DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A nyolc nappal ezelőtt történt események, azaz idén március 15-én történt események önmagában éppen elegendő indokot szolgáltatnának arra, hogy ne támogassunk egy ilyen törvényjavaslatot az Országgyűlésben.

(13.50)

Mert mi is történt március 15-én? Egy magasabb cél érdekében, a közrend védelmére hivatkozással durva, jogsértő rendőrségi intézkedések történtek, a kormányfő távozását követelő, a véleménynyilvánítási szabadságukkal élni kívánó és azzal élő polgárokkal szemben.

Mi az összefüggés a két ügy között? Az az összefüggés, hogy látható, hogy azzal a jogszabállyal, amellyel vissza lehet élni, vissza is fognak élni, és így történt ez az úgynevezett közrendvédelmi törvény rendelkezéseivel is, amely bár látszólag egy magasabb érdek, a közrend védelme érdekében korlátozta volna egyes személyek véleménynyilvánítási szabadságát - álláspontunk szerint alkotmányellenesen, de ezt a vitát most félretehetjük -, nos, az a jogszabály, ami korlátozta egyes személyek véleménynyilvánítási szabadságát, a gyülekezés helyszínén ezzel a jogszabállyal a rendőrség vissza is élt. Úgy élt vissza, hogy egyébként a valóságban semmilyen jogsértő cselekményt meg nem valósító személyeket begyűjtött a március 15-ei megemlékezésekről. Begyűjtötte azokat a személyeket, akik némán transzparenst tartottak a '48-as 12 pontból idézve, és begyűjtötte azokat is, akik a kormányfő távozását - kétségtelenül meglehetősen kemény és mondjuk úgy, hogy az én ízlésemmel össze nem egyeztethető módon - követelték.

Ugyanez a helyzet ezzel a jogszabállyal is; mármint abban a tekintetben, hogy vajon ad-e lehetőséget ez a jogszabály arra, hogy visszaéljenek vele, félreértsék, és úgy értelmezzék, hogy egyébként jogszerű véleménynyilvánításokat elnyomjanak.

Ugyanez a helyzet ezzel a szabállyal, ezzel az alkotmánymódosítással is. De ahogyan mondtam, ez önmagában elegendő lenne, de mégis tovább szeretnék menni, mert ez a javaslat nem március 15-e után, hanem jóval korábban született.

Emlékszünk rá: Gyurcsány Ferenc vitába keveredett az Alkotmánybíróság elnökével. Az Alkotmánybíróság elnöke azt az álláspontját fejtette ki, hogy még a "cigánybűnözés" kifejezésnél súlyosabban sértő, a cigányokra vonatkozó állításokat sem lehet alkotmányosan büntetni. Erre azt mondta a miniszterelnök - odavágva az Alkotmánybíróság elnökének -, hogy ha ez így van, ha így gondolja az Alkotmánybíróság elnöke, akkor majd alkotmányt módosítunk.

Nos, ebben a szándékában, hogy a miniszterelnök meg akarja leckéztetni az Alkotmánybíróság elnökét vagy az Alkotmánybíróságot, vagy továbbmegyek: ha a miniszterelnök meg akarná leckéztetni a bíróságokat, a független ügyészséget, a független igazságszolgáltatást, ebben a szándékában sohasem fogjuk támogatni a kormányt, és nem fogjuk támogatni az a törvényhozást, amelynek egyetlen célja, hogy az Alkotmánybíróság változtassa meg a szólásszabadságról kialakult véleményét.

A kormány és az Alkotmánybíróság között kialakult vitában - talán nem bűnös dolog - mi az Alkotmánybírósággal értünk egyet, mint ahogyan a köztársasági elnök úr is az Alkotmánybírósággal ért egyet, mint ahogyan számos jogvédő szervezet is az Alkotmánybíróság álláspontjával ért egyet. Például a más ügyben egyébként az Igazságügyi Minisztérium által előszeretettel hivatkozott Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet is az Alkotmánybírósággal ért egyet ebben az ügyben.

Úgy látják mindezek a szakmai szervezetek, alkotmányos szervezetek, mindezek a civil, jogvédő szervezetek, hogy ez a javaslat a szólásszabadság megengedhetetlen, antidemokratikus korlátozását jelentené. Ezért a magunk részéről nem fogjuk megszavazni az alkotmánymódosítást, és nem engedjük azt, hogy bármikor a jövőben egy ilyen jogszabályra való hivatkozással jogszerű véleményeket nyomjanak el. Merthogy jogszerű vélemény az is, amely sértő, és amely egyéneknek vagy közösségeknek nem tetszik; ezek is jogszerű vélemények.

A magyar jogban, ahogyan Salamon László kifejtette, a magyar jogban a rasszista beszédnek van jogkövetkezménye, mégpedig a rasszista beszéd szélsőséges esetének súlyos jogkövetkezménye, büntetőjogi következménye van. Tehát téves az az állítás, hogy a magyar jogban ne lenne büntetendő, ne lenne szankcionálható és ne lenne szankcionálandó a rasszista beszéd.

Az Alkotmánybíróság világos és általunk támogatott korlátot emel a véleménynyilvánítás szabadsága elé. Ez az emberi méltóság védelme. Az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy az emberi méltóság védelme a véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet, sőt annak kell lennie.

A véleménynyilvánítási szabadság eddig terjed. De minden, ami az emberi méltóságot közvetlenül nem sértő megnyilvánulás, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem büntethető.

Nem hiszem, hogy ez valamifajta, az európai trendektől eltérő és konzervatív gondolkodás lenne. Abban az értelemben biztosan konzervatív, hogy számos konzervatív ideológia, keresztény ideológia az emberi méltóság védelmét központi helyre teszi. Magunk is egyébként, amikor pártként megfogalmazzuk a politikai törekvéseinket, értékrendünket, az emberi méltóság védelmét rendkívül fontos szempontnak tekintjük, és ezen a talajon állunk. Tehát ebből a nézőpontból nézve az Alkotmánybíróság konzekvens, húszéves álláspontja megfelel ennek a mércének, és az emberi méltóság védelmét kellőképpen biztosítja az az alkotmányos joggyakorlat, amely Magyarországon kialakult.

A javaslattal szemben megfogalmazható sokadik kritika, hogy nem a valódi problémákat orvosolja, nem arra ad megnyugtató jogi választ, törvényhozási választ, ami úgy hangzott el több fórumon, hogy nőtt a kisebbségek, egészen konkrétan a roma kisebbség elleni bűncselekmények száma, és a romák valamilyen célpontjai lennének bizonyos súlyos bűncselekményeknek. Erre az alkotmánymódosítás nem válasz, erre az alkotmánymódosítás nem megfelelő eszköz. Erre kizárólag és csak a büntetőjog szigorítása lehet a megfelelő eszköz, mégpedig súlyos, elrettentő büntetések kilátásba helyezése.

Ne felejtsük el, hogy amikor a miniszterelnök megfogalmazta ezt a véleményét, akkor az ország közvéleménye éppen a tatárszentgyörgyi bűncselekmény, gyilkosság hatása alatt állt. És nem lehet figyelmen kívül hagynunk, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban, talán elmúlt egy évben elkövetett súlyos bűncselekmények közül azok esetében, amelyeket romák sérelmére követtek el, egyetlen esetben sem bizonyosodott be a rasszista indíték.

Éppen ezért azt állítani, hogy Magyarországon olyan események, olyan magatartásformák szaporodtak volna el, amelyek ilyen súlyos következményekhez vezettek volna, ez az állítás tényekkel nem alátámasztható. Emlékszünk rá, hogy az igazságügyi és rendészeti miniszter a pécsi kézigránátos támadás után arra utasította a rendőrséget, hogy ne zárják ki a rasszista indítékot. Persze, a rendőrök már az első napokban, sőt az első napon azt állapították meg, hogy álláspontjuk szerint a rendelkezésükre álló adatokból nem állapítható meg rasszista indíték. Majd amikor az elkövetőket megfogták, akkor pedig egyértelműen cáfolta a rendőrség, hogy itt rasszista indíték lett volna.

Szeretném arra felhívni a figyelmüket, hogy nem állítom azt, hogy azon bűncselekmények, amelyeket romák sérelmére elkövettek, azok között nincs esetleg rasszista indítékú, de olyan bűncselekményről nem tudunk, amelyben ezt ténylegesen megállapította volna akár a nyomozás, akár ennél sokkal egzaktabb és sokkal objektívebb döntéshozó fórum, mondjuk, az igazságszolgáltatás. Egyetlenegy olyan, a közvéleményt joggal fellázító vagy felizgató bűncselekmény esetén sem bizonyosodott be eddig még a rasszista indíték, amely bűncselekményeknél előszeretettel hivatkoznak - egyébként nemcsak a kormánypárti megszólalók, hanem maguk az érintett kisebbségek is előszeretettel hivatkoznak - rasszista indítékú bűncselekményekre.

(14.00)

Kívánom az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak, hogy az általa felügyelt rendőrség találja meg az elkövetőket, és akkor megtudhatjuk, hogy ezeknek a súlyos bűncselekményeknek, amelyeket önmagukban is mindenképpen el kell ítélni, a motívumai között valóban szerepel-e a rasszizmus. De amíg ilyen bizonyíték nincs, addig, nagyon kérem, komoly parlamenti vitákban, akár itt, akár bizottságokban, akár más fórumokon, ne használjuk evidenciaként az összefüggést az úgynevezett gyűlöletbeszéd és a romák ellen elkövetett bűncselekmények között. Ez az összefüggés jelen pillanatban nem bizonyított.

Tisztelt Ház! Az alkotmány módosítására tehát álláspontunk szerint nincs szükség. Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy az Országgyűlés elfogadjon egy komoly büntetőpolitikai fordulatot. Mellesleg a mai napig nincs beterjesztve az Országgyűlés elé a büntető törvénykönyvnek az a szigorítása, amelyet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ugyan már megküldött a frakcióvezetőknek, de arra még a kormány tudtommal nem mondott igent. Így az nincs benyújtva az Országgyűlésnek. Amikor megtörténtek ezek a súlyos bűncselekmények, akkor a kormány azonnali intézkedéseket ígért, részben a rendőrség megerősítését ígérte, részben pedig a büntetőjog szigorítását ígérte. Ez a mai napig nincs az Országgyűlés elé terjesztve. Hogy ez miért maradt el, nem tudom, de nagyon súlyos felelőtlenség, hogy elmaradtak ezek a jogszabályok. Ugyanis mindaddig, amíg az Országgyűlés vissza nem tér a szigorú és következetes büntetőpolitikához, semmi esély nincs arra, hogy az ilyen súlyos bűnök elkövetői valóban féljenek a büntetés visszatartó erejétől. Hiszen számukra egyelőre egy biztos, hogy a rendőrség nem tudta még őket felderíteni, megfogni ezekben az ügyekben.

Összefoglalva tehát, tisztelt Ház, március 15-e után semmilyen törvény elfogadásához nem járulunk hozzá, ami a szólásszabadságot akármilyen magasztos cél érdekében korlátozni kívánja. Ezen túlmenően, ahogyan mondtam, a szólásszabadság korlátai tekintetében az Alkotmánybíróság, a köztársasági elnök és számos jogvédő szervezet által elégségesnek tartott korlátot, az emberi méltóság védelmét elegendőnek és szükségesnek tartjuk. Ez a törvényjavaslat ennél többet kíván, ennél komolyabb és azt hiszem, ennél bizonytalanabb apropót adna a szólásszabadság korlátozására.

Még egy apróságnak tűnő kérdés: a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat szóhasználata, az alkotmánymódosítás szóhasználata 40 évvel ezelőtti. Mire gondolok? A fajgyűlölet fogalmára. A Társaság a Szabadságjogokért véleményével egyetértve azt kell mondjam, hogy az emberi faj egységes és oszthatatlan, ezért az a fajta megközelítés, ami ebből a javaslatból sugárzik, egy 40 évvel ezelőtt valószínűleg aktuálisnak tűnő megközelítés volt, ma már ezt a fajta megközelítést, mondjuk úgy, nem tekinthetjük politikailag korrekt megközelítésnek. Ezért kérem önöket, hogy ne is használják ezeket a kifejezéseket a törvényjavaslatban sem, a parlamenti vita során sem. Azt hiszem, megfontolandó a Társaság a Szabadságjogokért véleménye, nemcsak abban, hogy elutasítják az egész alkotmánymódosítást, de a szóhasználat tekintetében is. Mivel egy ilyen érzékeny területről van szó, megfontolandó az általuk használt szóhasználat.

Kérem, vegyék figyelembe az érveinket, és további jó munkát kívánok önöknek. A részünkről módosító indítványt nem fogunk benyújtani, ezért valószínűleg akár már a következő héten sor kerülhet a törvényjavaslat leszavazására.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu