DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két témakörhöz szeretnék hozzászólni a vita e szakaszában. Az egyik az, amelyiket Salamon László képviselő úr is érintett, ez az atomkárokért viselt felelősség szabályairól szóló rendelkezés. Nekem is sok problémám van ezzel a módosítással, bár rögtön azt is hozzá kell tennem, ahogyan úgy éreztem, Salamon László sem, én magam sem érzem igazából vitapartnernek az ügyben magam, hiszen az atomenergiáról szóló törvény, illetve az atomkárért felelősséggel kapcsolatos szabályokat tartalmazó másik törvény nincs előttünk, és bevallom töredelmesen, én még ezt a két törvényt - vagy ezt a törvényt, ha ez egyben szerepel - még nem nyitottam ki, eddig nem volt rá szükség, így nem ismerem a rendelkezéseit. Ha ez a kettő összhangba hozható, nyilván ez vezérelte a kollégákat, amikor előterjesztették, akkor rendben lehet a dolog.

Azt viszont én is nagyon fontosnak tartom, hogy mindenképpen érvényesüljön az a szabály, hogy amennyiben nem lehet az atomkárral kapcsolatban konkrétan senkit felelősségre vonni, akkor az állam mögöttes felelőssége feltétlenül jelenjen meg. Sajnos, az élet úgy hozta, hogy a csernobili atomkatasztrófa következményeit Magyarországon hosszú-hosszú éveken keresztül kellett hogy elszenvedje a lakosság. Majd' mindannyiunk környezetében vannak olyanok, akiknek nagyon komoly veszteségei származtak abból - mondjuk, elsősorban az egészséget tekintve -, hogy a csernobili atomkatasztrófát követően a szükséges óvintézkedések elmaradtak Magyarországon, illetve ha meg is történtek, azok nem voltak kielégítőek, illetve nem lehetett elhárítani a következményeket. Ez egy életre, illetve hosszú évszázadokra kell hogy intő példaként szolgáljon. Nagyon reméljük, hogy soha nem kell majd e szakasz rendelkezéseit alkalmazni, de az élet azt bizonyította, hogy bizony esetenként előfordulhatott.

Tehát az állam mögöttes felelősségét én elkerülhetetlenül szükségesnek látom megjeleníteni. Egyszerűen nem lehet az atomenergiát úgy használni, hogy kizárólag az engedményes - vagy nem tudom pontosan, hogy kell jelölni azt, aki az atomenergiát hasznosítja -, a felhasználó vagy másvalaki úgy viselje, hogy az állam mögöttes felelőssége ne legyen ott. Reméljük, hogy nem sok bajunk lesz e rendelkezésével a leendő törvénynek.

Egy másik dolog, amiről szívesen szólnék néhány szót, ez a felelősség a közhatalom gyakorlása során okozott kárért. Ez a témakör nem olyan régen, az elmúlt hónapokban már előkerült itt az Országgyűlés falai között, amikor a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénynek igen jelentős módosítását végrehajtottuk. Biztató változások mutathatók ki ezen a téren, mármint a felelősség szempontjából, mert sajnos ma ott tartunk, hogy az a szabályrendszer, amely pillanatnyilag hatályban van, nagyjából úgy foglalható össze röviden, hogy a deliktuális felelősségen kívül a közigazgatási eljárásban tevékenykedőknek a felelősségét szinte lehetetlen megállapítani bírósági eljárásban. Az összes ezzel kapcsolatos ítélet, de nagyjából mondhatom azt, hogy a gyakorló jogászok tapasztalata nagymértékben ezt támasztja alá.

Sok pozitív változást látok a Ptk. új normaszövegében, például az eljárás elhúzódásával kapcsolatos felelősség tekintetében kimondottan jónak tartom a rendelkezéseket. Nem nagyon tudok egyetérteni Rétvári Bence képviselő kolléga úrnak a 793. pont alatt - az ajánlás pontját mondom - előterjesztett javaslatával, de van olyan eleme, amelyet megfontolandónak tartanék. Egyrészt egy kicsit aránytalannak érzem azt, hogy az eljárás elhúzódására vonatkozóan viszonylag terjedelmesen - és azt hiszem, hogy jól - tartalmaz felelősségi szabályokat a javaslat, ugyanakkor nagyon sok területre vonatkozóan vagy nagyon szűkszavú, vagy nem biztos, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy aki kárt szenved el egy-egy eljárás során, egy közigazgatási hatósági eljárás során, annak megtérüljön a kára.

Szeretnék abból kiindulni - ha valaki ismeri a mai magyar gyakorlatot, akkor annak tudnia kell -, ha például ma Magyarországon valakit 30 napra előzetes letartóztatásba helyeznek, csak 30 napra, és a 30. napon szabadlábra helyezik, annál jó eséllyel megállapíthatjuk azt, hogy egy életre tették tönkre; ez szinte majdnem bizonyos. Elveszíti a munkáját, elveszíti a közmegbecsülését a lakókörnyezetében, sokszor a családi kapcsolata is megromlik akár egy 30 napos előzetes letartóztatás következtében is. Még nagyon sok minden mást föl lehet hozni, főleg a mai gazdasági helyzetben nem kell mondanom, hogy anyagilag-gazdaságilag milyen veszteséget jelent. Nagyon gyakran a családfővel, a családfenntartóval, a családban legnagyobb jövedelemmel rendelkezővel történik ez, tehát egészen elképesztő következményekkel járhat.

(18.10)

Hány és hány olyan ügyről tudunk, amikor ilyen esetben valamilyen összeggel, amennyiben a büntetőjogi felelőssége később nem lesz megállapítható, nem kell beszámítani az előzetes letartóztatás idejét, és a többi, és a többi, azaz az derül ki, hogy az illető büntetőjogi felelőssége nem áll meg, és a kényszerintézkedéseket - és több minden mást, például a zár alá vételt - fel kell oldani. Azt is nagyon gyakran lehet tapasztalni, hogy valakinek a vagyonát zár alá veszik, megindítanak vele szemben egy eljárást, és annak során történik ez az intézkedés, majd később kiderül, hogy ez nem volt feltétlenül indokolt, és feloldják a zárlatot. Látszólag semmilyen kár nem érte az illetőt, mert csak abban a tekintetben korlátozták a rendelkezési jogát, hogy a saját vagyonával úgy rendelkezzen, ahogy azt egyébként normál esetben tehetné. Nos, ilyen esetekre is bőven lehet példát felhozni, hogy ezzel a rövid ideig tartó zár alá vétellel szintén tökéletesen tönkre lehet valakit tenni. Természetesen nem szándékosan, senki ne erre gondoljon, mert az sokkal rosszabb helyzet, ha ez valakivel szemben szándékosan történik. Itt egyáltalán nem szándékosságról van szó, egyszerűen csak következményekről beszélünk.

Úgy gondolom, hogy ezen mindenképpen érdemes elgondolkozni, például Rétvári Bence képviselő úr 793. pont alatti módosító javaslatán, amely úgy szól: "Az állam köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet bíróság, illetve más állami hatóság a közhatalom gyakorlása körében tanúsított jogszabálysértő magatartásával okozott, feltéve, hogy a kár megtérítésére harmadik személy nem kötelezhető. A magatartás akkor tekinthető jogszabálysértőnek, ha azt az erre biztosított jogorvoslati eljárásban meghozott jogerős határozat megállapította." Akár ezt is, de más egyéb megfontolandó rendelkezést is indokoltnak tartanék beilleszteni a polgári törvénykönyv keretei közé, ugyan a Ket. most már illeték-visszafizetési kötelezettséget és sok minden más pozitív dolgot is tartalmaz, véleményem szerint ez az irány nagyon jó és helyes. El kellene tudnunk érni azt, hogy ha valakivel szemben egy ilyen eljárás keretében úgy történnek intézkedések, hogy arra vonatkozóan senki nem kötelezhető kártérítésre, és kiderül az ártatlansága, vagy az, hogy vele szemben jogszabálysértően jártak el, akkor valamilyen módon mindenképpen követelni lehessen azt a kárt, ami őt érte, hiszen nyilvánvalóan senkinek nem hiányzik az, hogy előzetesbe tegyék, a vagyonát zár alá vegyék, vagy vele szemben indokolatlanul hozzanak valamilyen közigazgatási határozatot.

Véleményem szerint ezt indokolt lenne átvizsgálni, és sokkal erőteljesebben megjeleníteni a közigazgatási felelősséget, az állami hatóság általi felelősséget. Ez nagymértékben segítene abban is, hogy a visszaélésszerű joggyakorlás jelentősen csökkenjen a hivatalok részéről. Nagyon nehéz ezt elérni, mert az, akivel szemben eljárás folyik, az ügyek döntő többségében azt gondolja, hogy vele szemben visszaélésszerűen folyik az eljárás, és sértve érzi magát. Ettől persze el kell tekinteni, mert az ilyen típusú értékítéletek nem nagyon objektívek, hiszen az érintett nem tudja objektíven megítélni a helyzetét. Ugyanakkor valóban nagyon sokszor keletkeznek úgy súlyos károk az állampolgárok, vállalkozások oldalán, hogy annak, akivel szemben eljárás folyik, az eljárás közepén azt mondják, hogy bocs, nem történt semmi, rendben van, és ott áll az illető megkopasztva, anyagilag tönkretéve, és az égvilágon semmit nem tud kezdeni. Nem hiszem, hogy ilyen esetben nem kellene megjeleníteni az állam felelősségét, és annak, aki a hatóság nevében visszaélésszerűen, szabálytalanul, törvényellenesen járt el - lehetne sorolni -, annak a felelősségét az intézményen belül valamilyen módon szabályozni kell, és akkor egészen biztosan jobban meggondolják azok, akik hatósági jogkörben eljárva ilyen jellegű kárt okoznak, hogy érdemes-e a saját felelősségüket megalapozóan is eljárni az ilyen típusú ügyekben.

Nagyon szeretném, ha ebben a tekintetben a tervezetthez képest is szigorúbb szabályozást tudnánk megteremteni. Egyébként már ezt is komoly előrelépésnek tartom a jelenleg hatályos törvényi rendelkezésekhez képest.

Köszönöm szépen a türelmet.

Forrás: parlament.hu