DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! A tények kedvéért érdemes leszögezni: ma Magyarországon 70 felsőoktatási intézmény működik, máris eggyel kevesebb, mint ahogy azt a képviselő úr az interpellációjában számszerűen elmondta. Ez teljesen egybevág azzal a tendenciával, amit az önök európai parlamenti listavezetője képvisel, következésképpen aközött, amit a képviselő úr mond és amit én itt az első mondatomban válaszolok, gondolom, nincsen semmiféle különbség.

A 70 felsőoktatási intézmény belső eloszlása azonban már érdekes, ugyanis ebből a 70-ből 29 az állami felsőoktatási intézmény, 41 nem állami. A 29 állami mellett 26 egyházi és 15 alapítványi felsőoktatási intézmény van. A képviselő úr interpellációjában az a kérdés, hogy a demográfiai folyamatokat és az intézményhálózatot, annak fejlesztését összekapcsolja, én ezt nagyon helyes és felelős gondolkodásnak tartom.

Szeretném két, időben párhuzamosan lezajlott folyamatra felhívni a figyelmét. Amíg Magyarországon 1990-ben hozzávetőlegesen 100 ezer egyetemi, főiskolai hallgató volt, addig ez most ebben a tanévben durván 400 ezer. 1980-ban 1 millió 180 ezer hagyományos értelemben vett általános iskolai diák volt, most ez a szám 796 ezer. Ha a két folyamatot, amely gyakorlatilag időben egyidejűleg történt, párhuzamba állítja, akkor csak olyan következtetéseket lehet és kell levonni, ami a felsőoktatás fejlesztésére egyértelmű, a felsőoktatási kerekasztal az elmúlt két évben ezt végezte és végzi.

Ennek alapján történt és történik a felsőoktatás korszerűsítése, a felsőoktatás szerkezetének és finanszírozásának átalakítása is ennek alapján történt. A hagyományos értelemben vett fejkvótarendszer helyett azt felváltja a hallgatók teljesítménye alapján és a hallgatók intézményválasztása alapján történő finanszírozás.

(14.30)

Ez azt jelenti, hogy a legjobb területekre jelentkező legjobb hallgatók viszik a legnagyobb biztonsággal a közös pénzt, az adófizetői pénzt, azon intézményekbe pedig, ahol a képzés gyengébb - párhuzamos a képzés, a hallgató megítélése szerint és intézményválasztása szerint is gyengébb -, oda az állam nem vagy sokkal kevesebb pénzt ad. Az elmúlt két évben ez a tendencia, ez a trend érvényesült. Ez bizonyos intézmények esetében, ha egy 2006-os, ilyen finanszírozási részt bázisként 100-nak tekintünk, esetenként 20-ra csökkentette az állami finanszírozást.

A párhuzamos képzések esetében ugyanígy megfigyelhető, hogy az intézmények ebben a két évben gyorsan és erőteljesen reagáltak. Felsőoktatási intézmények vagy részterületeken, vagy teljes területeken együttműködnek és integrálódnak, így a Nyugat-magyarországi Egyetemen vagy például a Szent István Egyetemen történt ilyen integráció. Például épp egy ilyen integráció eredményeként csökkent az az intézményi létszám, amiről a korábbiakban beszéltünk. Arról szeretném tájékoztatni képviselő urat, hogy ilyen együttműködések megvalósítása várható a jövőben az Alföldön, Dél-Magyarországon több régió főiskolája és egyeteme között, elsősorban a jogi, a gazdasági, a pedagógiai és az agrárterületeken.

Összességében azt mondhatom, hogy ma a teljesítmény a meghatározó, ugyanakkor kétségkívül az oktatásban, a felsőoktatásban is egy folyamat véghezviteléhez idő kell. Ez a folyamat azonban zajlik, folyik, az irány és a tendencia helyes.

Kérem szépen válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu