DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban én csak arra szeretném kérni ezt a jelen lévő nagyon szűk képviselői kört, hogy próbáljuk meg megőrizni az egész nap uralkodó hangulatot, amely, azt hiszem, mindenképpen konstruktív volt, és egymás véleményének tiszteletben tartásával és megbecsülésével zajlott. Mindenképpen előnyösebb, mintha az indulatok vezényelnének bennünket.

Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy én sem tudok egyetérteni ezzel a javaslattal. Meg is lepett, bevallom őszintén, részleteiben nem régóta ismerem, nem gondoltam, hogy most éppen szó lesz róla, de nagyon sok olyan érv hangzott el Szép Béla képviselő úr részéről, amivel egyet tudok érteni. Véleményem szerint semmilyen tekintetben nem illeszthető ennek a leendő polgári törvénykönyvnek a keretei közé ez a javaslat.

Ugyanakkor mindenképpen próbálok méltányos lenni, és véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy én bármilyen módon is a felek között, mondjuk, igazságot próbálnék tenni, egyszerűen csak próbálom megérteni, hogy mi vezethette a módosító javaslat előterjesztőit. Nem nagyon látok arra sem esélyt, hogy bármilyen formában, bármilyen módon lehessen javítani rajta, és úgy elfogadhatóvá váljon, mondjuk, számomra a javaslat. Tehát javítva sem tudom elképzelni, hogy ez bármilyen módon beilleszthető lenne a törvénybe.

Azt azonban tudom, hogy nagyon sok olyan család él Magyarországon - és egyébként nagyon sokfelé máshol is a világon -, ahol az olyan típusú közreműködés... - és nem nagyon szeretném nevesíteni a jogviszonyt, mert nem találok rá jó kifejezést, és rosszat semmiképpen nem szeretnék. Tehát van egyfajta jogviszony, amikor a felek megállapodnak abban, hogy nagyjából azzal a tartalommal, amelyet a módosító javaslat előterjesztői itt rögzítettek, egy család mellett, egy beteg mellett - vállalkozásról már kevésbé gondolom, de leginkább egy család mellett - valamilyen segítői tevékenységet végeznek, természetesen ellenérték fejében, különböző módon. Ez létezik Magyarországon is, nagyon sok esetben; létezik külföldön.

Amikor a rendszerváltás idejét éltük, és megnyíltak a határok, akkor például Szombathely környékéről, de nyilván máshonnan is a nyugati határon átlépve közeli településeken nagyon sokan vállaltak - attól tartok, alapvetően feketén, de ettől még a dolog létezett, most már esetleg szabályosan is - hasonló jellegű tevékenységet, és végeztek ilyen munkát, eltérő tapasztalatokkal. Voltak, akiknek nagyon jók voltak a tapasztalatai, voltak, akiknek rosszak. Nem tudom, hogy az osztrák jog például ismeri-e ezt a fajta jogviszonyt, s milyen módon kezeli.

Kétségtelen tény, hogy valakinek a helyzetét kihasználni egy ilyen szituációban számomra összeegyeztethetetlen bármilyen jogi normával vagy erkölcsi normával, mert legyünk őszinték, ez gyakran előfordul. Az a speciális viszony, amely ilyen esetekben kialakulhat a felek között, bizony visszaélésre is lehetőséget ad. Biztos, hogy nagyon sok példát lehetne erre is felhozni. Nagyon jó lenne, ha ilyesmi nem történhetne meg. Azonban lehet, hogy hibát követünk el akkor, ha úgy teszünk, mintha erre vonatkozóan semmilyen szabályozás nem lenne szükséges. Nem tudom, hogy milyen lehet egy jó szabályozás erre vonatkozóan, lehet, hogy érdemes esetleg valamilyen külföldi példát figyelembe venni.

Engem részben az késztetett felszólalásra - a kritikai észrevételek mellett -, hogy Szép Béla képviselő úr szembeállította a munka törvénykönyvével ezeket a rendelkezéseket, és hiányolta, illetve, amikor az összevetést megtette, akkor részben elmondta, hogy miben térnek el egymástól, és mely garanciális feltételeket vagy garanciális jogokat nem tartalmazza ez a módosító javaslat, szemben a munka törvénykönyvével, ami ilyeneket tartalmaz. Nagyjából ekkor határoztam el, hogy felszólalok, mert ugyanakkor azt meg nagyon határozottan gondolom, hogy a ma hatályos magyar munka törvénykönyve egy gyalázatos jogszabály, gyalázatos törvény, nagyon megérett arra, hogy alapvetően megváltoztassuk.

(17.40)

Mert ha sok rossz elmondható esetleg ezzel a módosító javaslattal kapcsolatban, akkor ennek az ellentételezéseként ugyanígy összevethető a jelenleg hatályos munka törvénykönyvével, és alig kevesebb rossz mondható el arról is a felelősségtől kezdve egy csomó mindenre.

Az, hogy ma Magyarországon a munkavégzés a munkahelyeken ilyen hatékonysággal, illetve inkább úgy kellene fogalmazni, hogy ennyire nem hatékonyan folyik, az igen jelentős mértékben köszönhető a munka törvénykönyvének, a jelenleg hatályos munka törvénykönyvének. Tehát ha azt szeretnénk, hogy Magyarországon a termelékenység, mondjuk, a nyugat-európai színvonalhoz közelítsen, akkor bizony azt kell hogy mondjam, hogy ezzel a munka törvénykönyvével, ha csak ez az egy negatív tényező marad fenn, és minden máson sikerül javítanunk, akkor sem történik változás, nem hiszem, hogy lesz pozitív változás. Tehát osztom a kritikai észrevételeket az ebben a javaslatban megfogalmazottakkal kapcsolatban, de sajnos legalább annyira igaz az ezzel szembeállítható, mert egyébként nagyjából valóban egy munkajogi jellegű jogviszonyhoz hasonlítható, elképzelhető, hogy megbízáshoz is; az elemek egyaránt megtalálhatók mindkét jogviszonyra vonatkozóan. Én tehát nem akarom a javaslat pártját fogni, azt azonban érzékelem, hogy mi vezethette a képviselő kollégákat, amikor megfogalmazták ezt.

Egyébként szerintem - bocsánat a kifejezésért - igen szakszerűtlenül van kialakítva maga a normaszöveg is. Nyilván nem a képviselő urak, az előterjesztő képviselő urak tették, hanem valakit megbíztak, és az végezte el ezt a szövegezést. Szerintem kodifikációs szempontból sem jó a normaszöveg, sok helyen pontatlanságot, félreérthető, jogszabályba nem nagyon illő szöveget tartalmaz, de ez jóval kevésbé fontos, mint a tartalmi elemek. Szóval azt én elképzelhetőnek tartanám, hogy erre vonatkozóan amely ötlet, amely motívum a képviselőket vezérelte, hogy egy ilyen javaslatot megfogalmazzanak, ezzel kellene foglalkozni, ezzel talán érdemes lenne foglalkozni, mert egyébként az élet azt mutatja, hogy ilyen jogviszonyok, amiket nem tudok nevesíteni, de ilyen jogviszonyok léteznek. Mindkét fél szempontjából előnyösebb lenne, hogyha ezeket valamilyen tisztességes szabályozás keretei közé lehetne illeszteni. Szerintem ezen lehet, hogy érdemes gondolkozni, nem is biztos, hogy a polgári törvénykönyv keretei között, mert valószínűleg több, egyébként a törvénykönyvben, a jelenleg hatályosban és a tervezettben is szereplő jogviszonnyal összevethető, összehasonlítható.

Én tehát azt gondolom, hogy a problémát mindenképpen érzékelnünk kell, és meg kellene próbálni valamilyen tisztességes megoldást találni rá. Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu