TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt akadémiai Elnök Úr! Magda Sándor képviselőtársam összefoglalta közös álláspontunkat, ahogy viszonyulunk ehhez a nagyon fontos törvénymódosításhoz. Arról szeretnék szólni néhány szót, hogy a frakciónk hogyan ítéli meg a XXI. században, a változó világban mindazt a munkát, amelyet a magyar tudománynak, a magyar kutatásnak, az innovációnak kell elvégeznie a gazdaság és a társadalom megújításáért. Arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy az összes társadalmi gondunk megoldásában a tudásnak és a műveltségnek, mindezek növekedésének alapvető szerepe van.

Talán több mint szimbolikus jelentőségű egyébként, hogy a mai igen nehéz társadalmi-gazdasági problémáink közepette a Magyar Tudományos Akadémia nemcsak helyszíne volt különböző felelős tárgyalásoknak, hanem a Tudományos Akadémia korábbi elnökei és jelenlegi elnöke személyükkel is igazolták azt, hogy a Tudományos Akadémia nagy felelősséggel viseltetik Magyarország sorsa, a magyar gazdaság és a társadalom gondjainak a megoldása iránt. A magyar tudomány, a kutatás, az alapkutatások és az alkalmazott kutatások feltételrendszerét a Magyar Tudományos Akadémián kívül más intézményeink is szolgálják. Szolgálják a felsőoktatásban folyó kutatások, és szolgálja az a tevékenység is, amelyet az előző ciklusban létrehozott Innovációs Alap forrásaiból támogatott kutatások és fejlesztések, innovációk szolgálnak.

Az elmúlt években több esetben feszültséget éreztünk a három terület koordinálásában és irányításában, ezért kezdeményeztük, hogy a kormány egy egységes szervezetet hozzon létre tárca nélküli miniszter vezetésével, amely szervezet és miniszter kezében ezen a három nagy területen folyó kutatómunka, tudományos munka, innováció összekapcsolódik. Nagy örömünkre szolgál, hogy létrejött a tárca nélküli miniszteri szervezet, amely végzi ezt a munkát. Talán az ő munkájuknak is eredménye, hogy az a korábbi feszültség oldódni látszik az utóbbi időszakban, és hogy a tárca nélküli miniszter és az akadémiai elnök, illetve az akadémiai közgyűlés egyetértésével került a parlament elé ez az új törvény, amelyről ma beszélünk.

Egyetlen ország - különösen egy ilyen kis ország, mint Magyarország - tudományos élete sem szigetelődhet el a nemzetközi tudományos élettől. Ezt a munkát is nagy figyelemmel végzi az Akadémia, ugyanakkor bízunk abban is, hogy a Budapesten szerveződő Európai Innovációs és Technológiai Intézet segíteni fogja a magyar tudománynak a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódását. Külön örömünkre szolgál, amit az akadémiai elnök úr sokszor elmondott, hogy nagy gondot fog fordítani arra, hogy a külföldön ma munkát vállaló fiatal magyar kutatók, tudósok mielőbb Magyarországon tudják megfelelő körülmények között a munkájukat kifejteni.

A magyar költségvetés alapvetően három költségvetési forrásból támogatja azt a munkát, amelyről az imént beszéltem. Mintegy 40 milliárdos költségvetése van az Akadémiának, sajnos évek óta nem növekedett jelentős mértékben, ezzel összemérhető az Innovációs Alapból a kutatás-fejlesztésre alkalmazott, tudományra fordítható összeg, és becslésem szerint összemérhető a Tudományos Akadémiára fordított költségvetési támogatással az az összeg is, amely a magyar felsőoktatás támogatásából, 200 milliárd forintos, annál több évenkénti támogatásából... - azt gondolom, hogy 30-40 milliárd kell hogy jusson a felsőoktatási intézményekben folyó kutatómunkára, a tudományok művelésére, a tudósutánpótlás felnevelésére. Mindezekkel együtt is igénybe veszik az európai uniós fejlesztési támogatásokat, amelyek a költségvetésen kívül kerülhetnek erre a területre, és csak üdvözölni tudjuk azt, hogy több más nemzetközi pályázaton is az akadémiai intézetek és a tudományos műhelyek támogatást szereznek.

Ezzel együtt a nemzeti jövedelemből felhasznált összeg, amely a kutatás-fejlesztésre fordítódik, az országok rangsorában nem a legelőkelőbb helyet biztosítja a számunkra, ha finoman akarok fogalmazni. Ha lesz rá ereje az országnak, akkor nyilvánvalóan meg fog térülni az a befektetés, amelyet a későbbiekben is erre a területre fordít.

A korábbi törvénymódosítás során a Tudományos Akadémia korábban kezelésében lévő állami vagyont a törvény erejénél fogva a Tudományos Akadémia tulajdonába adta az Országgyűlés. Ez is az egyik kiváltója volt a viszonylag sürgős törvénymódosításnak, hiszen ahhoz, hogy hatékonyan tudja a Tudományos Akadémia a tulajdonába adott jelentős ingatlanvagyon-tömeget hasznosítani, szükség van arra, hogy megfelelő jogokkal legyen felruházva a vezetése, olyan döntési mechanizmusok alakuljanak ki, amelyek megfelelő körültekintéssel, ugyanakkor megfelelő rugalmassággal is biztosítják a szükséges döntések viszonylag gyors megszületését, hiszen a gyorsan változó világban a túlbürokratizált és hosszas eljáráshoz kötött döntések meg is akadályozhatják azt, hogy be tudjon kapcsolódni a megnyíló lehetőségekbe a rá bízott vagyonnal az Akadémia.

A törvénymódosításnak ezt az elemét szeretném kiemelni, amely megfelelő garanciákkal, megfelelő felelősség tisztázásával az Akadémia mindenkori elnökét olyan helyzetbe hozza, hogy tud is élni azzal a lehetőséggel, amelyet az Akadémia tulajdonába adott állami vagyon biztosít a számára.

(10.10)

Ezekhez az új követelményekhez igazították a beterjesztett törvényben a döntési mechanizmusokat. Világossá vált tehát az elnök egyszemélyi felelőssége, hatásköre, ugyanakkor megfelelő ellensúlyok, ellenőrzési pontok, a testületek megfelelő szerepvállalása is szerepel a törvényben, tehát azt hiszem, hogy az egyensúly is biztosított, és így elkerülheti az Akadémia azt, hogy a vagyongazdálkodás során az a nagy tekintély, az a nagy társadalmi elismertség, amellyel ma rendelkezik, bármilyen okból csorbuljon.

Mindezek alapján - ahogy Magda Sándor képviselőtársam említette - a módosító indítványainkkal megtartva a beterjesztett törvény alapvető stratégiai célkitűzéseit, azokat nem csorbítva, a törvényszöveget egyértelművé téve, tehát inkább technikai jellegű módosításokkal igyekeztünk hozzájárulni ahhoz, hogy ez a törvény még jobban szolgálja azt az alapvető célt, amiért a parlament elé került, tehát hogy a Tudományos Akadémia hatékonyabban, eredményesebben tudjon annak a küldetésének eleget tenni - egyetértek azzal, ahogy Magda Sándor képviselőtársam méltatta -, amellyel a Tudományos Akadémia hagyományosan is szolgálta a magyar társadalmat. Meggyőződésünk szerint a törvénymódosítás elfogadása után, törvényerőre emelkedése után még hatékonyabban tudja a hagyományokra építve a feladatát folytatni, és meg tud felelni a XXI. század kihívásainak.

Ehhez a munkához kívánok sok eredményt valamennyiünk érdekében elnök úrnak, munkatársainak és a Tudományos Akadémia minden tagjának, minden testületének, akik az ország érdekében fejtik ki tevékenységüket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu