DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A második könyv témakörében a személyhez fűződő jogok kérdésköre kapcsán még két problémakört kívánok érinteni. Az egyik az ajánlás 121. pontjában megjelenő módosító javaslatunk, a másik pedig a sajtó felelősségével kapcsolatos javaslatunk, amely a személyiségi jogok megsértésével összefüggő problémával foglalkozik.

Először az ajánlás 121. pontjában szereplő javaslatunkról néhány szót. A probléma, amihez a javaslat kapcsolódik, a törvényjavaslat második könyv III. része 84. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabályozás részét képezi, szabályozását érinti. Itt a törvényjavaslat arról szól, hogy képmás vagy hangfelvétel elkészítése vagy felhasználása alapszabályként, főszabályként csakis az érintettek hozzájárulásával hozható nyilvánosságra. Az említett 84. § (3) bekezdése ez alól kivételeket állapít meg, és a szabályozás c) pontjában a kivételt a következőképpen határozná meg - idézem a törvényjavaslat szövegét -: "nincs szükség tehát az érintettek hozzájárulására, ha a képmás vagy a hangfelvétel elkészítésére vagy felhasználására közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében, közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel elkészítése nem okoz a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest aránytalan jogsérelmet, és felhasználása nem visszaélésszerű."

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Miről van tehát szó ebben a rendelkezésben? Arról, hogy különböző jogellenes magatartások, adott esetben bűncselekmények elkövetése esetén, ezek leleplezése érdekében, illetve a személyek önvédelme érdekében legyen arra jogszerű lehetőség, hogy hangfelvétel vagy képmás, valamilyen fénykép, fotó, képi rögzítésű dokumentum az érintett hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra kerüljön. Mi azt gondoljuk, hogy alapirányában ez a rendelkezés helyes. Azt gondoljuk, hogy valóban, bűncselekmények elkövetésének, jogellenes magatartásoknak a leleplezése, illetve másokkal szembeni jogellenes magatartásokkal szembeni védelem indokolttá teheti azt, hogy ebben az esetben a főszabály, a személyiségi védelmet szolgáló hozzájáruló nyilatkozat megkövetelése félretételre kerüljön, vagyis ilyen esetben a védelmet igénylő, nehéz helyzetbe, megszorított helyzetbe kerülő fél a rendelkezésére álló képmást vagy hangfelvételt bemutathassa, felhasználhassa anélkül, hogy személyiségijog-sérelmet kövessen el. Ez alapvetően egy helyes és indokolt szabályozási irány.

Úgy gondoljuk azonban, hogy annak ellenére, hogy láthatóan a normaszöveg igyekszik a problémát a maga összetettségében gondosan szabályozni, még azért az ily módon vagy ilyen helyzetekben készült hangfelvétel vagy képmás nyilvánosságra hozatalát további feltételhez kellene kötni. Ugyanis az elmúlt időszakok tapasztalatai azt az érzést keltik nagyon sokszor, hogy az ilyen hangfelvétel vagy képmás nyilvánosságra hozatalára valamiféle értelemben visszaélésszerű módon is sokszor sor kerül.

(13.10)

Nagyon sokszor van olyan érzésünk, hogy tényleges, valóságos manipuláció történhet például ilyen felvételek időzítését illetően, vagy - amire egyébként sokszor hivatkoznak a történetben érintett, hogy így mondjam, hátrányosan érintett szereplők -, hogy esetlegesen technikai manipulációk történnek, azt mondják, hogy a hangfelvétel vágott vagy a képfelvétel hamisított. És miután nem ismerjük ezen hangfelvételek, képi felvételek elkészítésének a körülményeit, valóban az esetek nagy részében bizonytalanok lehetünk afelől, hogy valójában hitelesek-e ezek a felvételek, hitelesek-e ezek a képi felvételek, nincsenek-e technikai manipulációk, vagy más, tényleges, például a nyilvánosságra juttatással kapcsolatos időzítést érintő, időzítéssel kapcsolatos manipulációk nem valósulnak-e meg az adott magatartások kapcsán.

Az sem mellékes szempont, hogy az ilyen felvételek készítésénél nem kerül-e sor arra, hogy olyanok járnak el, olyanok készítenek ilyen felvételeket, akiknek az ilyen tevékenységben való közreműködésüket a jogszabály tiltja. Nem akarom részletezni ezt, nyilván képviselőtársaim is tudják, mire gondolok. Nem mindenki számára adott a lehetőség, engedi meg a jogszabály, nem minden helyzetben, nem minden eszköz felhasználásával ilyen felvételek készítését.

Úgy gondoljuk, ez a szabály akkor teljesen korrekt és akkor teljesen tiszta, ha még kiegészül azzal a követelménnyel, hogy ilyen esetben a képmás vagy hangfelvétel elkészítője a kilétét fedje fel, illetve ismerje el; mármint azt ismerje el, hogy a képmást vagy a hangfelvételt ő készítette. Ilyen esetben és ilyen feltételek mellett esetleg el lehet kerülni azt, hogy homályos, ellenőrizhetetlen, háttérből, mint egy cilinderből elővarázsolva szerkesztőségek, jó ég tudja, milyen szervek postafiókjában ismeretlen eredetű kazetták jelenjenek meg, amelyeket aztán lobogtatni lehet. Azt mondjuk, álljon elő az elkészítője: kérem, én voltam, én készítettem, én vettem fel a hangját, én készítettem a felvételt, ekkor és ekkor, ezért és ezért.

Úgy gondolom, hogy ezekkel a feltételekkel együtt lesz alkalmas ez a jogszabályhely azt a funkciót betölteni, amely funkcióval mi is egyetértünk. Ebben az esetben lehet igazán kiküszöbölni a valóságos manipuláció lehetőségét, vagy ha nem is kiküszöbölni, de legalább a közvélemény előtt világossá tenni, hogy itt, mondjuk, egy manipulációs eljárásról van szó, mindenképpen kizárni azoknak a védekezéseknek a hatását, amelyek technikai manipuláció állításával hitelteleníteni akarják ezeket a felvételeket. Vagy éppenséggel esetleg ily módon lehet azt világossá tenni, hogy netán technikai manipuláció gyanúja állhat fenn, és ily módon lehet elejét venni annak, hogy olyanok vegyenek részt ilyenek készítésében, akiknek ezt a jogszabály nem teszi lehetővé.

Azt javasoljuk tehát, hogy a végső normaszöveg a következőképpen szóljon: "Nincs szükség az érintettek hozzájárulására, ha a képmás vagy hangfelvétel elkészítésére vagy felhasználására közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében, közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel elkészítése nem okoz a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest aránytalan jogsérelmet, a felhasználása nem visszaélésszerű, és a képmás vagy hangfelvétel elkészítője kilétét felfedi, illetve elismeri."

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő kérdéskört az ajánlás 150., 151. pontjában található módosító javaslataink érintik. Ez a módosító javaslat a második könyv 92. §-ának a megváltoztatására irányul. Az eredeti szabályozás arról szól, hogy a sajtónyilvános rendezvényeken elhangzottakról, a nyilatkozó személyének pontos megjelölésével, az elhangzottaknak megfelelő, szöveghű idézet formájában történt tudósításokról történő híradások esetében a meghozandó polgári törvénykönyv második könyv 88-94. §-aiban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók. Vagyis ha ezek a tudósítások mégis személyiségi jogot sértenének, akkor ezekkel szemben a polgári törvénykönyvben szereplő szankciók nem érvényesíthetők.

Arról van az itt szabályozott esetkörben közelebbről szó, hogy a sajtó nyilvános rendezvényekről rendszeresen ad olyan tudósítást, amelyeknél idézi a rendezvényen elhangzottakat, a maga eljárásában, azt is mondhatnám polgári jogi kifejezéssel, vétlen, tudomása sincs esetleg arról, hogy amik ott elhangzottak ezeken a rendezvényeken, azok személyiségi jogot sértenek, ilyen esetekre nézve a törvény mentesíteni akarja a sajtót a felelősség alól. Meg kell mondanom, hogy a jelenlegi szabályozás ma ennyire nem megengedő a sajtóval szemben, hanem egy szigorú felelősségi rendszert épít ki. Tulajdonképpen az új polgári törvénykönyv ezen kíván változtatni.

Kérem szépen, a sajtótudósítás a sajtó alapvető feladata, azt is mondhatnám, hogy hivatása. Tehát tulajdonképpen azzal az alapgondolattal, hogy ha valótlan tények, személyiségi jogot sértő híradások látnak napvilágot, akkor ezzel kapcsolatosan a vétlen sajtó felelősségét valóban indokolatlan lenne megállapítani. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel a lehetőséggel szándék nélkül is beláthatatlan következményeket és károkat lehet okozni másoknak.

Polgári jogi példával mondva azt mondhatnám, hogy tulajdonképpen a sajtó e tekintetben olyan, mint a veszélyes üzem. Veszélyes üzemen értünk populárisan leginkább több mindent, de jellemzően a gépkocsi üzemben tartását. Ott is előfordulhatnak olyan magatartások, amelyeknél a gépkocsi üzemben tartója, vezetője vétlen, mégis nagyon súlyos károk keletkezhetnek a gépkocsi vezetőjének fel nem róható okokból. Az a kérdés, méltányos-e, hogy ezt a kárt, ezeket a súlyos körülményeket egyedül a sérelmet szenvedő fél viselje, illetve nem egyedül, hanem egyáltalán a sérelmet szenvedő fél viselje.

Elnök Úr! Egyperces hosszabbítást szeretnék kérni a Házszabály adta lehetőség igénybevételével, hogy a gondolatmenet végére érjek. (Jelzésre:) Tulajdonképpen arról van szó, hogy a jogaiban sértett személy abszolút kiszolgáltatott.

(13.20)

Védelmet igényel, mert ha nem adjuk meg a megfelelő védelmet, akkor tulajdonképpen a sajtószabadság oltárán - ami nyilvánvalóan alapvető és szent dolog - akár képletesen mondva: emberáldozatot követünk el, hiszen a sérelmet szenvedő fél számára beláthatatlan következményeket okoz egy olyan valótlan híradás továbbítása a médián keresztül, amelyben a hír valótlanságáról, megalapozatlanságáról a média nem is tud.

Ennek az ellensúlyozására fogalmaztuk meg azt a módosító javaslatot, hogy a sajtó mindig adjon egy negatív hír tekintetében lehetőséget az érintett félnek arra, hogy a maga észrevételeit megfelelő módon megtehesse. Röviden idézném a javasolt szabályt: "Nem alkalmazhatók a sajtóval szemben az említett szankciók, ha a sajtó a nyilvános rendezvényen elhangzottakról, a nyilatkozó személyének pontos megjelölésével, az elhangzottaknak megfelelően szöveghű idézet formájában tudósít, feltéve, hogy a sajtó a sérelmet szenvedő személynek a sérelmet megvalósító tudósítással azonos módon egyidejűleg történő észrevételek megtételének lehetőségét felajánlotta, és az észrevétel megtételét ennek megfelelően biztosította."

Egy mondattal zárom a javaslatunkat: megjegyzem, hogy ez, amit mi itt törvényben kívánunk megjeleníteni, jelenleg is sajtóetikai szabály, tehát tulajdonképpen nem kívánunk többet ennek a kiszolgáltatott helyzetnek a megfelelő ellensúlyozására, mint a sajtóetika egyik alapvető szabályának a törvénybe történő beemelését.

Köszönöm a figyelmet és időtúllépésem iránt tanúsított türelmüket.

Forrás: parlament.hu