BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, Köszönöm szépen a szót. A képviselő asszony felvetésére szeretnék válaszolni. Amikor 2002-ben a szocialista-szabad demokrata koalíció átvette a kormányzást, azért ne felejtsük el, hogy előtte volt egy kétéves költségvetés. Nem tudjuk, miért kellett kétéves költségvetés, erre hallottunk különböző magyarázatokat. Előtte egészen más gazdasági ideológia volt, ami azt jelentette, hogy a saját belső gazdaságunk felfűtésével, a saját belső keresletünkkel a gazdasági növekedést generálni tudjuk. Egy darabig tudtuk, csak ennek a következményei is meglettek.

(13.00)

Azért hadd mondjam, hogy két filozófia ütközött ebben az esetben egymással, és 2000-nél volt a törésvonal. Az egyik az, amikor pontosan a Bokros-csomag bevezetésével a társadalom megértette, hogy igen, vállalnia kell bizonyos dolgokat, sokkal többet kell törődnie magával, és nem az államtól, tehát felülről elvárni mindent; mindig kevesebbet elvárni onnét, és a különböző társadalmi rétegek másképp viszonyuljanak ehhez. 2000-ben jött az erős állam filozófiája: mi az állampolgárok helyett megoldjuk a dolgokat, törődünk velük, és együtt fogunk velük élni - ez nagyon rossz üzenet volt. Ez itt megtört, és kétségkívül továbbhúzódott, és egyre inkább többet vártak az emberek, és kérték azt, hogy az állam oldjon meg bizonyos problémákat.

Nem azt mondom, mint egy klasszikus liberális szemlélő, hogy mindent az állam oldjon meg, vagy semmit ne oldjon meg az állam: azt mondom, hogy bizonyos társadalmi rétegek problémájára - adott esetben nyugdíjasok esetében és egyéb dolgokra - a választ tényleg az államnak kell megadnia, tehát bizonyos szolgáltatásokat az viseljen, de bizonyos területen nem szabad átvenni ezt a felelősséget. Nagyon hangsúlyozom azt, hogy válság van, tehát soha nem látott mértékű gazdasági válságban van nemcsak Magyarország, hanem az egész világ. Ezekben az időszakokban minden felőrlődik. Én azt szeretném, ha megjegyzéseinkkel a társadalmi összefogást segítenénk elő, és azt mondanánk, hogy mivel minden családnak fáj, a politikai, gazdasági, társadalmi elitnek is ki kell vennie a részét ezekből az áldozatokból, és közösen kell meghoznunk, tehát lemondani juttatásainkról, költségtérítést rendezni és egyéb dolgokat itt a parlamentben is, és akkor a magyar társadalom meg fogja érteni, hogy rá milyen feladatok hárulnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.)

Ha azonban csak arra a társadalmi rétegre hárítunk bizonyos terheket, amelyek ma munkát vállalnak, akkor abból nem fogunk jól kijönni. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu