DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném előrebocsátani, hogy ebben a vitaszakaszban tíz olyan problémát írtam fel, amihez szeretnék hozzászólni. Nem biztos, hogy egy normál felszólalásba belefér, de akkor majd ismételten szót fogok kérni.

Akkor kapcsolódnék azokhoz a kérdésfelvetésekhez, amelyeket Rubovszky képviselőtársam és Vitányi képviselő úr a felszólalásában már érintett. Magam is szeretnék röviden szólni az 504. ajánlási pontban szereplő fő problémakörről, a megtámadási határidő kérdéséről, illetőleg az 527. számú ajánlásban foglalt módosító javaslatról.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor elolvastam a megtámadási határidő megváltoztatására irányuló szabályt, tehát hogy a régi, több évtized óta alkalmazott egyéves határidő két évre emelkedjék meg, amíg az indokolást nem olvastam el, addig próbáltam találgatni, mi állhat e mögött a javaslat mögött, mert a józan ész alapján semmiféle olyan magyarázatot, ami úgy kézenfekvő lett volna, nem találtam.

(15.30)

Megpróbáltam számba venni a különleges megfontolások lehetőségét is. Az egyik lehetőség, hogy talán azért gondolta a kormány, hogy megváltoztassa ezt, hogy ne legyen olyan egyhangú ez az intézmény, a törvény, vagy esetleg valami baja van a páratlan számokkal, ne egy év legyen a megtámadási határidő, hanem legyen két év. További gyanú esetleg az, hogy egy kicsit tegyük bonyolultabbá a polgári jogi vizsgára felkészülők helyzetét, a memóriájukat erőltessük meg, eggyel több számot kelljen megtanulni.

Bevallom őszintén, nekem még a Hyppolit, a lakáj című film is eszembe jutott, ami nagyon emlékezetes Csortos Gyula és Kabos Gyula játéka miatt. Ott van egy jelenet, amikor Hyppolit, Csortos Gyula játssza, megkérdezi Schneider urat, Kabos Gyulát, hogy mikorra parancsolja a nagyságos úr a fürdőt. Mondja a Kabos, hogy hétfőn 8 órára. És kedden? Kedden? Kedden negyed 9-re. Ne haragudjanak, de ennél több logikát nem tudtam felfedezni ebben a javaslatban. Aztán mégiscsak rászántam magam, Szép képviselő úr intelmeinek megfelelően az indoklást is elolvastam; ez természetesen hozzátartozik a felkészüléshez. Az ehhez a szabályhoz fűzött indoklás teljességgel képtelennek és elfogadhatatlannak tűnt számomra.

Nézzük meg, hogy miről is van szó tulajdonképpen a megtámadási jogban! Arról van szó, hogy ha valaki a szerződés megkötésénél tévedésben volt, megtévesztették, vagy feltűnően aránytalan értékkülönbséget takart a szolgáltatás és ellenszolgáltatás viszonya a szerződés megkötésekor, ebben az esetben nyílik meg a lehetősége a sérelmet szenvedő fél számára a szerződés megtámadásának. A hatályos polgári törvénykönyv úgy szabályozza ennek a jognak az érvényesítését, hogy a megtámadási jogot a tévedés, megtévesztés felismerésétől, illetve feltűnően aránytalan értékkülönbség esetén a szerződés megkötésétől számított egy éven belül írásban kell közölni a másik féllel, és a megtámadás eredménytelensége esetén haladéktalanul bírósághoz kell fordulni.

Tisztelt Bíróság! Tisztelt Országgyűlés! Olyan szép a téma, hogy visszarepül az ember lélekben a bíróság padjai közé. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Teljesen életszerűtlen, hogy valaki, aki felismeri azt, hogy tévedés történt, vagy hogy becsapták, vagy olyan szerződést kötött, ami abszolút előnytelen számára, mert óriási különbség van a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között, amikor ezzel a helyzettel tisztába kerül, nem azonnal érvényesíti a jogát. Teljesen életszerűtlen. Nem is tudom, hogy a gyakorlatban merült-e fel ezzel az egyéves határidővel kapcsolatban bármikor is bármiféle probléma. Ha már nem tetszik ez az egy év, akkor inkább azon lehetne gondolkodni, hogy ezt a határidőt rövidítsük. Tudniillik az az életszerű, hogy ha valakit ilyen sérelem ér, akkor a sérelem felismerése után rögtön fellép az igényével, és nem fog egy évet, különösen nem két évet várni.

Van ennek a dolognak egy másik oldala is, tisztelt képviselőtársaim, a jogbiztonság. A szerződésekben történő bizalom. A felek kötnek egy szerződést. Utána meddig lehet bizonytalanságban hagyni önmagukat? Meddig lehet megnyitni azt a határidőt, hogy ezt a szerződést megtámadják, aminek az eredményeként akár a bíróság a szerződést érvénytelenné is nyilváníthatja mint egyik lehetőséget? Tévedés, megtévesztés esetében például? A feltűnően aránytalan értékkülönbség esetében más megoldások jöhetnek elsősorban szóba. Nem lehet ezt az időt, amíg egy ilyen bizonytalansági helyzet van, tovább kitágítani!

Tehát túlmenően azokon az érveken, amiket Rubovszky és Vitányi képviselőtársaim ennek kapcsán elmondtak, szeretném erre a szempontra is felhívni a figyelmüket. Szabad legyen azt mondani, hogy egyenesen kontraproduktív, diszfunkcionális a kormánynak ez a javaslata. Kifejezetten káros. A jogbiztonságra és a felek érdekeire nézve szerintem kifejezetten sérelmes. Nem értjük, hogy a kormány és a kormánypárti képviselőtársaim miért nem támogatták az alkotmányügyi bizottságban ezt a módosító javaslatot. Szeretnénk nyomatékkal figyelmükbe ajánlani, és kérni a támogatásukat.

A másik kérdés pedig az 527. ajánlási szám alatti javaslat, illetve tematikailag idekapcsolnám, eddig még nem érintettük, az ajánlás 525. és 526. pontjában szereplő módosító javaslatokat is. Az 527. javaslatban voltaképpen egy olyan terminológiai megfogalmazás megváltoztatásáról van szó, ami meggyőződésünk szerint sokkal inkább felel meg a szakszerűség követelményeinek, mint a kormány által választott szöveg. Arról van szó, hogy a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet hogyan bíráljuk el abban az esetben, ha a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet természetben nem lehet visszaállítani. Erre nézve szól a rendelkezés úgy, hogy a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését. Majd következik a másik mondat: ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása célszerűtlen - mondja a kormány javaslata. És ennek a helyébe, a "célszerűtlen" szó helyett javasoljuk azt a kitételt feltüntetni, hogy: ha az valamelyik fél jogos érdekét sérti. Ha a két kifejezést összevetjük, teljesen nyilvánvaló, hogy a "célszerűtlen" szó használata bizonytalan tartalmú, és rendkívül önkényes, szubjektív értelmezésre ad lehetőséget a jogalkalmazó számára. Sokkal konkrétabb és sokkal határozottabb az a megfogalmazás, amit módosító javaslatunkban előterjesztettünk. Jelesül ne az szerepeljen, hogy akkor alkalmazhatja a bíróság az adott jogkövetkezményt, ha az eredeti állapot helyreállítása célszerűtlen, hanem az szerepeljen, hogy a bíróság akkor járhat el így, ha az eredeti állapot helyreállítása valamelyik fél jogos érdekét sérti.

Ami az 525. és 526. módosító javaslatokat illeti, ezek lényegében az eredeti állapot helyreállításával kapcsolatosak. Lényegében mind a kettő szocialista képviselőtársaim, Frankné dr. Kovács Szilvia, Szép Béla és Szabó Éva képviselőtársaim módosító javaslata. Gyakorlatilag az irományszámok körében a 41. számon szereplő módosító javaslat. (Felmutatja.)

(15.40)

Voltaképpen arról szól ez a javaslat, hogy ha a szerződés érvénytelenné nyilvánítása esetében a felek kérik az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások természetbeni visszatérítését, akkor arra is figyelemmel kell lenni, hogy ez az in integrum restitutio ne járjon méltánytalan sérelemmel. Ezt egy olyan módosító javaslattal kívánják szolgálni, megvalósítani, idézem: "az eredeti állapot helyreállítása során gondoskodni kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának fenntartásáról".

Szerintem a rendelkezés, a javaslat alapvető iránya világos és egyértelmű. Voltaképpen e javaslat kapcsán nem is kifejezetten szembenálló véleményt szeretnék megfogalmazni, de azért kérdőjeleket föltennék. Van bennem bizonytalanság, mert egyfelől érthető, elfogadható bizonyos értelemben az, hogy az érvénytelen szerződés utáni eredeti állapot helyreállításánál törekedjünk arra, hogy méltánytalanság ne érje a feleket abból adódóan, hogy egyik vagy másik szolgáltatás értéke az eredeti állapot helyreállítása időpontjában már lényegesen eltér. Például érvénytelen ingatlan-adásvételi szerződés esetében néhány év elteltével kerül sor esetleg az eredeti állapot helyreállítására, más lesz az ingatlan értéke, más lesz a pénz értéke, a kamat sem fogja ezt a különbséget megfelelően rendbe hozni, és ezt úgy is lehet értelmezni, hogy ebből valamilyen méltánytalanság származik a felekre nézve. Azt is tudom, hogy elég sokan támogatták a jogi irodalomban is ezt a megoldást.

Mégis felteszem azt a kérdést, hogy biztos helyénvaló-e ez a változtatás, még egyszer mondom, nem erőteljes ellenzésként, de van bennem kétség, mert tulajdonképpen ez a megoldás meg azzal a méltányosságában esetleg ugyanúgy megkérdőjelezhető következménnyel jár, hogy viszont így a szerződés végül is mégis meghosszabbítást nyert, mert hiszen amikor megkötötték a szerződést, akkor a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között egyensúly volt, legalábbis a felek így ítélték meg. Ha ezt az egyensúlyt fenntartom mesterségesen ezzel a szabállyal két évvel későbbi helyzetre is, akkor tulajdonképpen a szerződés érvénytelenségéből eredő megszűnés következményeit időben kitoltam, és ilyen értelemben az érvénytelen szerződést hosszabbítottam meg.

Még egyszer mondom képviselőtársaimnak, hogy ez inkább kérdés, mint éles ellenvetés, és ez nem is kodifikációs apróság, hanem a kérdés rendezése kapcsán egy bizonyos koncepcionális dilemma, amit, úgy gondolom, hogy e módosító javaslatok kapcsán nem ártott felvetni.

Elnök úr, a rendelkezésemre állott idő lejárt, úgyhogy ismételt felszólalásomra majd gombnyomással kérek lehetőséget.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu