BAJNAI GORDON miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Alig több mint egy hónappal ezelőtt alakult meg az általam vezetett kormány, amely azóta is eltökélten, elszántan halad előre a válságkezelés terén.

Arra vállalkoztunk, hogy megvédjük Magyarországon a munkahelyeket, megvédjük a családok otthonát, segítjük a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy talpon tudjanak maradni. De arra is vállalkoztunk, hogy - akár helyenként fájdalmas intézkedésekkel is - megpróbáljuk helyreállítani az egyensúlyt, egyensúlyban tartani Magyarországot, hogy legyen honnan elrugaszkodni a növekedés irányába. És arra is vállalkoztunk, hogy sok éve halogatott intézkedésekkel ismét beindítjuk a növekedést Magyarországon, hogy ismét legyen esély arra, hogy Magyarország évről évre érzékelhetően közeledjen az Európai Unióhoz. Azt is célul tűztük ki, hogy ezen intézkedéseinkkel helyreállítjuk a bizalmat Magyarország iránt és Magyarországon belül is, hogy azt a bizalmat, amely alacsonyabb kamatokban, erősebb árfolyamban, stabilabb gazdaságban, gyarapodó munkahelyekben fejeződik ki, megpróbáljuk minél előbb megerősíteni Magyarország iránt.

Ennek a programnak a megvalósításában az első lépéseken nagyon gyorsan túljutottunk, és mintha éledezne is a bizalom Magyarország iránt, érzékelhető ez már néhány gazdasági mutatóban, de ez a bizalom ma még nagyon törékeny, nagyon sokat kell tennünk azért, hogy ez megszilárduljon. A múlt pénteken azonban a kormány programjának egyik legfontosabb eleme, egy átfogó, sok-sok éve, talán két évtizede nem tapasztalt nagyságú adóátrendezés és adócsökkentés fogalmazódott meg és került benyújtásra a parlamenthez. Azt mondta kormányom, hogy a válságkezelés központjába, a növekedés újraindításának középpontjába a munka becsületét szeretnénk állítani. Azt mondtuk, Magyarország egyik legnagyobb problémája, hogy elfelejtette megbecsülni a munkát, és nagyon sok ember marad ma távol a munka világától, olyan is, aki megtehetné, hogy nem dolgozik, és jóval kevesebb munkahely jön létre még válságidőszakon kívül is, mint amennyinek létre kellene jönnie ahhoz, hogy Magyarország ismét növekedni tudjon.

Most, a válság közepén pedig talán az a legfontosabb feladatunk, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek már rövid távon is segítenek a vállalkozásoknak megőrizni a munkahelyeket, és a válság enyhültével pedig lehetővé teszik, hogy új munkahelyek jöjjenek létre. Jó ideje sokszor és sokan beszélnek politikusok arról, hogy a munka becsületét állítsuk helyre. De beszélni kevés róla, tenni kell érte. A legnyilvánvalóbb tett az, ha az adórendszerben jelenítjük meg a munka becsületét, ha olyan adórendszert alakítunk ki Magyarországon, ami azokat díjazza, azoknak ad többet, azoknak segít, akik dolgoznak vagy dolgozni akarnak. Azoknak segít, akik munkahelyet akarnak teremteni, akik vállalják, másokért is felelősséget vállalva, hogy munkát adnak, kenyeret adnak a munkát vállalóknak.

Ezért az általunk benyújtott 2010-es adóátalakítás nyertesei egyértelműen a munkavállalók és a munkát biztosítók, ezen belül is a munkavállalókra helyeztük a hangsúlyt. Azoknak szeretnénk kedvezni, akik ma is vállukon viszik az országot, és akik a legtöbbet tehetik azért, hogy a következő években Magyarország szekerét kihúzzák a mostani kátyúból, akik Magyarországot közelíthetik az Európai Unióhoz. Ezért az adócsökkentés, a két évtizede nem látott mértékű, munkára rakódó adó csökkentése a dolgozó embereknek, a bérből és fizetésből élőknek ad legtöbbet; közülük is azoknak, akik az átlagbér alatt vagy az átlagos bér széles környezetében kapnak ma jövedelmet.

A mostani, most javasolt adócsökkentés nyomán a jövő évtől 10 magyar munkavállaló közül 9 az alsó adósávban fog adózni, a munkavállalók több mint 90 százaléka a legalacsonyabb adósávban fizeti majd az adóját. De minden jövedelmi sávban jobban járnak majd az adózók, kivéve a nagyon-nagyon magas jövedelműeket. Mintegy tízezer ember van Magyarországon, akinek kismértékben, de nőni fog az adóterhelése, a 2 millió forint körüli havi fizetésektől fölfelé. De mondhatnám azt is, hogy ők a felső tízezer, tőlük várjuk azt, hogy szolidaritásukkal vegyenek részt a válság kezelésében, az ő esetükben lesz kisebb adónövekmény. Mindenki másnál csökkenni fognak a nettó fizetésre rakódó adók, több marad a borítékban.

Az átlagbéren keresőknél pedig soha nem látott mértékben csökken az adóteher. Jövőre egy átlagkeresettel rendelkező ember Magyarországon nettó fizetésében másfél havi bérrel fog többet hazavinni egy évben, mint az idén. Mintegy 200 ezer forint körül van ma Magyarországon az átlagos jövedelem, aminek a nettó része 122 ezer forint környékén van. Ehhez képest a jövő évben havonta több mint 15 ezer forinttal, éves szinten 188 ezer forinttal fog többet nettóban hazavinni egy átlagos kereső Magyarországon. Ez érdemi adócsökkentés. Ez azt jelenti, hogy annak, aki ma Magyarországon az átlagon keres, sokkal több marad a borítékban, sokkal több jut a családnak, sokkal nagyobb lesz a megélhetés biztonsága.

De azokra is gondoltunk, akik munkát biztosítanak, megélhetést adnak, kenyérkeresetet adnak a munkavállalóknak, hiszen a válság elmúltával azt szeretnénk, hogy minél több új munkahely jöjjön létre Magyarországon, és azt szeretnénk, hogy minél több munkahelyet meg tudjunk menteni a válság körülményei közepette is. Ezért az idén megkezdett járulékcsökkentést folytatva jövőre valamennyi bér vonatkozásában 5 százalékkal csökkentjük majd a munkára rakódó munkaadói terheket, és megszüntetjük a tételes egészségügyi hozzájárulást, ami éppen azoknak segít legjobban, akik alacsony képzettségűek és alacsony jövedelműek. Hiszen az ő esetükben, mivel alig fizetnek adót, nem az adó csökkentésével lehet segíteni, hanem azzal, ha a képzettségüknek megfelelő munkahelyekből sokkal több jön létre Magyarországon, mint eddig.

(13.10)

Valamennyi cég számára csökkennek a munkaadás, a munkahelyteremtés költségei. Összességében közel 500 milliárd forinttal kevesebb költséget kell majd fizetni jövőre a munkaadóknak, kis- és közepes vállalkozásoknak, egyéni vállalkozóknak, mint az idén. Ez a nagyságrendű csökkentés, amely a munkára rakódott eddig, új energiákat szabadíthat fel Magyarország vállalkozásaiból, és megalapozhat egy hosszú távú növekedést.

Adócsökkentésről persze itt, a parlamenti patkó mindkét oldalán szívesen beszélünk, beszélnek, ennek a fedezetéről persze kevésbé népszerű beszélni. Az nyilvánvaló, hogy a válság közepette, 6 százalékos recesszióban adóátrendezésről, adócsökkentésről csak úgy beszélhetünk, ha mellétesszük ennek a fedezetét is. Könnyű tehát mondani azt, hogy radikálisan csökkentsük az adókat, de úgy korrekt, ha hozzátesszük, mivel ellensúlyozzuk ezt a csökkentést. Nos, én azt gondolom - és kormányom ezt választotta megoldásként -, hogy ha azoknak akarunk segíteni, akik az ország terheit a vállukon viszik, ha az ő terheiket csökkentjük, akkor a fogyasztást és a vagyont adóztassuk helyette, és minden egyes fillért, amely a fogyasztás és a vagyon adóztatásából bejön, azt a munka terheinek csökkentésére, munkahelyteremtésre fordítsuk.

Éppen ezért a benyújtott javaslat alapján a fogyasztás és a vagyon terhei nőnek, és ezen belül a vagyonadó az, amely kifejezetten koncentrál a társadalmi szolidaritás válság idején talán minden korábbinál kiáltóbb parancsára. A vagyonadó minden fillérjét munkahelymegtartásra, munkahelyteremtésre, a munkára rakódó terhek csökkentésére koncentráljuk, ez pedig azt jelenti, hogy a vagyonadóra nemet mondani azt jelenti, hogy a növekedés feltételeit kérdőjelezzük meg Magyarországon.

A vagyonadó elsősorban a kiugróan magas és jól mérhető vagyontárgyakat célozza meg. Magyarországon az elmúlt húsz év nyertesei azok, akik ma 30 milliónál értékesebb ingatlanban laknak. Nyertese persze sokféleképpen lehetett valaki az elmúlt húsz évnek. Az első csoport az, aki tehetségénél, szorgalmánál, talán szerencséjénél fogva az elmúlt húsz évben olyan vagyont tudott felhalmozni, amely lehetővé tette, hogy 30 millió forintot meghaladó ingatlanban lakjon, esetleg szép nagy autóval járjon, vagy más luxusjárműveket birtokoljon. Őket kedvezményezni fogja az adóváltoztatások másik része is, hiszen a jövedelemadó-ágon jóval kevesebbet kell majd nekik is adózni, ha legálisan bevallják ezt a jövedelmet, és csak egy töredékét kell arra fordítaniuk, hogy a vagyon után adózzanak.

Van egy másik csoport is, aki az elmúlt húsz évnek más módon lehetett nyertese; nem biztos, hogy jövedelmét növelni tudta, de esetleg olyan ingatlant örökölt vagy szerzett meg, amelyet az elmúlt húsz év fejlődése felértékelt Magyarországon. Ők lehetnek a nyugdíjasok, vagy akik egy ilyen lakásban maradtak benne. Az ő számukra az általunk benyújtott vagyonadótörvény kedvezményeket, adófelfüggesztési lehetőségeket kínál, hogy ne hozzunk senkit méltatlan helyzetbe.

De gondoltunk a vagyonadónál azokra is, akik önhibájukon kívül éppen most válnak, mondjuk, a válság következtében munkanélkülivé. Nekik is lehetőségük van arra, hogy átmenetileg elhalasszák majd a vagyonadó fizetését. De persze ösztönözni szeretnénk őket, hogy amint javul a helyzet, amint ismét növekedés van, térjenek minél előbb vissza a munka világába. És gondoltunk a nagycsaládosokra is. Hiszen ahol több gyerek van a családban, ott indokolható, hogy nagyobb ingatlanban lakjanak, ezért egészen 100 millió forintos mértékig a vagyonadóból is kedvezményeket kaphatnak azok, akik három vagy annál több gyermeket nevelnek, ezzel segítve őket még a drágább ingatlanokban is.

Az elmúlt húsz év nyertesei között van egy harmadik csoport is, róluk is szól a vagyonadó. Azokról, akiknek a viselkedése sokszor joggal irritálja a magyar társadalmat; akik minimálbéren vannak bejelentve egy vállalkozásban, vagy minimálbért fizetnek maguknak, ugyanakkor 50-100 milliós vagy annál nagyobb villákban laknak, esetleg hatalmas városi terepjárókkal járnak. No, őnekik nem a mentességet kerestük ebben a vagyonadóban, hanem azt, hogy a vagyonadó igenis alkalmas forma arra, hogy ezt a társadalmi irritációt enyhítsük, hogy a társadalom érzékenységét joggal sértő adókikerülést ezzel az eszközzel is csökkentsük. Az ő számukra a vagyonadó végre először akkor most valós, valódi terhet jelent. Őrájuk is gondoltunk, amikor a vagyonadót bevezetni javasoltuk.

Az általunk javasolt vagyonadó nem ismeretlen Európában. Ingatlanokra és más vagyontárgyakra Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban vagy éppen Franciaországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban, de Európán kívül, mondjuk, az Egyesült Államokban is és más helyeken is vetnek ki adót. Bevett módja ez annak, hogy a társadalmi igazságosságot helyreállítsuk. És úgy, ahogy a kormányom benyújtotta, ez a vagyonadó most igazán a társadalmi igazságosságról és a szolidaritásról fog szólni.

Az adóelképzelés, amelyet benyújtott kormányom, összességében egy gyorsabban növekvő, fejlődő, erősebb Magyarországot eredményezhet. Arról szól, ahogy mondtam, hogy állítsuk helyre a munka becsületét, érjük el azt, hogy Magyarországon ne csak alig több mint minden második felnőtt ember dolgozzon legálisan, hogy nőjön a munkában lévők száma, hogy közelítsük meg az Európai Unió átlagát legalább - amelytől ma messze vagyunk -, ahol a munkavállaló korúak mintegy 65 százaléka dolgozik, és tegyük értékké a munkát, tegyük lehetővé azt, hogy aki többet dolgozik, többet is vihessen érdemben haza, és tegyük lehetővé, hogy Magyarországon több munkahely jöjjön létre.

Amit most teszünk, a válság közepén, az dönti el, hogy majd amikor ennek a válságnak vége van, akkor a most megszűnt munkahelyek hol jönnek újra létre; hogy vajon Szlovákiában, Romániában vagy esetleg Mexikóban hozzák-e létre azokat a munkahelyeket, amelyek most éppen Magyarországon megszűntek. Ezért óriási a felelősségünk abban, hogy most mit teszünk.

A kormány él ezzel a felelősséggel, megteszi azt, ami a kormány dolga, a parlamenttől pedig azt kérem, hogy támogassák azt, hogy minél több munkahelyet teremtsünk Magyarországon, minél többet mentsünk meg, és minél több embernek érje meg dolgozni, boldogulni és növeszteni ezt az országot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu