszámlázott fogyasztást. Ezen a gyakorlaton valamilyen formában változtatnunk kell, hiszen az érintettek joggal kifogásolják ezt, és ne őket terheljék ezek a fogyasztások.

Egyébként érdekessége a dolognak, hogy pont ma reggel kaptam - Pécs városában vagyok képviselő - egy ilyen e-mailt egy választópolgártól, aki erre panaszkodott, hogy a vízórák felszerelése az ő számukra kötelezően előírt, a bevizsgálás, mérés és egyebek viszont az érintett szolgáltató tevékenységébe tartoznak. Nem tudjuk, hogy az árak mekkorák, mennyire felelnek meg a valóságnak. Tehát ezt egyfajta - mondjuk azt - indirekt adóként élik meg. És amikor reklamáltak a vízműnél, akkor ők egy kormányrendeletre hivatkoztak, ami a cég számára lehetővé teszi ezt, és természetesen a cég az ezzel kapcsolatos költségeket szívesen áthárítja az érintettekre. Tehát minden ilyen konkrét dolgot - tudjuk, hogy társasházakban több százezren, több millióan laknak ma Magyarországon - valamilyen formában meg kell oldanunk, hogy ezek a napi, nem is azt mondom, hogy apró, bosszantó, hanem igenis komoly költségekkel járó kiadásoktól az érintetteket megszabadítsuk, illetve ezekkel ne terheljük.

Nagyon elismerésre méltónak tartom a bizottság munkáját, annál is inkább, mert idén már nem annyira, de az elmúlt év során eléggé erősek voltak azok a leleplezések, hogy így mondjam, amikor különböző élelmiszer-előállító cégek, illegálisan működő cégek lebuktak, illetve azok az esetek, amelyek korábban voltak, hogy a szavatosságokat átárazták, és ezek mégis napvilágra kerültek. Ez számunkra megnyugtató, hiszen azt jelenti, annak ellenére, hogy ezek a botrányok a sajtón keresztülsöpörtek, de mégis megnyugtató, mert azt jelenti, hogy valakik valahol ezt figyelik, és nem engedik meg, hogy a társadalomra ilyesfajta negatív következményekkel járó dolgok háruljanak, hogy ezeknek ők viseljék a költségeit. Tehát így ezt, a társadalom bizalmát is erősítő tevékenységét különösen kiemelném, és eredményesnek tartom a magam részéről.

Az eseti bizottság működését fontosnak tartom, sőt szeretném, ha minél inkább kiterjedne az eseti bizottság tevékenysége. Jó az, hogy a civil és az intézményi hálózatot jelentősen kiegészíti a civil hálózat, és ennek az erősítésére is szükség van. Tudjuk, hogy ezek működési költségeit részben a bírságokból fedezik, tehát ezt valószínűleg továbbra is fenn kell tartanunk, illetve ahogy mondtam, meg kell erősítenünk, hiszen a mindennapi ember az, aki találkozik ezekkel a problémákkal, és ha erre létrehoznak egy egyesületet, egy közösséget, egy jogi személyt, akkor annak számára tegyük lehetővé, hogy intenzívebben részt vegyen az őt körülölelő világ minőségének biztosításában.

Úgyhogy én köszönöm szépen a bizottság tevékenységét, és bízom a folytatásban és a további sikereikben, úgyhogy ezért az előterjesztett határozati javaslatokat természetesen a magunk részéről szintén támogatjuk.

Elnök Úr! Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu