DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. A munkaügyi statisztikákkal mindig nagyon ügyeskedünk ebben a parlamentben. Mindenki azt a részét akarja elmondani, ami úgy tűnik, hogy a saját álláspontját jobban erősíti.

Azt gondolom, aki tisztán akar látni, egyszerre vizsgálja Magyarország összes lakosát, a foglalkoztatottak, a munkanélküliek és az úgynevezett inaktívak - akik nem is dolgoznak, de nem is akarnak dolgozni - létszámát. Ebből azt látjuk, hogy 2002 óta például a foglalkoztatottak száma a mai napig, ha minimális mértékben is, de nőtt, legalábbis nem csökkent, fogalmazzunk így. Ezekben ugyan fluktuációváltozás van, jönnek-mennek az egyik rendszerből a másikba, de foglalkoztatott ennyi van, ez nem csökkent. Akkor tehát az inaktívak és a munkanélküliek száma közötti mozgás határozza meg azt, hogy például Tállai képviselő úr milyen nagy számot tud mondani, hogy mennyi foglalkoztatott, mennyi munkanélküli van, de azt az inaktívak rovására tudja mondani. Ez tehát az egyik lényeges szempont: nem csökkent Magyarországon a foglalkoztatottság.

A másik része az, hogy a foglalkoztatás adatait természetesen előírások határozzák meg. Voltak előírások 1998 és 2000 között, amikor a rendszer arra ösztönzött mindenkit, sőt maga a rendszer olyan volt, hogy kidobta a munkanélkülit a statisztikából; addig a 2002 utáni rendszer arra ösztönöz mindenkit, hogy iratkozzon fel, legyen benne akkor is a munkanélküli-nyilvántartásban, ha egyébként nem is keres munkát, mert ugye azért nem fizetnek, hogy valaki benne van a munkanélküli-statisztikai rendszerben. Az elvben csak egy esély; illetve nemrég megváltozott a statisztikai módszertan, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy ha nem is durván, de egy 10-20 százalékos nagyságrendben megemelte a munkanélküliek számát, ami kétségkívül most jelentősen nagyobb, mint az önök idejében volt, de ezek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az indokai.

Elnök úr, köszönöm a szót.

Forrás: parlament.hu