DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Olyan témában kértem ma szót, amely minden jóérzésű embert, függetlenül világnézetétől, politikai hovatartozásától felkavar, felráz és megdöbbent. A gyermekbűnözésről lesz szó, amely mára elfogadhatatlanul nagy méreteket öltött. Megjegyzem, már egy-két gyermekbűn esetén is vigyázzt kellene kiáltania a politikának, különösen a döntéshozóknak, de itt nem néhány esetről van szó. A Statisztikai Hivatal nemrég közzétett adatai szerint a tavalyi évben, 2008-ban tehát 11 438 esetben követtek el bűntettet fiatal- vagy gyermekkorúak. Gondolják el, ez azt jelenti, hogy minden napra, télen-nyáron, vasár- és ünnepnapokat is beleértve 31,3 gyermekbűn jutott. Még ennél is súlyosabb az az adat, amely szerint a megelőző, 2007-es évhez képest majdnem 5 százalékos az esetszámok növekedése, és fokozódik az elkövetett bűncselekmények brutalitása.

A Kereszténydemokrata Néppárt nevében meg kell kérdeznem, vajon mit tett a kormány és az arra illetékes szervek a tendencia megfordítása érdekében. Alighanem semmi érdemlegeset. Jól emlékszünk még a tavalyi év kezdetére, amikor az egész ország közvéleményét jogosan sokkolták a napvilágra került iskolai és iskolán kívüli agresszív cselekmények. Nemcsak gyerekverések váltak ismertté, hanem a legsúlyosabb vétkek is, az előre kitervelt, aljas gyilkosságok. Megint csak kérdezem, mi történt ezek után. Milyen intézkedéseket hoztak a döntéshozói hatalmat gyakorló erők a folyamat megállítása érdekében? - azon kívül persze, hogy konferenciákat rendeztek, és bizottságokat hívtak életre, amelyek közül az egyik például nem átallott arra az eredményre jutni, hogy a tanárverésekért maguk a tanárok felelősek.

Kérdezem, miért és hogyan szabotálhatta el az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága a házelnök asszony levélben foglalt indítványa ellenére az üggyel való foglalkozást. Vagy megtörtént-e a gyermekbűnökkel foglalkozó önálló igazságszolgáltatási rendészet felállítása, amelyet a kriminológus szakállamtitkár javasolt egy 2008. februári konferencián? És milyen projektek indultak el annak érdekében, hogy a veszélyeztetett gyerekeket kiemeljék a bűnözésre szakosodott családokból? Mi történt a család- és szociálpolitika területén a 3 év alatti gyermekek védelme érdekében? Milyen szakmai segítséget kaptak az iskolák ahhoz, hogy felkészültek legyenek szakszerűen megelőzni, és ha már megtörtént, kivédeni a gyermekbűnöket? Milyen összegek, milyen célra és milyen úton úsztak el eredménytelenül itt is, pénzügyi és gazdasági csőd közeli helyzetünk nagyobb dicsőségére? A KDNP, fájdalom, nem tud sikeres intézkedésekről, amelyek, ha voltak is esetleg itt-ott, eredményt nem hoztak.

Az elmondottaknál is fájóbb azonban, hogy kiugróan megnőtt azoknak az eseteknek a száma, amikor gyermekek estek bűncselekmények áldozatául. A 2007. évi 4568-ról 5877-re emelkedett számuk, ez kerekítve 29 százalékos emelkedés. Naponta 16-nál több gyermek esik áldozatul valamilyen bűncselekménynek. Néhány hete történt meg a sokkoló kiskunlacházi bűneset. Hogyan lehetséges, hogy elvetemült suhancok nyolcszoros túlerővel, fényes nappal megtámadjanak egy ártatlan 12 éves kislányt, szidalmazzák, megverjék és megalázzák, és tegyék ezt ugyanazon a településen, ahol néhány hónapja meggyilkolták ugyanennek a kislánynak néhai 14 éves barátnőjét? Hol vannak az elkövetők, és hol a példás, elrettentő büntetésük? Hová jutott az az ország, ahol ilyesmi előfordulhat anélkül, hogy a máskor oly érzékenyen reagáló képviselő uraknak eszébe sem jut a parlamentben szóvá tenni ezt a gyalázatos esetet? Vagy ahol egy országos ismert közszereplő nem átallja gyerekcsínynek minősíteni a döbbenetes bűncselekményt, amelynek pszichés következményeit ez a szegény kislány lehet, hogy egész életén keresztül magán viseli majd.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak önöknek gyermekeik, unokáik? Mit tennének, ha velük történt volna meg a tavalyi 5877 bűneset egyike-másika? Akkor is hallgatnának?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu