PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap az önkormányzati bizottság is megtárgyalta a gyermekvédelmi törvény módosítására tett javaslatot. Természetesen mi nem annyira a gyermekvédelmi szakmai területet néztük, sokkal inkább az önkormányzati oldalról vizsgáltuk a bizottságban az előterjesztett javaslatot.

Megállapítottuk, és egyetértés volt a bizottságban abban, hogy akikről szó van a törvényben, a gyerekek, az a csoport, az a társadalmi csoport, amely a leggyengébb érdekérvényesítők közé tartozik. Nagyon fontos, hogy a törvény minden részletre kiterjedő legyen. Az volt a bizottság megállapítása összességében, hogy alapvetően nem változtatja meg a törvény struktúráját a mostani módosítás, viszont csiszolja, finomítja, egyértelművé tesz dolgokat, mint ahogy az államtitkár úr a felvezetőjében mondta. Ezt kimondottan jó szívvel vették az önkormányzati szférában dolgozók, a polgármesterek, hiszen sok-sok vitás kérdésben ad eligazítást az ő számukra.

Jó szívvel vettük a családi pótlék 50 százalékának a természetbeni formában történő nyújtására a javaslatot. Az látszik a tervezetben, hogy elég pontosan ki van dolgozva, jó alaposan végiggondolt, hiszen a gyermekjóléti szolgálatnak ebben nagyon komoly felelőssége van. Ez azt is jelzi, hogy ahol önkormányzatban működik a gyermekjóléti szolgálat, ott azt a feltételrendszert, ami ott elő van írva, nevezetesen: pénzfelhasználási tervet kell készíteni, együttműködési megállapodást kell kötni a családdal, mi is úgy értelmeztük, hogy ez a végső esetben kell hogy megtörténjen, hogy a családi pótlék 50 százalékát természetben kapják meg a családok, de akkor ez már tényleg azt igényli, hogy megfelelő érvek kellenek és megfelelő felkészültség, együttműködés a családdal. Azt kell hogy mondjam, ez a gyermekjóléti szolgálatok számára egy igen komoly kihívást jelent.

A bizottsági ülésen az is megfogalmazódott, mint ahogy sok helyen a nagyvárosokban, a megyei jogú városokban, a megyékben vagy éppen a fővárosban, az alapellátás és szakellátás különválik egymástól. Elég gyakori az, amikor az alapellátásban lévő szakemberek azokat a gyerekeket, akikkel már nagyon nehezen bírnak vagy olyan családban, ahol már nehezen tudnak megoldást találni, inkább feltolják vagy áthelyezik a szakellátásba a problémát. Ennek feloldására nem a gyermekvédelmi törvényben kell megfelelő formát találni, hanem az önkormányzati törvényben kell ezt megfelelően rendezni a megyék, a megyei jogú városok, a főváros és a kerületek viszonyának a kérdésében.

Nagyon fontos, hogy az észlelő- és jelzőrendszer működésének a hiányosságaival kapcsolatban a felelősségre vonás kérdése megjelenik. A bizottsági ülésen azt a kérdést tettük fel a szakembereknek, hogy egyébként ez más országokban Európában hogyan működik. Azt a választ kaptuk, hogy ez már nagyon sok helyen jól bevált és nagyon régóta működő rendszer. Megint visszatérnék oda, hogy a gyermekjóléti szolgálatok eddig, sőt, azt kell hogy mondjam, a családsegítők is, a szociális szféra sokszor úgy működik, hogy azt mondják, hogy megtettünk sok mindent, amit lehetett, de valójában nem lehet mérni. Azt látjuk ebből a szándékból, hogy itt most egy kicsi szigorítás történik. Volt egy szakmai tanácskozás, amit a Fővárosi Önkormányzat rendezett nem is olyan régen. Annak a jegyzőkönyvében olvastam, hogy pont a szakemberek fogalmazták meg, hogy szükség volna egy ilyenfajta szigorításra pontosan azért, hogy az ő munkájukat, az általuk végzett munkát valamilyen módon nagyobb elismerés, nagyobb komolyság övezze.

Szeretném jelezni, hogy a jelzőrendszer több annál, mint a gyermekjóléti intézmény. Ebben mindenkinek volna szerepe, akár a háziorvosoknak, a gyermekorvosoknak, a tanároknak, a pedagógusoknak, de azt gondolom, a közös képviselőket is ide lehet venni, tehát ez egy sokkal szélesebb kör kellene hogy legyen, persze ez a szankció rájuk nem vonatkozik, de mint jelzőrendszer, fontos, hogy működjön.

Azt is jó szívvel láttuk, hogy a nevelőszülői hálózat kialakult. Most itt ugyan egy fővel való csökkentése van, de ez azt mutatja, hogy az a rendszer, ami korábban volt, hogy igen nagy létszámú intézményekben nevelkedtek gyerekek, ez megváltozott. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy az a gyermek, aki a nevelőszülői időszak után kerül az életbe, más készséggel, tudással, felkészültséggel kerül, mint aki egy nagy intézményből kerül az életbe.

Alapvetően azt kell hogy mondjam, a bizottsági ülésen a törvény önkormányzati arcát tekintve túl nagy vita nem volt. A kormány által benyújtott javaslatot 14 igen szavazattal, 13 nem szavazat ellenében a bizottság támogatta, és a parlamentnek elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu