DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Az általános vita első napján sokat beszéltünk arról, hogy több koherensnek látszó vagy valójában koherens programot megismerhettünk az elmúlt két évben, összeállítottak ilyet a nagy könyvvizsgáló cégek, összeállított ilyet a CEMI, az Oriens, itt volt Bokros programja, és itt van most Békesiék programja, a Reformszövetség programja, amely annyiban különbözik a korábbi programoktól, hogy nagyon széles frontban sorakoztak föl mögötte a tudományos, a gazdasági élet jeles személyiségei.

Olyan emberekről van szó, akiknek a neve, a szerzőként való megjelenésük biztosíték arra, hogy ez a program jót tehet Magyarországgal, segíthet kilábalni a válságból, és Magyarországot ismét növekedési pályára állíthatja.

Ha Magyarország mostani helyzetét nézzük, akkor nemcsak azt kell kimondanunk erősen, hogy szükség van egy ilyen koherens, egységes válságkezelő programra, hanem azt is, hogy minél gyorsabban szükség van rá. Hiszen a nemzetközi piacok olyan impulzusokat küldenek felénk, amelyekből az derül ki, hogy fogytán a türelem.

Ha Magyarország nem prezentál egy világos programot, és nem prezentál egy ezt végrehajtani képes kormányfőt és kormányt, akkor Magyarország megbukhat. Magyarország belebukhat ebbe a világgazdasági válságba, és azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormánynak, a szocialistáknak, a képviselőknek, általában a politikai elitnek lehet, hogy nagyon sok mindent meg tudnak bocsátani a választók, de ha csődbe viszik az országot, azt biztosan nem tudják megbocsátani.

Magyarország helyzete és kilátásai folyamatosan, egyenletesen romlanak. Amikor a kormány elkészítette az első költségvetési tervét, még nulla százalékot alig alulmúló gazdasági csökkenéssel számolt, aztán a költségvetés év végén 3-3,5 százalékos visszaeséssel készült. Ma már az elemzők többsége 5 százalék alatti, vagyis 5 százalék feletti gazdasági visszaesést, mínusz 5 százalék alatti gazdasági növekedést sem tart kizártnak.

Valószínű tehát, hogy azok a lépések, amelyeket eddig a kormány megtett, nemcsak hogy nem javítanak a gazdaság kilátásain, de Magyarország összeomlását sem gátolhatják meg.

(19.20)

Tisztelt Kormány! Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök elsődleges felelőssége tehát most az, hogy egy olyan programot fogadjanak be - és ezzel küldjenek egy nagyon erős jelzést a nemzetközi pénzpiaci szereplők felé -, amely alkalmas arra, hogy azokra a kérdésekre, amelyek az asztalon vannak, választ adjanak. Mik ezek a kérdések? A gazdasági visszaesés, az alacsony és folyamatosan csökkenő foglalkoztatottság, az adósságspirál, amelybe Magyarország egyre inkább belehullani látszik, illetve a túlzottan magas adószint, amely visszafogja a gazdaság teljesítményét, kiirtja a növekedés lehetőségeit. Emellett nagyon fontos tényező még, hogy Magyarországon van egy kicsi és sérülékeny fizetőeszköz, a forint, amelytől nem fogunk tudni megszabadulni, és nem fogjuk tudni euróra mint hivatalos fizetőeszközre váltani akkor, ha Magyarország nem tartja be tartósan azokat a feltételeket, amelyeket az Európai Unió és általában a nemzetközi pénzvilág Magyarországtól elvár.

Amikor a Reformszövetség anyaga egy hónapja napvilágra került, akkor a miniszterelnök találkozott a szerzőkkel, meghallgatta őket, és azt mondta, hogy a javaslatok dermesztőek. Ezt követően a Fidesz egy ennél is kevésbé biztató nyilatkozatot tett, ő furcsa szerzeményeknek titulálta a Reformszövetség anyagának szerzőit, de mégiscsak elsősorban a kormányé a felelősség. Ezt követően a kormány ígért egy eléggé kevéssé körvonalazott reformprogramot, amelynek két elemét, a nyugdíjtörvényt, illetve az adótörvényt megismerhettük. Nemcsak megismerhettük, de kénytelenek voltunk el is utasítani. Az adótörvényekről és a nyugdíjtörvényről is biztosan tudja a tisztelt Ház, tudja államtitkár úr, hogy a költségvetési bizottság tagjai úgy nyilatkoztak, hogy ez elégtelen. Nagyon ritkán fordul elő, hogy két ilyen fontos törvényt a költségvetési bizottság általános vitára sem tart alkalmasnak, és nem javasolja a tárgysorozatba-vételét, most mégiscsak ez történt.

De ha a tisztelt kormánypártot, képviselő urakat és a kormányt nem győzné meg a költségvetési bizottság érvelése, akkor azt javasolom, hogy hallgassanak azokra a közgazdászokra, akik lényegében teljes egységfrontban utasítják el Gyurcsány Ferenc válságkezelő programjait. Abban bízunk, hogy Gyurcsány Ferenc távozásával ezek a félresikerült válságkezelő programok is távoznak, lekerülnek az asztalról, adott esetben a kormány visszavonja őket, de ami ennél is fontosabb, hogy valami a helyükre kerül. Itt van a Reformszövetség programja, ami a helyére kerülhet, és kellő részletességgel adhat választ ezekre a problémákra.

Ha az elmúlt héten sorra került általános vitára visszaemlékezünk, akkor hadd osszam meg önökkel néhány olyan tapasztalatunkat, amelyek vagy akkor elhangzottak a kormány vagy az ellenzék más pártjai részéről, vagy pedig azóta a médiában valamiféle nyilvánosságot kaptak. Hadd foglalkozzak ezekkel a tételekkel, hadd próbáljam meg cáfolni azokat az érveket, amelyek főleg a kormány és a kormányzó szocialisták oldaláról jöttek, és összességében kizárólag arra alkalmasak, hogy megmagyarázzák, miért nem lehet valamit megcsinálni.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Nagyon sokszor hallgattuk az elmúlt években, hogy miért nem lehet valamit megcsinálni, most itt az ideje, hogy megnézzük, hogy hogyan lehetne mégis megcsinálni. Nos, hadd kezdjem a kormány néhány ellenérvével a Reformszövetség javaslataival szemben! Azért mondom, hogy kormányellenérvekkel, mert jóindulatúan szemlélve is azt kell mondanom, tisztelt államtitkár úr, hogy úgy tűnik, hogy a kormány az elmúlt hetekben ahelyett, hogy megpróbálná ezekből a válságkezelő lehetőségeket kiolvasni, elsősorban azzal foglalkozott, hogy hiteltelenítse ezeket a javaslatokat, és megpróbálja bebizonyítani, hogy nem megalapozottak.

Először a kormány azzal próbálkozott, hogy bebizonyítsa, hogy a Reformszövetség által elvonni javasolt, az állam működési költségeiből elvenni javasolt 550 milliárd forint egy 1200 milliárd forintos főösszegből kerülne elvonásra, amely 1200 milliárdban egyébként a kormány álláspontja szerint 600 milliárd forint uniós társfinanszírozás lenne. Ebből könnyen belátható, hogy 600 milliárd forintból ha elvennénk 550 milliárdot, akkor elvennénk az utolsó fillérig is az állam működési költségét, tehát nem lehet megcsinálni.

Ugye, érzik, tisztelt képviselőtársaim, azt a hangulatot, amit a kormány ilyenkor sugall? Ez a fajta lenéző, pikírt, kicsit cinikus stílus, amivel megközelítik ezeket a javaslatokat, csak arra alkalmas, hogy a kormány oldaláról igyekezzenek hitelteleníteni. Persze kiderült, hogy nem az 1200 milliárdos sorról van szó, hanem egy összességében több mint 3000 milliárd forintos sorról van szó, ha szűkebben vesszük, akkor is egy 1600 milliárd forintos sorról van szó, aminek nem része az uniós társfinanszírozás. Azóta már kiderült - ahogyan azt a Pénzügyminisztérium jelen lévő államtitkára is tudja -, hogy a Pénzügyminisztérium folyamatos szabály-újraértelmezési taktikájának megfelelően változnak évről évre a kimutatott sorok, ebben persze kicsit nehéz eligazodni. De öntsünk tiszta vizet a pohárba: ezt az 550 milliárd forintot egy összességében 3000 milliárd forintos sorról szeretné az elkövetkezendő évek során egyébként - tehát nem is egyszerre - elvonni ez a reformszövetségi anyag. Ez az érv, ez az ellenérv tehát nem áll meg.

A következő ilyen tipikus ellenérv az, hogy a Reformszövetség javaslatai létszámcsökkentéshez vezetnének a közszférában, ez aztán visszafogná a keresletet, hiszen a közszférában, akik eddig bért kaptak, ezt a bértömeget nyilván nem kapják meg, ráadásul munkanélkülieket keletkeztet, és ezeknek a munkanélkülieknek az ellátása állami feladat. Szeretnék rámutatni, tisztelt képviselőtársaim, hogy mennyire álságos ez az érv, arról szól ugyanis, hogy ha vannak is olyanok, akikre nincsen szükség a közszférában, foglalkoztassuk őket azért a biztonság kedvéért közpénzen, ellenkező esetben munkanélküliekké válnának.

Szeretném nagyon világosan leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy elsősorban nem a közszféra tipikusan jól képzett közalkalmazottai, köztisztviselői szoktak munkanélkülivé válni, hiszen az ő képzettségük és az átképzésre vonatkozó hajlamuk inkább lehetővé teszi számukra, hogy a versenypiacon elhelyezkedjenek, mint azok, akik tartósan munkanélküliek. Ráadásul egy növekvő gazdaságnak, amely növekedést éppen egy kiadáscsökkentésből finanszírozott adócsökkentés teremthetne meg, nos egy ilyen gazdaságnak szüksége van ezekre a képzett emberekre. Ha pedig ezt nézzük, akkor azt is be kell látnunk, hogy sokkal nagyobb előny van abban, hogy a piaci szférában értéket állítsanak elő ugyanezek az emberek, mint hogy kvázi kapun belüli munkanélküliséget duzzasszunk a közszférán belül.

A következő tipikus ellenérv az, hogy a Reformszövetség javaslata 24 százalékos áfakulcsot javasol a kormány által javasolt 23 százalék helyett, és ez tartósan megnövelné az inflációt. Két dolgot szeretnék erre mondani. Az egyik, hogy a Reformszövetség javaslata és az SZDSZ javaslata egy átmeneti, az euró bevezetéséig tartó időszakban jelentkező áfakulcsemelés volna. A másik, amit feltétlenül fontos megjegyeznem, hogy a Reformszövetség javaslata érvel az ellen a kormányzati elképzelés ellen, hogy növeljék az ásványolajtermékek, üzemanyagok jövedéki adóját, hiszen ha valami közvetlenül sújtja a termelőszférát és jelentős inflációt gerjeszt, akkor az éppen az üzemanyagok jövedéki adójának emelkedése. Azt gondolom tehát, hogy a Reformszövetség javaslata sokkal jobb helyen avatkozik be e tekintetben, a teheremelkedés tekintetében, és sokkal kiszámíthatóbb helyzetet teremt éppen a következő időszakban egyfajta ilyen, átmenetinek tekintett bevezetéssel, mint a kormány javaslata.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végül a kormány tipikus ellenérvei közül szeretnék foglalkozni eggyel, ami azért is nagyon fontos, mert Gyurcsány miniszterelnök úr vasárnap este egy televíziós műsorban is említette. Arról szól ez az, azt gondolom, nagyon hamis ellenérvelés, hogy a Reformszövetség javaslata nemhogy növelné a gazdaság növekedési potenciálját, de adott esetben még csökkentené is azt, ráadásul nagyon nagy társadalmi áldozatokkal járna. Egyenesen azzal vádolják a Reformszövetség anyagának készítőit, hogy elmulasztották átfuttatni az általuk tett javaslatokat egy olyan modellen, amely bemutatná a gazdasági ösztönző hatását.

Szeretném nyomatékosan felhívni a tisztelt államtitkár úr és a tisztelt parlament figyelmét, hogy ez nincsen így. A Reformszövetség nagyon sok, adóreformot végrehajtott ország tapasztalatainak vizsgálata mellett, elsősorban a Leibfritz-Thornton-Bibbee-anyag alapján, ez alapján a széles körben nemzetközileg alkalmazott modell alapján vizsgálta ezeknek a javaslatoknak - az adócsökkentésnek, a kiadáscsökkentésnek és az államadósság csökkentésének - a növekedésre gyakorolt hatását, és ezek alapján jutottak arra, hogy a legóvatosabb becslések szerint is legalább másfél százalékponttal emelné Magyarország növekedési potenciálját, szemben azzal, amit önök állítanak, hogy tudniillik nem igazán növelné azt.

(19.30)

Szeretném elmondani tehát, azzal, hogy a Reformszövetség javaslatai döntően adócsökkentésre fordítanák a kiadáscsökkentés által elért mozgásteret, az államon kívüli jövedelemtulajdonosoknál maradó jövedelmek - akár beruházásra, akár fogyasztásra, akár megtakarításra fordítják azokat - mindenképpen javítják a keresletet, a beruházásokat vagy pedig a belső finanszírozási lehetőségeket. Ha pedig így van, akkor kifejezetten ösztönző, stimuláns hatással vannak, csakúgy, ahogy a világ számos pontján elhatározott adóreform-intézkedések, amelyek mind-mind a gazdaság teljesítménye növelésének az irányába hatnak. Emellett az is törvényszerűen növeli a gazdaság lehetőségeit, de legalábbis nem omlasztja össze a gazdaságot - mint ahogy egy cselekvőképtelenség összeomlasztaná -, hogy ezek az intézkedések árfolyam-stabilitáshoz és reálkamat-csökkentéshez vezethetnének, ami a gazdaság kiszámíthatóságát, illetve a vállalkozások finanszírozását javíthatná.

Ha ezeket mind összeolvassuk, akkor kijelenthető, hogy a Reformszövetség javaslatai nemcsak arra alkalmasak, hogy a válságból kikecmeregjünk, hanem arra is, hogy a magyar gazdaság végre növekedési pályára állhasson. Ezek alapján is kérem a tisztelt képviselőket, a tisztelt kormányt, hogy fogadja be ezeket a javaslatokat, és támogassa a Reformszövetség ajánlását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu