DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Haladnék tovább a második könyvben szereplő egyes módosító javaslatokat érintően. Beszélni szeretnék az ajánlás 58. pontjában szereplő módosító javaslatunkról, amely a jogi személyek tevékenységi körében eljáró tag, alkalmazott magatartása megítéléséről szólna. Az alapprobléma az, a hatályos polgári törvénykönyvünk ezzel a kérdéssel foglalkozik is, hogy minek minősül és mi a jogkövetkezménye az alkalmazott eljárásának az őt alkalmazó szerv tekintetében, hogyan néznek ki a felelősségi viszonyok, és hogyan néz ki a magatartás megítélése.

A hatályos polgári törvénykönyv ezt a kérdést az alkalmazotti felelősség viszonylatában, mégpedig csakis az alkalmazotti felelősség körében a most hatályos Ptk. 348. §-ában szabályozza, és kimondja, hogy az alkalmazott munkaviszonnyal összefüggő károkozása a jogi személy károkozásának tekinthető. Az előttünk fekvő törvényjavaslat sem kíván ezen túllépni, mi pedig úgy gondoljuk, hogy ezt a szabályt, az ebben a szabályban jelentkező logikát általános érvénnyel az egész törvényre, az összes személyi, vagyoni viszonyra ki kell terjeszteni. Annál inkább is fontosabb ez, mert a jelenlegi álláspontunk szerint téves vagy helytelen bírói gyakorlat szerint is olykor saját személyében perelhető például a bíró az ítéletben írt ítéleti megállapításai miatt, a rendőr az intézkedései miatt vagy a közigazgatási alkalmazott az ügyintézése miatt.

Természetesen nem arról van szó, hogy személyi felelősség adott esetben, adott helyzetben az említett kérdések kapcsán nem merül fel, és akkor arra nézve ne kellene a jognak orvoslást adnia, hanem arról, hogy mi a viszonya ehhez a helyzethez annak a szervnek, amelynek az alkalmazottja tagjaként jártak el az adott példában felsorolt személyek, a bíró, a rendőr vagy a közigazgatási alkalmazott. Tudniillik a sérelmet szenvedő fél polgári jogi igényének az érvényesülése szempontjából nem mindegy, hogy ki ellen fordulhat egy szerv; egy szerv helytállása sokkal bizonyosabban fog tudni érvényesülni, nem fog függeni végrehajthatósági problémáktól, személyes fizetőképtelenségtől, behajthatatlanságtól.

Ezért úgy gondoljuk, hogy ezek a megfontolások feltétlenül szükségessé teszik annak általános kimondását, amit mi a második könyv 41. §-ához kapcsoltan egy új (5) bekezdés keretében az alábbiak szerint fogalmazunk meg, idézem: a jogi személy tevékenységi körében eljáró tag, alkalmazott magatartása a jogi személy eljárásának minősül. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a módosító indítványunkat is szíveskedjenek támogatni.

A következő kérdés az alapítványok kérdése. Ennek kapcsán az ajánlás 74. pontjában szereplő módosító javaslatunkkal kívánok röviden foglalkozni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nagyon sommásan és nagyon leegyszerűsítve fogalmazza meg az alapítvány fogalmát. Idézem a törvényjavaslat szövegét: természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany az alapító okiratban meghatározott célra alapítványt hozhat létre. Ez a rendelkezés a második könyv 50. § (1) bekezdésében szerepel így.

A módosító javaslatunk azzal kapcsolatos, hogy az alapítványt illetően szükséges a cél, az alapítvány céljának a pontos megfogalmazása is. Ez így rendkívül általános, sok minden belefér, amit nem tartunk szerencsésnek. Az alapítvány klasszikus fogalma is magában foglalja ezeknek a céloknak a megjelölését, és ezt mi is mindenképpen szükségesnek tartjuk, ezért az a módosító javaslatunk, hogy itt jelenjen meg két jelző. Az egyik, hogy az alapítvány tartós, a másik pedig - és talán ez a fontosabb -, hogy közérdekű. A módosító javaslatunk értelmében az alapítvány fogalma a következőképpen szólna a második könyv 50. § (1) bekezdése keretében: természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany tartós, közérdekű, az alapító okiratban meghatározott célra alapítványt hozhat létre.

A következő kérdés, amelynek kapcsán szeretnék megszólalni, az ajánlás 113. pontjában szereplő módosító javaslatunk, amelyet egyébként a kormány támogat, és képviselőtársaim a túloldalon, tehát kormánypárti képviselőtársaim is támogatták. Az ügy jelentősége kapcsán azonban úgy gondolom, mindenképpen indokolt, hogy néhány szót ejtsünk erről a javaslatról. Arról van szó, hogy a személyhez fűződő jogok körében külön kívánjuk megjeleníteni a lelkiismereti szabadság és a személyes szabadság védelmét. Úgy gondoljuk, itt olyan, egyébként alkotmányos alapvető jogokról van szó, amelyeknek a sérelme a polgári jog mint szakjogág területén vagy viszonylatában sem hagyható szó nélkül, és feltétlenül szükséges, hogy ezeknek az alkotmányos alapjogoknak a védelme a polgári törvénykönyvben is megjelenjék. Annál inkább fontosabbnak tartjuk, mert a most hatályos Ptk. 76. §-a is védi a lelkiismereti szabadságot, és szankcionálja a személyes szabadság jogellenes korlátozását. Ha tehát ebben az új polgári törvénykönyvben ez nem jelenne meg, ez mindenképpen a most hatályos Ptk.-hoz képest is visszalépést jelentene.

Miről is van itt szó közelebbről, tisztelt képviselőtársaim? A lelkiismereti szabadság védelme egyrészt biztosítja a hit szabad gyakorlását, az egyházi szertartások zavartalanságát, védi a hívőket a hátrányos megkülönböztetéstől, amelyre a korábbi évtizedekben bőven volt példa. Ebbe a körbe tartozik a hivatásbeli lelkiismereti szabadság védelme is, amelyet számos esetben megsértettek az elmúlt évtizedekben; gondolunk itt például az abortuszt megtagadó orvosok szankcionálására vagy a fegyveres szolgálatot megtagadók szankcionálására.

(12.50)

Olyan kérdések ezek, amelyek egyébként alkotmányos kérdések, a felmerülő jogi szabályozás egyébként, amiről itt beszélünk, tipikusan az a helyzet, amikor egy jogkérdés rendezése egyszerre két jogágnak a részét is képezi, alaptételként az alkotmányjog világába is beletartozik, áttételes jogi normaként és szakjogági szabályként pedig a szakágazati jogágnak is részét, jelesül itt a polgári jog részét is képezi.

Hozzá kell még tenni, hogy a személyi szabadság jogellenes korlátozásának tilalma nemcsak a hatósági jogellenes szabadságkorlátozások ellen véd, hanem adott esetben munkáltatók, oktatási intézmények, magánszemélyek jogellenes szabadságkorlátozása ellen is. Még egyszer: örömmel látjuk, hogy eltérően több más módosító javaslatunktól, ezt a módosító javaslatot a kormány és a kormánypárti képviselők támogatják, kérjük ezt a törvényjavaslat további tárgyalása során is.

A következő problémakör az úgynevezett gyűlöletbeszéd elleni kérdés témája, amellyel kapcsolatosan az ajánlás 115. és 116. pontjában jelent meg módosító javaslat, illetőleg a 114. pontban is Frankné dr. Kovács Szilvia és szocialista képviselőtársai részéről. A 115-ös javaslatot Rétvári Bence képviselő úr jegyzi, a 116-os javaslatot pedig Rubovszky Györggyel, Mátrai Mártával és Vitányi Istvánnal terjesztettük elő közösen.

Röviden emlékeztetnem kell a tisztelt képviselőket és a vitánkat követő televíziónézőket, a közvéleményt arra, hogy itt egy olyan szabályozási problémáról van szó, amit korábban az Országgyűlés többször megkísérelt rendezni és megoldani, azonban nem járt sikerrel. A különböző elképzelések az úgynevezett gyűlöletbeszéd kapcsán és a különböző jogi korlátozások az Alkotmánybíróság megítélése szerint a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos alapjogát sértették, azt korlátozták, ezért az Alkotmánybíróság ezeket az e törvényjavaslattól függetlenül korábban már megszületett törvényeket megsemmisítette.

Nem kis meglepetést okozott számunkra, hogy a beterjesztett törvényjavaslatba bekerült egy olyan szöveg, amely egy korábbi, már az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvény szövegét képezte. Vagyis a kormány a jelen törvényjavaslat előterjesztésekor nem vette figyelembe az Alkotmánybíróság döntését. Ezt az általános vita során is sérelmeztük, és erre akkor a miniszter úr emlékezetem szerint úgy válaszolt, hogy ők már észlelték ezt a problémát, de emiatt már nem akarták a törvényjavaslatot átdolgozásra visszakérni, hanem majd a módosító javaslatok megoldják a problémát.

Változatlanul azt gondoljuk, hogy végül is természetesen praktikusan így is kezelhető egy alkotmányellenesség kiküszöbölése, azonban nem elegáns, és talán ennél több kérdőjelet is felvet egy törvényjavaslatnak eleve alkotmányellenes formában történő beterjesztése.

A módosító javaslatok, amelyeket itt szám szerint megemlítettem, szocialista oldalról is, Rétvári Bence képviselő úr oldaláról, illetve a 116-os javaslatnál Rubovszky Györggyel és fideszes képviselőkkel együtt előterjesztett formában is ennek a szakasznak a törvényből való kivételét szolgálják. Ebben egyetértünk. Tehát arra irányulnak ezek a módosító javaslatok, hogy a törvényből ez a rész maradjon el.

A mi javaslatunk tulajdonképpen annyiban különbözik a másik két javaslattól, hogy mi ugyanakkor javasolunk ide egy másik nagyon fontos szabályt általános érvénnyel elhelyezni. Általános érvénnyel javasoljuk kimondani, hogy a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti a személyek hátrányos megkülönböztetése is. Magyarán: nem akarjuk, hogy itt egy - idézőjelbe téve - "lyuk" keletkezzék; persze nem is keletkezik, merthogy a törvény szerkesztésénél a kihagyott részek eltűnnek, és a törvény átszámozásával nem lesz annak nyoma, hogy a szavazások során valamilyen rész kikerült a törvényből, tehát nem itt van igazán a probléma. Hanem abban az értelemben mondom, hogy ha már kivesszük ezt az alkotmányellenes szabályozást a törvényből, akkor helyezzünk el a helyére egy másik nagyon fontos alkotmányos szabályt, amely tulajdonképpen az állampolgári jogegyenlőséget, azaz az állampolgári egyenjogúságot védi, és annak bármiféle sérelmét a személyiségekhez fűződő jogok megsértésének minősíti. Ezt rendkívül fontosnak gondoljuk, és az is igen fontos, hogy ez általános érvénnyel kerüljön kimondásra, mert akkor nem lesz szükség ennek az elvnek más helyeken való ismételgetésére, ahol ez zavart okozhat.

Vékás professzor úr a Ptk.-konferenciának a vitája kapcsán rámutatott arra, hogy találkozott egy ilyesféle szabállyal a szerződéskötés körében, azonban nem volt ott szerencsés helyen, jegyezte meg a professzor úr, mert a szerződéses szabadság elvét ott félreérthetővé teszi. Általános érvénnyel kell kimondani a jogegyenlőség sérelmének tilalmát, és azt, hogy az egyenjogúság megsértése a személyiségi jogok védelmét sérti.

Ezt kívánja a mi módosító javaslatunk megoldani, azzal együtt, hogy az úgynevezett gyűlöletbeszédre vonatkozó rendelkezést mint alkotmányellenes rendelkezést elhagyni javasolja. Köszönöm figyelmüket.

Forrás: parlament.hu