HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a konstruktív vitát, a jobbító szándékú hozzájárulásokat mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőknek.

Számomra nagy öröm, hogy a képviselő asszony és képviselő urak a törvényjavaslat fő irányát támogatják. Ha visszaemlékezünk az első törvény születésére, emlékezzünk, hogy ott megfogalmazott a kormány - és ezzel azért, úgy emlékszem, mindenki egyetértett - egy nagyon fontos alapelvet, hogy ha egy vállalkozás állami támogatást, állami segítséget kíván igénybe venni, ennek legyen feltétele, hogy korrekt munkaügyi politikát alkalmaz, ezt fogalmaztuk meg úgy, hogy rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, tehát szabályosan foglalkoztat. Úgy gondolom, hogy ez az elv helyes. Elfogadom ugyanakkor azt, hogy a tapasztalatok birtokában ma már sok mindent másképp látunk, ma már jobban látjuk, hogy a törvényjavaslat által megfogalmazott egyes jogeseteket árnyaltabban érdemes megfogalmazni. De még inkább hangsúlyozni szeretném azt az objektív körülményt, hogy ugyanazt a jogsértést azért másképp ítéljük meg egy normál gazdasági állapotban, mint most, a világgazdasági válság kellős közepén, amely értelemszerűen egész másképp veti fel a foglalkoztatás, a munkahelyek megtartásának az amúgy örök problémáját.

Abban a helyzetben vagyok, hogy csak megerősíteni tudom, hogy Gúr Nándor képviselő úr kezdeményezte a törvényjavaslat módosítását. Széles körű konzultáció következményeként került az Országgyűlés elé a törvényjavaslat, hosszas tárgyalás volt erről az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, külön erre a témára munkacsoportot hoztunk létre azért, hogy a munkáltatói és szakszervezeti elképzelések minél teljesebben bekerülhessenek a törvényjavaslatba. A munkáltatók nagyon erőteljesen szorgalmazták, hogy a törvényjavaslat minél hamarabb az Országgyűlés elé kerüljön, és egyben kérték is a tisztelt Házat, hogy gyors határozathozatalra kerüljön sor. De nem mondhatom azt, hogy a szakszervezetek elutasították a törvényjavaslatot, azt már inkább, hogy annyira egyértelmű részükről a lelkesedés persze nem volt, de amikor a kizáró feltételeknél megállapodtunk arról, hogy a szakszervezeti jogsértések is bekerülnek a kizáró feltételek közé, akkor azért az ő magatartásuk is enyhült.

A tisztesség természetesen megkívánja, hogy arról is tájékoztassam a tisztelt Házat, hogy amit a szakszervezetek igazán elutasítottak, az a 3 hónapos munkaidőkeret felemelése 4 hónapra, amelyet egyébként képviselő úr éppen támogatólag méltatott, Ékes József képviselő úrra gondolok. Mások is beszéltek erről a jogszabályról, ennek az előzményéről csak annyit tudok mondani, hogy az uniós irányelv 4 hónapot tartalmaz, a munka törvénykönyve 3 hónapot, és nagyon régóta szorgalmazták már kormányok, hogy ez a 3 hónap 4 hónapra felemelésre kerüljön, de a szakszervezetek ezt nem nagyon támogatták. Azt gondolom, hogy az lett volna az ideális, ha ebben a kérdésben, mint nagyon sok más kérdésben is a munkáltatói érdekképviseletek és a szakszervezetek megállapodnak. A kormány erre várt, ebben próbáltunk közvetíteni, de most a világgazdasági helyzet közepette olyan helyzet alakult ki, hogy úgy ítéltük meg, hogy a munkahelyek védelme érdekében azonnal cselekedni kell, és ezért tettük ezt be a törvényjavaslatba, és nagy öröm számomra, hogy több hozzászóló értékelte ezt a kezdeményezést.

Azt hiszem, hogy szinte valamennyi hozzászóló hangsúlyt helyezett arra, ami ennek a törvényjavaslatnak a valódi lényege, az a paradigmaváltás, hogy próbáljuk a súlyos és a kevésbé súlyos jogsértéseket megkülönböztetni. Teljesen jogos, és nagyon sokszor hallottuk azokat a kritikákat, hogy a hatóság differenciálatlanul bírságol, bár ezen a szent helyen is szeretném azért őket abban a tekintetben megvédeni, hogy a hatóság igenis igyekszik korrekt gyakorlatot folytatni, belső előírások szabályozzák azt, hogy hogyan kell az egyes jogeseteket minősíteni. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a teljes szubjektivitás nem küszöbölhető ki.

Annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az eset valamennyi körülményét figyelembe vevően születnek a határozatok. Erre pedig azért a jövőben is szükség lesz, hiszen nagyon eltérőek az esetek. Egy kívánatos jogpolitika lenne, ha azt mondanánk - már ezt a kívánatost most inkább úgy mondanám, mint egy idea, egy elvont idea -, hogy próbáljuk annyira objektivizálni a törvényt, hogy megmondjuk, hogy ilyen és ilyen típusú jogsértés történt, ezért a bírság ennyi és ennyi forint. Ez nagyon jó lenne, átlátható is lenne, de ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan, hiszen ahány eset, annyi körülmény, nem mindegy, hogy hány embert foglalkoztatnak, hány embert érint ez a jogsértés, mennyire volt szándékos, mennyire sértette ez a munkavállalók és - hadd említsük meg - az állam érdekeit.

(17.20)

Hiszen nyilván, ha nem fizetnek adót vagy járulékot, ez az állam és ezen belül az egész ország érdekeit sérti. Tehát rengeteg olyan körülmény van, amire figyelemmel kell lenni a bírság kiszabásánál.

Mégis az gondolom, hogy ez egy döntő paradigmaváltás, hogy megfogalmaztunk két objektív esetet, amely automatikus kizárással jár. Ez a szinte mindenki által említett feketefoglalkoztatás, amiből arra következtetek, hogy ezzel a tisztelt Ház egyetért, a másik pedig a szakszervezeteket érintő jogsértések, és marad egy jóval nagyobb jogesethalmaz, amelyet kevésbé súlyosnak neveztem az expozéban, és ennek alapján ezt a kifejezést használták a hozzászólók is. Természetesen ezek is súlyos jogsértések, de annyira nem, hogy ezért az azonnali kizárás jogintézményét alkalmazzuk.

De az igazi újdonság itt az, ahogy többen nagyon helyesen rámutattak, hogy a hatóság nem büntet, hanem figyelmeztet. Arra hívja fel a figyelmet, hogy itt jogsértés történt, lehet, hogy szándékosan, lehet, hogy nem, de a lényege az, hogy javítsa ki a jogsértést, és ha a jövőben jogkövető magatartást tanúsít, akkor nem kerül sor arra, hogy őt kizárják az állami támogatásokból.

Tehát az hiszem, hogy ez egy olyan joggyakorlat, amely egyébként belső szabályzatok útján eddig is létezett az OMMF számára, hiszen nem véletlen, amit, ha jól emlékszem, Gúr Nándor képviselő úr mondott, hogy ma is számos esetben nem kerül sor bírságra, hanem figyelmeztetésre kerül sor. De mégis úgy gondolom, hogy nem ugyanaz, amikor ez egy kormányzati szándékon, belső útmutatásokon, belső utasításokon alapul, mint ha ezt jogszabály tételesen előírja. Tehát ezt feltétlenül egy komoly előrelépésnek gondolom.

A teljesség kedvéért hadd említsem meg, hogy persze a jogeseteknek van még egy harmadik halmaza is, amiről a törvény értelemszerűen nem beszél; azok a jogsértések, amelyeket ha az ellenőrzés megállapít, akkor büntetést vonhat maga után - vagy lehet, hogy nem büntetést, hanem figyelmeztetést, felszólítást a jogsértés megszüntetésére -, de sem az automatikus kizárásba, sem a figyelmeztetés kategóriába nem tartoznak bele, tehát sem azonnali kizárás, sem ismételt elkövetés esetén kizárás kategóriába nem tartozik. Tehát a szabályozás ennyiben is differenciált.

Azt hiszem, az teljesen egyértelmű, hogy ezen lehet vitatkozni, hogy az egyes jogeseteket hogy ítéljük meg. Ezek mögött végül is értékválasztás, értékítélet van, és nem merném azt állítani, hogy ez az egyetlen lehetséges csoportosítása a jogeseteknek. De a hozzászólásokból úgy véltem, hogy azért ez a megközelítés elnyerte a tisztelt Ház tetszését.

Nagyon fontos az az észrevétel, hogy folyamatban lévő ügyeket hogyan érint az új törvényjavaslat. Erről a törvényjavaslat igyekszik rendelkezni, mégpedig azzal a megközelítéssel, hogy ne azon múljon a szankció, hogy valaki ezt most éppen a törvényjavaslat hatálybalépése előtt vagy egy kicsit utána követte el. Következésképpen két eset van. Ha valaki azt a jogsértést követte el, amit a törvény jelenleg is kizárással büntet - feketefoglalkoztatás, szakszervezetek elleni vétség -, akkor a kizárás bekövetkezik, és a múltbeli kizárás is értelemszerűen megmarad. Ha azonban olyan jogsértést követett el valaki korábban, amit ez a törvény nem büntetne kizárással, akkor a törvény ezt elengedi. Tehát az ilyen vállalkozások is hozzájuthatnak a támogatáshoz. Ez tulajdonképpen egyfajta esélyegyenlőséget jelent, hogy a törvényjavaslat megszületése előtti és utáni eseteket egyformán értékeljük.

Nagyon fontos az a megállapítás is, hogy a törvényjavaslat a legális munkahelyek védelmét szolgálja - ez egyértelmű cél. Aki szabályosan foglalkoztat, legyen előnyben, aki szabálytalanul foglalkoztat, az pedig kerüljön emiatt is hátrányba. A gazdaság kifehérítésének ez is egy eszköze lehet, nem tökéletes megoldás, tökéletes megoldások nincsenek, de a fehérítéshez ez is hozzájárulhat.

Nem vitatom azt, amit Bernáth Ildikó képviselő asszony mondott, hogy a törvényt lehet pontosítani. Először is, ez egy nagyon bonyolult törvény. Nem véletlen, többen is rámutattak, kilenc törvényt módosít; az ellenőrzési rendszer, az ezzel kapcsolatos adminisztráció. Mikor mondjuk azt, hogy egy adminisztráció tökéletes? Soha. Tehát én csak azt tudom mondani, hogy mindenfajta egyszerűsítést örömmel fogadok, készen állunk a módosító indítványok megvitatására, és számítok mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők jobbító javaslataira, ami által ez a törvényjavaslat még jobb lehet, és nagyon remélem, hogy az Országgyűlés majd elfogadja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu