DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A múlt héten kezdődött meg a törvényjavaslat általános vitája, megismerhettük az alkotmányügyi bizottság álláspontját, és néhány képviselőtársam is elmondta véleményét a törvényjavaslatról. Örömmel vettem tudomásul, hogy a képviselőcsoportok felszólalói a törvényjavaslat számos elemét kifejezetten jónak, az elérni kívánt cél megvalósítására alkalmasnak tartották. Egyetértettünk abban, hogy indokoltak az eljárás gyorsítását célzó módosítások.

Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az általános vita során a konkrét rendelkezéseket érintően alapvetően a vezérszónokok két kérdéskört érintően fogalmaztak meg kritikát: az egyik az előzetes letartóztatás alkalmazása mechanikussá válásának problémája, a másik az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatát érintő szabályok módosítása volt.

Valamennyi hozzászóló egyetértett abban, hogy az előzetes letartóztatás határidejének négy évre történő emelésével meg kell akadályozni, hogy olyan terheltek kerüljenek szabadlábra, akiket az ügyészség igen súlyos büntetési tétellel fenyegetett, bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények elkövetésével vádolt meg, így a terhelt ellen folyamatban lévő ügy összetettsége, bonyolultsága miatt a hatályos szabályozás szerinti három év nem volt elegendő arra, hogy az első fokon eljáró bíróság a legsúlyosabb kényszerintézkedés fenntartása mellett ügydöntő határozatot hozzon.

Képviselőtársaim problémaként jelölték meg, hogy az előzetes letartóztatást mint legsúlyosabb kényszerintézkedést a bíróság ügyészségi indítvány alapján, mechanikusan rendeli el. Úgy gondolom, hogy az ezzel kapcsolatos félelem nem igazán megalapozott, hiszen a bíróság kellő alapossággal ismeri az ügyet, és megfelelően tud dönteni a kérdésben. Egyébként 2007-ben például az előzetes letartóztatásokból 822 legfeljebb egy hónapig, 1243 egy-három hónap közötti ideig, 1778 három-hat hónap közötti ideig tartott, és csak 128 olyan volt, amelynek időtartama meghaladta az egy évet. Ez azt mutatja, hogy valóban csak addig élnek ezzel a kényszerintézkedéssel, ameddig feltétlenül fontos az eljárás lefolytatása érdekében.

A törvényjavaslat másik sarkalatos pontja az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatát érintő szabályok módosítása. Kontrát képviselőtársam részéről elhangzott, hogy nem támogatnak sem most, sem a későbbiekben olyan irányú módosítást, hogy a nyomozásnak ne az ügyész legyen az ura. Határozottan cáfolni szeretném, hogy az új szabályozás megszüntetné az ügyész jogosítványait a nyomozás felett. Továbbra is az ügyész a nyomozás ura, hiszen a nyomozás határidejét az ügyész hosszabbíthatja meg, és a nyomozás-felügyeleti tevékenység ellátása során adott ügyészi utasításokat a nyomozó hatóságnak továbbra is végre kell hajtania, hangsúlyozom, abban az esetben is, ha azzal nem ért egyet. A vitatott rendelkezés mindössze azt biztosítja, hogy a nyomozó hatóság önálló nyomozásai során nagyobb szakmai önállósággal járjon el, azaz olyan eljárási cselekményeket is teljesíthet, amelyek álláspontja szerint az ügy előbbre vitelét szolgálják. Tehát semmiképpen nem szűkítjük egyébként az ügyészségnek az alkotmányban rögzített feladatkörét.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek megfelelően kérem, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu