DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány, a vitában elhangzott gondolatra, mondatra szeretnék reagálni, hiszen a vitában egyébként nagy többségében az érvek ütköztek, számos olyan felvetésre, amellyel én magam nem értek egyet, válasz hangzott el Bárándy képviselő úr részéről. Ezeket többségében nem szeretném megismételni.

(14.40)

Az egyik hozzászólás, amelynek néhány gondolatára szeretnék reagálni, Hankó Faragó Miklós képviselőtársam hozzászólása volt. Ennek egyik eleme, amiről aztán többen is beszéltek - például Salamon képviselő úr is -, az, hogy a jelenlegi büntető- és polgári jogi szabályok mennyire alkalmazhatók, mennyire alkalmasak arra, hogy a gyűlöletbeszéd elleni jogi fellépést biztosítsák. Részben úgy gondolom - az elmúlt évek, évtizedek joggyakorlata is ezt mutatja -, hogy egyáltalán nem alkalmasak, hiszen olyan jogszabályi helyekről van szó, amelyeket a bíróságok nem alkalmaznak.

Másrészt megismételném azt, amit Bárándy képviselő úr is elmondott, és én magam is elmondtam a bizottsági vitában: elképzelhető, hogy a jogalkotó úgy gondolja egy bizonyos jogszabályról, hogy az megoldást ad bizonyos élethelyzetekre. De kiderül, hogy a jogalkalmazók - az ügyészség, a bíróság - nem úgy gondolják, hogy ez alkalmas. Ilyenkor több megoldás is lehetséges. Például egy liberális konferencián szóvá teszik a hozzászólók, és azt mondják, hogy az ügyészség és a bíróság helytelenül jár el, vagy a parlamenti vitában mondják ezt a képviselők. Nem hiszem, hogy ez lenne a jogállamhoz méltó megoldás. A jogállamhoz méltó megoldás az, ha kiderül egy jogszabályról, alkalmatlan arra, hogy betöltse az eredeti szándék szerinti hivatását, mert a jogalkalmazók nem úgy értelmezik, akkor szilárd meggyőződésem szerint a jogalkotónak nem az a feladata, hogy bírálja a jogalkalmazói tevékenységet - pláne olyan jogalkalmazó szervek tevékenységét, amelyekre nincs ráhatása se az Országgyűlésnek, se a végrehajtó hatalomnak -, hanem az, hogy olyan jogszabályokat hozzon, amelyek alkalmasak az eredeti cél megvalósítására.

Elhangzott, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, az igazgatási szervnek - ezt képviselő úr is elmondta hozzászólásában - nincs jogosultsága arra, hogy akár konkrét bírósági ítéletek hiányával foglalkozzon, akár befolyásolni tudja az egységes jogalkotást. A Legfelsőbb Bíróságnak valóban van lehetősége arra, hogy döntsön a jogegység érdekében, ehhez viszont az kell, hogy legalább két egymással ellentétes jogerős ítéletet fel lehessen mutatni. De itt nincsenek egymással ellentétes jogerős ítéletek.

Végül Hankó Faragó képviselő úr egy mondata bennem minimum derűt okozott, amikor azt mondta, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya koherens egész, és nem lehet hozzányúlni. A Magyar Köztársaság alkotmányáról sok mindent elmondtak már, de még azok, akik leginkább azon az állásponton vannak, hogy nincs szükség új alkotmányra, sem állítják azt, hogy koherens egész lenne. Ez az, ami a legkevésbé jellemző a Magyar Köztársaság alkotmányára.

Salamon képviselő úr feltett nekem egy konkrét kérdést a miskolci rendőrkapitány úr nyilatkozatának a megítélésével kapcsolatban. Nem venném magamnak a bátorságot, hogy bíróságot játsszak, és bárkinek a nyilvánosság előtt elmondott mondatait büntetőjogi vagy polgári jogi szempontból megítéljem, most sem teszem; mint ahogy a Fidesz veszprémi nyilatkozatával kapcsolatban sem tennék ilyet. Ez volt az a nyilatkozat, amelyről az egyik társadalmi szervezet azt mondta, hogy a Fidesz Veszprémben gyalázatosan viselkedett. Énszerintem ez egy kicsit igazságtalan fogalmazás, mert Veszprémben volt egy fideszes, aki a Cozma-üggyel kapcsolatosan tisztességesen viselkedett: a város polgármestere.

De Molnár Oszkár képviselő úr itteni hozzászólását sem ebből a szempontból próbálom megválaszolni. Megmondom őszintén, óriási csalódás volt számomra, hogy a vitában a Magyar Országgyűlés egyetlenegy képviselője sem utasította vissza azokat a szavakat, amiket Molnár képviselő úr megengedett magának, amikor arról beszélt, hogy egy közösségnek milyen szokásai vannak, amikor egy egész közösségre azt mondta, hogy a szemet szemért elv érvényesül náluk, és hogy jogos a többségi társadalomnak az őket elítélő magatartása, és ő nagyjából pontosan tudja, hogy hányan tartoznak ehhez a közösséghez. Ehhez képest az már tényleg csak mellékes, hogy a közbiztonság egyre romló állapotáról beszél úgy általában, amikor 2001-hez viszonyítva összességében 20 százalékkal csökkent a bűncselekmények száma. Nem azt mondom, hogy ezzel feltétlenül elégedettnek kell lenni, és tudom, hogy a társadalomban nagyon súlyos aggályok vannak a közbiztonsággal kapcsolatban, de azért ennyire nem kell a valóságtól elrugaszkodni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ez az alkotmánymódosítás alkalmas arra, hogy kicsit közelítsünk a nemzetközi elvárásokhoz is.

S még egy dologra utalnék, arra, hogy mennyire konzervatív az a szemlélet, ami itt a vitában ellenzéki képviselőtársaink egy részétől megjelent. Nem hiszem, hogy a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban ez lenne a konzervatív álláspont. Európa országainak túlnyomó többségében a konzervatív politikusok ugyanazt vallják a gyűlöletbeszédről, mint a szociáldemokraták vagy a liberálisok, s ez meg is jelenik ezeknek az országoknak a jogrendszerében. Szinte minden országban tiltják a gyűlöletbeszédet, sőt még a holokauszt tagadását is tiltják nagyon sok országban, s nemcsak törvényekben, hanem magatartásban is.

Sokszor összehasonlítanak minket szomszédos és közeli országokkal. Hadd hivatkozzam most a prágai példára: amikor a náci csőcselék a kristályéjszaka évfordulóján provokatív célzattal a zsidó negyedbe akart vonulni, akkor minden politikai párt egységesen elítélte, Prága érseke pedig azt mondta, a saját testével akadályozza meg, hogy ez a szégyen megtörténhessen. Azt hiszem, hogy a magyar politikai erőknek, a magyar közéleti szereplőknek van még mit tanulniuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu