GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ma nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban családok, baráti közösségek foglalkoznak azzal, hogy ez a világméretű válság hogyan érinti őket, és milyen egyéni stratégiákat tudnak kidolgozni a túlélésre és a későbbi kibontakozásra. Ebből a szempontból én magam is köszönetemet fejezem ki azoknak, akik ezt az anyagot elkészítették, és meg vagyok győződve arról, hogy szinte minden egyes tételéről egy egész napos vitát lehetne folytatni itt a Házban, miközben azt a tételét vitatom Kóka frakcióvezető úrnak, hogy ebben nem lehet mazsolázni, azt gondolom, hogy igenis kell, és kell nekünk, felelősen gondolkodó politikusoknak ebből valamilyen egyensúlyt kialakítani.

Mielőtt a konkrét dolgokra rátérnék, szeretnék néhány dolgot helyre tenni. Kezdeném azzal, és ez a Fidesz politikájára tökéletesen jellemző, hogy mást mondok, mint amit cselekszem, és figyelek arra, hogy a választónak vagy a rádiót hallgatónak, televíziót nézőnek nincs esélye kontroll alá venni azt, amit valaki elmond. Matolcsy képviselő úr szemrebbenés nélkül állította, hogy a Fidesz támogatta ennek a programnak a napirendre kerülését, ezt követően viszont elmondta a kisebbségi véleményt. Akkor hogy az ördögbe van ez? Ha támogatták, akkor a többségi véleményt mondta el a gazdasági bizottság képviselője. Nem, ő a kisebbségi véleményt mondta el, mert nem támogatták. De ez őt ebben nem zavarta.

(13.50)

Folytatom. Lehet minden hozzászólást befejezni úgy, ahogyan ő tette, azután tette Szatmáry Kristóf, hogy új kormány kell, előrehozott választás, és folytatni a további átverést. Ennyiben bírálom Bencsik képviselő urat is, mert arról, hogy mit kellene tenni, inkább ő is az igénylistát nyújtja be. Én ezt megfordítanám, és így térek majd vissza a saját hozzászólásomra: lehetne itt arról vitát folytatni, hogy mi az állam feladata, mi az önkormányzatok feladata, mi az, amit finanszírozni kell, de ehhez kell a felelős ellenzék is, mert ezekhez hozzányúlni csak kétharmados törvénnyel lehet. Tehát egy csapdában vergődünk, több mint egy évtizede, és nem tesszük meg ezt.

(A jegyzői széket dr. Hende Csaba foglalja el.)

Kóka Jánosnak hadd mondjam: én végtelenül csalódott és szomorú vagyok, és képviselőtársaim nevében vagy tőlük kérek elnézést. Szóval, Kóka úr, a parlament munkája nem csak a határozathozatalokból áll: a maihoz hasonló vitákból, az Országgyűlés ellenőrzési funkciójából, ami a hétfői ülésnapokon általában két-három óra. Ha részt vett volna vagy többször venne részt a vitában, akkor tudná, hogy tegnap olyan lényeges kérdések, mint a teljes hiteldíjmutató kérdése vagy a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló országgyűlési előterjesztés vagy a szakképzési hozzájárulás vagy a képzésfejlesztés támogatási rendszere volt napirenden, egészen késő estig, tehát ennyiben, azt mondanám, sértő a képviselőkre nézve, akik itt a munkát tegnap elvégezték, azt mondani, hogy mindössze pár percig tartott az Országgyűlés munkája. Ez nem csak a határozathozatalokból áll.

Nos, ezek után, amiről azt gondolom, hogy beszélni kellene, igen, az egyik a gyorsított privatizáció. Lehet azt mondani, hogy ez egy mekkora összeg, de erről nekem az jut az eszembe, talán van itt még néhány képviselő rajtam kívül, aki emlékszik arra, hogy a Horn-kormány idején, amikor a privatizációból befolyt bevételeket az államadósság csökkentésére fordítottuk, még a megszavazó képviselők között is volt olyan, aki másnap reggel azt várta volna a miniszterelnöktől, hogy közös asztalhoz üljenek le megbeszélni, mire fogják majd elosztani a privatizációs bevételt, miközben a tisztelt Ház többsége akkor már döntött arról, hogy ez adósságcsökkentésre megy.

Én csak annyit tennék hozzá: ugyanúgy, ahogyan az ingatlanok esetében ma lehet látni, hogy hihetetlenül nyomott értéken lehet bármit eladni, tudom, hogy olyan kifejezést használok, amit kevesen értenek: milyen üzleti értéke, milyen piaci értéke van ma bármilyen részvénynek vagy azt megtestesítő más papírnak a jelen helyzetben? Tehát itt igaz, amikor valaki azt mondja, hogy ez most nem jelentene mást, mint kótyavetyét. Van értelme - és ennyiben én módosító indítványt is be fogok nyújtani -, hogy készítsen a kormány egy listát, egy menüt arról, hogy mi az, ami még eladható, de azt itt a Házban, úgy, ahogyan korábban a privatizációs stratégiáról is, itt alakítsuk ki közösen az álláspontunkat, hogy igen, ezzel egyetértünk, és mi az, amire azt mondjuk, hogy ezt tartós állami tulajdonban akarjuk tartani.

Az egyensúly megtartása, ezt szomorúan és minden költségvetési vitánál elmondom, nagyon sajnálom, hogy ez mindig csak a kormánykoalíció felelőssége és feladata, de amikor adócsökkentésről beszélnek, ennyiben először megint vissza kell utalnom Bencsik úrra: roppant érdekes, ön hosszan felsorolja, mit vár el egy jóléti államtól, milyen feladatokat és azok finanszírozását, ezzel szemben az ön pártelnöke egyfolytában adócsökkentésről, tehát az állami bevételek csökkentéséről beszél. Egy csökkenő bevételből még több kiadást finanszírozni, szóval erre lennénk kíváncsiak, ezért mondjuk sokszor azt, hogy jó lenne, ha a Fidesz megmondaná, hogy ha most valóban csökkenteni akar, akkor hol és miben, vagy növelni akar, de akkor annak mi lesz a forrása. Én nagyon félek, hogy ez csak ugyanolyan játék, mint az 1998. évi választást megelőzően, hogy van egy nagyon fényes kampány, és utána derül ki, hogyan csökkentik a nyugdíjakat, a nyugdíjszerű járulékokat és minden más egyebet, és hogyan emelik meg az egészségügyi hozzájárulást 4500 forintig egyik pillanatról a másikra.

Tehát igenis kellene, hogy itt a Házban felelősséggel beszéljünk arról, hogy miközben a GDP csökken, ez már önmagában adóbevétel-csökkenést jelent, és ha még további csökkentéseket teszünk, akkor igenis, nagyon drasztikus kiadáscsökkentés kell, de abban konszenzusra kell jutnunk, hogy mely területeken. Itt beszélhetünk a rászorultsági elvről, de az is, addig, amíg leírjuk, egy rövid mondat, de hogy a rászorultsági elv kit hogyan érint, hol lesz a határ, ezeket igenis meg kell beszélnünk, ezeket tisztáznunk kell, ezeket majd mind törvényben kell szabályoznunk. Az államháztartási hiány csökkentése így nagyon egyszerű, de azt gondolom, ez tényleg megkerülhetetlen, kell, hogy az állami feladatokat megbeszéljük, hogy mik azok, azokat szűkíteni kell, a hivatalnokok számát csökkentve, az intézmények számát csökkentve, de ez mind-mind konkrét döntés, konkrét intézkedés, de anélkül nem megy, hogy ezt a munkát valaki ne végezné el.

Itt egyetlen dolgot hadd tegyek hozzá, és ha Kóka János erre gondolt, akkor ebben őt messzemenően támogatom. Én is meg vagyok győződve arról, hogy a közszférában való foglalkoztatásnál a mai informatika által kínált lehetőségeket igenis, ki lehetne arra használni, hogy itt csökkenés legyen, hatékonyságot kell elérni. Durva példát mondok: nem kell olyan mértékűt, mint a versenyszférában a kilencvenes években, amikor intenzíven kezdték alkalmazni a fejlett informatikai rendszereket, ott elérték az adminisztráció csökkentését, de valahol ezt az alulról közelítő mértéket el kellene érnünk a közszférában is. Azt gondolom, ez mindannyiunk javát szolgálhatná, még akkor is, ha ez átmenetileg a munkanélküliek számának növelését jelentené.

Az újraelosztás szintje. Igen, úgy, ahogyan Katona Béla mondta, a papír mindent elbír, de beszéljünk arról, hogy ha az újraelosztás szintjét csökkentjük, akkor is ugyanoda térünk vissza, amit már sokadszor mondok, hogy mely területeken tudjuk csökkenteni a kiadásokat, tudunk-e szakítani a Fidesz állandóan beígért "gondoskodó állam" szlogenjével, mert ebben az esetben van rá esély, de máskülönben nincs.

Szeretnék szólni néhány olyan dologról, amiért szomorú vagyok, hogy nem vették észre. A közbeszerzési törvényt nem olyan régen majdnem teljes egyetértéssel módosította a tisztelt Ház, amiben határozottan szerepel a kis- és középvállalkozások védelme. Itt most már hitem szerint csak az szab határt az ő lehetőségeiknek, hogy az egyes közbeszerzési pályázatokat kiírók hajlandók-e a közbeszerzési feladatot részekre bontani, ezzel lehetőséget teremteni arra, hogy a kicsik önállóan is elinduljanak, ne ötödik, hetedik, tizedik alvállalkozóként egy nagy vállalat mögé bújva, és várva a lánctartozásból fakadó minden problémát. Tehát ez már nem törvényi kérdés, úgyhogy azt gondolom, ennyiben ezt már rögtön ki is lehetne pipálni.

Nem tudom megkerülni az értékalapú ingatlanadót. Itt még vitatkozom is Kóka Jánossal, mert az én olvasatomban a szövegben az van, hogy ez a személyi jövedelemadóból visszaigényelhető, márpedig ha visszaigényelhető, akkor ez nem jelent többletbevételt, akkor ez egy nullszaldós változás. Ez azt jelenti, hogy az adóterhet mások viselhetik, más lesz az adó alapja, ennyiben egyetértek vele, tehát támogatom; korábban is támogattam, hogy vezessük be. Azzal is egyetértek, hogy ott hivatkoznak arra, hogy megfelelő kedvezményrendszert kell kialakítani, csak csupán azzal nem, hogy ez rövid távon többletbevételt jelent.

A helyi iparűzési adó kérdése. Azt gondolom, itt van a legnagyobb gond. Ma már a helyi iparűzési adó több mint 500 milliárd forint. Úgy, ahogy Bencsik úr is beszélt erről, a legkisebb településtől - amelyiknek egyáltalán van ilyen bevétele - a nagyvárosokig ez meghatározó egy-egy település költségvetésében. Ha azt vesszük, hogy az szja-ból, ha áttérünk, ha csak a kormány javaslatait veszem figyelembe, akkor is 300 milliárdot meghaladó csökkenés van, tehát egy csökkenő szja-ból pótolni ezt az összeget, ez azt jelenti, hogy már valahol 1000 milliárd fölött vagyunk egy évben, amit valahol máshol megint kiadáscsökkentéssel kell biztosítani, mert ha az egyik oldalon egy csökkenő bevételből akarunk többet adni egy másik helyre, ez mindenképpen kumulációt jelent, ha akarjuk, ha nem.

(14.00)

Az önkormányzati igazgatást beleértem, amikor a közszférára gondoltam, de annyit mindenképpen hozzátennék - és itt Bencsik úrral vitatkozom -, hogy hitem szerint megint, ha felelős ellenzék van, és az olyan, több ciklust megélt polgármesterek, mint ön is, tudják már, hogy körülbelül mekkora az a településnagyság, ahol kell az önálló önkormányzati hivatal, és hol van az, ahol körjegyzőségek kellenek; ezt ma már egyes települések elindították önállóan, de ha ezt évekkel ezelőtt vagy egy évtizeddel ezelőtt megtettük volna, annak az előnyeit már hosszú évek óta élvezhetnénk. Ez is egy olyan kérdés - és még egyszer megerősítem -, hogy ez egy kétharmados törvény. Miközben tudjuk, hogy ezen a szálon nagyon sok pénz megy ki, tudják ezt polgármesterek is, de ezt nem tudjuk egyedül megtenni; ha ebben nem kapunk támogatást, akkor itt csak álmodhatunk arról, hogy megtakarítást érünk el, vagy mondjam így, hogy kiadáscsökkentést.

Szeretném megerősíteni azt, amit Katona Béla mondott: a Munkaerő-piaci Alapot ilyen időszakban csökkenteni, amikor munkahelyeket kell megőrizni és újabb munkahelyeket teremteni, és a közfoglalkoztatás intézményét akarjuk behozni a rendszerbe, hogy a segélyezés helyett munka legyen, akkor ezt nem csökkenteni kell, hanem inkább ennek a tartalmáról kellene beszélni.

Bocsánat, tallóznom kell, mert látom, hogy minden nem fog beleférni a mondandómba: az áfakérdés. Itt csak egyetlen kicsi kérdést tennék föl. Az előterjesztők végiggondolták-e azt, hogy ha egyik pillanatról a másikra megváltoztatjuk az áfabefizetés rendszerét, ez az államháztartás rendszerében mekkora likviditási problémát okoz, és azt megint csak nem másból, feltehetően valamilyen hitelforrásból kell finanszírozni.

A végére hagytam: azt hiszem, hogy felelősen gondolkodóként és aki kint jár az utcán, kint jár az emberek között, jogosan teszi fel azt a kérdést, amit Tatai-Tóth András feltett. Nincs garancia, képviselő úr, egyikünk számára sem abban, hogy az adócsökkentésből vagy a kiadáscsökkentésből származó, vagy mondhatnám, hogy az átrendezett adófizetési kötelezettség után ezek a forintok valójában a termelő tőke bővítésére fordítódnak, nem pedig valamilyen luxuskiadásra. Sajnos ma fórumokon ezt erősítik meg, az erre szóló tapasztalatokat mondják el, s az, amikor külföldi ingatlanokba vándorolnak még olyan vállalkozásokból is zsetonok, amelyek egyébként európai uniós forrásra pályáznak, akkor az embernek van némi bizonytalansága.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy vitára érdemes ez az anyag, beszéljünk még erről sokat, és korrigáljuk a kormány reformprogramját. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu