BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azt le kell szögeznünk egyértelműen, még ha csak az államtitkár úrnak is, aki a kormány nevében van jelen ennek a vitának a lefolyásában, hogy nem mi állítjuk azt csupán, hogy az induló nemzeti vagyon egyharmada szőrén-szálán eltűnt.

Ha nekünk nem hisz, tisztelt államtitkár úr, akkor higgyen az Állami Számvevőszéknek. Az Állami Számvevőszék 2004-es összefoglaló tanulmányában a következő olvasható szó szerint: "A vagyon eltűnésének egy részét, 10-14 százalékát bizonyos okokkal lehet magyarázni. Ezt is figyelembe véve az induló vagyon közel egyharmada viszont minden jel szerint - idézőjelbe van téve! - 'eltűnt' az elmúlt tizenhárom év alatt. Elemzők szerint ez az eredeti tőkefelhalmozáshoz hasonló módon magánvagyonná vált. Meg kell jegyezni, hogy ez a kalkuláció nem tartalmazza a spontán privatizáció 1988-1990 közötti időszaka alatt bekövetkezett állami vagyonvesztéseket."

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ez az Állami Számvevőszék 2004-es összefoglaló tanulmányából olvasható szó szerint, szöveghűen. Ez akkori áron kalkulálva, akkori jelenértéken számolva volt 4000 milliárd. Ma 2009 van. Ha az inflációt figyelembe vesszük, akkor ez már, azt gondolom, hogy több mint 5000 milliárd.

Most a költségvetési lyukak tömködése érdekében az SZDSZ-es vagy a Reformszövetség által jegyzett megoldási javaslat ennek töredékével foglalkozik. Töredék forrást keresünk annak érdekében, hogy a költségvetést lábon lehessen tartani, hogy a válság negatív hatásaitól meg lehessen védeni az országot.

De nem ezzel szeretnék foglalkozni, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr. Valójában fájlalom azt, hogy a mai ülésnapot nem ezzel a témakörrel kezdtük. Mert ha a teljes körű privatizációs jelentés tapasztalatait vettük volna szemügyre elsőként, talán a szabad demokrata képviselőtársaink jelenlététben, akik ennek a napirendnek a tárgyalásánál egyetlenegy személlyel sem képviseltették magukat, és ez mutatja az ő hozzáállásukat ehhez a kérdéskörhöz - teszem hozzá, hogy szocialista képviselőtársaink sem túl sokan érdeklődtek a téma súlyossága iránt. (Keller László: Meg a Fidesz sem!) Azt gondolom, államtitkár úr, hogy a jelenlétünk, és az, hogy felelősen próbálunk segítséget nyújtani a kormány számára és az ön számára is, hogy világos és egyértelmű képet kapjon, hogy ha már az önök által beterjesztett jelentés erre nem tért ki, akkor ezt a segítséget fogadja szívesen.

(17.40)

Persze nem az ön érdekében tesszük ezt alapvetően, hanem a közös sorsunk alakítása érdekében, amihez egyébként önnek is van köze, hiszen ön is ennek az országnak, ennek a köztársaságnak a polgára. S mi nem vagyunk olyan szűkkeblűek, hogy csak a magunk javával foglalkozzunk, számunkra az is fontos, hogy ön, mint ennek az országnak az állampolgára és az ön gyermekei, a jövő nemzedék az elkövetkezendő időszakban még rendelkezzen olyan forrásokkal, olyan erőforrás-gyarapító rendszerrel, amely képessé teszi magát az államot arra, hogy polgárai számára az alapvető szolgáltatásokat tudja biztosítani és finanszírozni. Mert hogy ennek a nemzeti vagyonnak ez lett volna a feladata.

Természetesen tudjuk, mert nem vagyunk naivak, hogy a nemzeti vagyon, amely a szocialista-kommunista államosítás következtében jelentős mértékben felduzzadt, tartalmazott vállalkozói vagyonrészeket, de tartalmazott működtető vagyonelemeket is. Itt meg kell állni és különbséget kell tenni: a vállalkozói vagyonnak elsősorban vállalkozók kezében van a helye, ezt nem vitatjuk; de a működtető vagyonnak, amely az ország, az állam, a nemzet biztonságos működéséhez szükségeltetik, annak viszont közösségi tulajdonban kell, illetve kellett volna maradnia. Mi igazából ezért hiányoljuk a hatástanulmányokat, vagy legalább egy-egy nagy ágazathoz kapcsolódó esettanulmányt, amely bemutatta volna, hogy az adott társaság feltőkésítése, konszolidálása utáni értékesítésből származó bevétel hogyan viszonyult egymáshoz, a szerződésben rögzített kötelezettségeket teljesítette-e az adott vállalkozó, valóban hasznosan történt-e meg a privatizáció a nemzetgazdaság fejlődése, a piacgazdaság kiteljesülése érdekében, vagy éppen az alapvető közszolgáltatások biztonságos működtethetősége érdekében.

Ezeket mind-mind szemügyre kellett volna venni, mert ez alapján kell az ország eljövendő gazdasági és társadalompolitikáját meghatározni. A vállalkozói vagyon egy része jól hasznosult. A saját városomban is mind a mai napig működnek olyan gazdasági társaságok, amelyek az állami vagyon lebontása során vállalkozói vagyontömeghez jutottak; de azt is látnom kellett, hogy az élelmiszeripar területén érkeztek be olyan külföldi befektetők, akik felvásárolták az adott társaságot, majd a kötelezettségeiket nem teljesítve bezárták azt, és ezzel még a mezőgazdasági termelőket is megfosztották attól, hogy piacra tudják vinni az alacsonyabb feldolgozottságú termékeiket. De még ezek között is voltak olyanok, akik legalább a birtokukba került vagyontárgyat az alaptevékenység megszüntetését követően hasznosították gazdasági célra, értsd: bérbe adták más vállalkozók számára, és a telephelyi adottságokból a működő gazdaság szempontjából valami mégiscsak értékelhetővé vált. De voltak olyanok is, akik egyszerűen lakatot tettek a kapura, és azóta is gaz veri fel a telepet, s folyamatosan fel kell szólítanunk a külföldi tulajdonost arra, hogy legalább a parlagfűirtási kötelezettségének tegyen eleget, merthogy ezt is törvény írja elő Magyarországon, a törvényeket pedig mindenkinek be kellene tartani, annak a külföldi vállalkozónak is, aki már felszámolta a gazdasági tevékenységét, de telephelyvagyonnal még rendelkezik.

Sajnos láttunk olyat is, hogy az adott tevékenységet már aznap, amikor a szerződés aláírásra került, beszüntette az adott vállalkozó, és semmiféle haszonnal nem járt a privatizáció, mert a munkahelyek azonnal megszűntek, és családok kerültek kilátástalan helyzetbe. S aztán látjuk azt is, hogy a szolgáltatások magánkézbe adása milyen nehézségeket okoz az államnak akkor, ha nem is akarja a szabályozó erejét latba vetve a fogyasztókat megsegíteni a monopolhelyzetben lévő szolgáltatókkal szembeni kiszolgáltatottságukban. Nem én mondom, államtitkár úr, hanem az ön képviselőtársai a gazdasági bizottságban, akik energetikai ügyekkel foglalkoznak. Számtalanszor elmondta a most államtitkári pozícióban lévő kormánytag, Puch László, valamint Podolák György képviselőtársunk, a bizottság elnöke: folyamatosan azon kell dolgozni, és rendszeresen, évente, kétévente tovább kell finomítani az ágazati jogszabályokat annak érdekében, hogy ezt a kiszolgáltatottsági helyzetet csökkenteni lehessen. Ez is azt mutatja, hogy az a privatizáció akkor nem megfelelőképpen került előkészítésre, nem megfelelőképpen kerültek szabályozásra a különböző ágazatok. Ezekből kell levonni a következtetést.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én a mai napon akkor, amikor az SZDSZ által beterjesztett javaslatról vitáztunk, ezért mondtam, hogy az állam erőforrás-gyarapító rendszerét kell megerősítenünk, és nem szabad folytatni a privatizációt. Ha most nem tudjuk a teljes privatizációs folyamatot a szükséges következtetéseket levonva a helyén kezelni, a jövő szempontjából hasznosítani, akkor hogyan akarunk azonnal 2500 milliárdnyi még megmaradt nemzeti vagyont értékesíteni akkor, amikor a vállalkozói vagyon tulajdonképpen szinte elfogyott? Ami jelenleg a nemzeti vagyon részét képezi, az már a működtetői vagyon része. Ezek közé tartoznak a regionális vízművek is, amelyekről tudjuk, hogy az új tulajdonosi program - amely ugyan most fel van függesztve - úgy számolt, hogy tőzsdeképes társaságokká alakítva őket majd értékesíteni fogjuk. Akkor, amikor mindannyian tudjuk, hogy az éghajlatváltozás következtében az ivóvíz válik a glóbusz legnagyobb kincsévé és értékévé. Kutatók, tudományos emberek, közgazdászok ma már egyként mondják, hogy ennek az országnak a jövője, megmaradásának és fejlődésének a kulcsa a víz és a föld. Egyrészt az egészséges ivóvíz, a természetes folyóink, másrészt a meglévő termőföldünk az erdővagyonnal együtt. Jó mezőgazdasági politikával, technológiaigényes mezőgazdasági fejlesztéssel és arra ráépülő hazai élelmiszeriparral - mert már erről beszélhetünk, a Globus éppen tegnap jelentette be, hogy be fogja fejezni a húskonzervgyártást - fel lehetne ezt építeni.

Emellett persze foglalkozni kellene az energiahatékonysággal is. De miért nem akarunk foglalkozni az energiahatékonysággal? Talán azért, mert az energiaszolgáltatók ellenérdekeltek, és a lobbiérdekük még mindig érvényesül a kormányzati döntéshozásban? És nem akarják azt, hogy 20 százalékkal kevesebb energiát kelljen felhasználni Magyarországon, mert az energiahatékonysági beruházások, az épület-korszerűsítés ennyi megtakarítást hozna össznemzeti szinten? Ezeket kellene végiggondolnunk, és ez alapján kellene meghatároznunk a következő időszak gazdasági és társadalompolitikai programját, s gazdasági válság vagy pénzügyi válság esetén nem rögtön arra kellene gondolni, hogy hogyan lehet az államot még tovább eszközteleníteni, hanem hogy meg tudja védeni ebben a kitett helyzetben a polgárait. A világon sehol máshol ilyenféle válságkezelésre nem is tesznek javaslatot!

Mint említettem, közgazdászok, egyetemi tanárok azt mondják, annak a gondolkodásnak, hogy a piac majd helyesen és jól fogja szabályozni a mindennapi élet minden részét, vége van. Ennek vége van! Gordon Brown éppen ma mondta azt, hogy véget ért a szabad piac önszabályozásába vetett hit a világban, és a nemzetállamoknak arra kell törekedniük - mondja ezt Európa egyik meghatározó országának a miniszterelnöke -, hogy a nemzetállamok szabályozási erejét kell megerősíteni. Valóban erre van szükség, ez a privatizációs beszámoló is ezt támasztja alá.

Még egyszer: nehogy azt mondja, államtitkár úr, hogy a Fidesz privatizációellenes, és felhánytorgatja a múltat. Nem, nem vagyunk privatizációellenesek. Van vállalkozói vagyon és van működtetői vagyon, amely az állam működéséhez szükséges. Mi azt mondjuk, hogy a működtetői vagyont meg kell tartani, azt fejleszteni kell, mert ezzel tudjuk biztosítani saját magunk nemzeti szintű megmaradását. És ez nem vicc. Amikor az erdőtörvényről tárgyalunk, szintén a kormány beterjesztése alapján, és az szerepel a törvényben, hogy az eddigi forgalomképtelen vagyoni körből át kell csoportosítani az erdővagyont korlátozottan forgalomképes vagyoni körbe, akkor azzal mi a szándék?

(17.50)

Vélhetően az, hogy minimálisan haszonbérbe legyen adva. Mert mondjuk, ha egy erdőt 80 esztendőre haszonbérbe fognak adni, akkor mi fog velünk történni? Akkor hogyan tudjuk a társadalmi és a környezeti szempontokat is figyelembe venni a gazdasági szempontok mellett? Akkor megint a gazdasági szempontok fogják maguk alá gyűrni a környezeti és a társadalmi szempontokat.

Márpedig ahhoz, hogy jól működjék egy közösség, egy ország, a gazdasági érdekek mellett ezeket az erőforrás-gyarapító rendszereket és az ezek mögött lévő igényeket is figyelembe kell venni. Mi csak ezért küszködünk itt. Nem tudom, milyen eredményességgel, hiszen összességében a kormányoldalról az államtitkár úrral együtt ketten vesznek részt ebben a vitában, a nagy válságmenedzselő Szabad Demokraták Szövetsége részéről pedig senki, de senki ennek a vitának az elejétől kezdve nem vesz részt, nem hallgatott bele, nem mondott véleményt.

És végül fél percben csak annyit, hogy ugye, a szebb jövő érdekében hol van a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., most már több mint egyéves működése után a nemzeti vagyon, a megmaradt nemzeti vagyon hasznosításának a stratégiája? Mikor lesz hajlandó a kormány ezt jóváhagyni? Mikor fogjuk azt megismerni, mikor fogja az ország nyilvánossága megismerni, hogy a maradék nemzeti vagyonnal mi a szándéka az országnak? Ha már azt nem ismerhette meg a jelentés alapján, hogy mi történt a vagyon eddigi értékesítése során.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu