DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt előterjesztő Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A T/9194. számú törvényjavaslattal kapcsolatban, ha itt az általános vita keretei között vagyunk, arról kellene beszélnünk, hogy az a szabályozás szükségszerű-e, kell-e. Azt gondolom, ahogy Szirbik képviselő úr előterjesztő képviselőként elmondta, hogy miért terjesztették be, ez kellően meggyőző volt ahhoz, hogy igen, ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. A bizottsági álláspontok sokszínűsége is jelzi, amelyek ez ügyben megfogalmazódtak, hogy az nem lehet kérdés, hogy ez egy olyan ügy, amit meg kell beszélnünk. Ugyanazok az érvek hangzottak el, egyik oldalon azt mondták, hogy a fenntarthatóság miatt nem, más oldalról mások ugyancsak a fenntarthatóságra hivatkozva azt mondták, hogy igen.

Azt gondolom, hogy így kellene nekiállunk. Nincsenek feketén fehér ügyek, ez sem az. Mert ha leegyszerűsítem azt a kérdést, hogy vajon azok az általam is vallott fontos környezetvédelmi követelmények, amelyek miatt többek között jómagam is úgy szavaztam a bizottságban, hogy nem támogatom ezt az indítványt, alkalmasak-e azon állapot megteremtésére; mondjuk úgy: a visszatáplálás megoldás? Mert a ma hatályos, ugyan nem ilyen sok megbeszélés alapján nyugvó, de a ma hatályos szabály azt mondja, hogy vissza kell sajtolni. Ennek ellenére évente 15 millió köbméter a jelenleg létező hatályos szabályok betartása mellett is bekerül a természetes vizekbe. De ahol visszasajtolják, ott valóban hozza azt a környezeti előnyt? Ezt pontosan ugyanannyira nem tudjuk, vagy tudjuk, mint ennek az ellenkezőjét.

Szóval, nincsenek feketén fehér ügyek. A fenntarthatóság önmaga is társadalmi, gazdasági és környezeti aspektusokat tartalmaz. Engedjék meg, hogy itt és most, ennek a törvénynek a kapcsán, néhány környezeti, néhány gazdasági, néhány alkotmányossági aspektusról szóljak. Az egyik ilyen, hogy egyrészt a felszíni vizeinket kell védenünk, másrészt a felszín alatti vizeinket kell védenünk. A felszín terhelésének vonatkozásában többen elmondták, hogy só, bizonyos fenol, mikroelemek és bizonyos hőterhelés okoz problémát. Hogy Fürstenfeldnél, ahol ugyanúgy kötelező lenne visszapakolni, nem tudom, hogy visszasajtolják-e, de egy biztos, hogy valami bekerül a vízbe, ami nem oda való; ennek kapcsán szeretném mondani, hogy különböző területek különböző termálvizei egészen más anyagtartalmúak. Ma Magyarországon, ha a gyógyászati felhasználásra utalok, minden érdeklődő pontosan tudja, más anyag van az egyikben, más a másikban.

Önmagában nem hinném, hogy bármit teszünk is ebben a kérdésben, az úgy egy az egyben a Fürstenfelddel kapcsolatos korábbi országgyűlési döntés bármilyen felülvizsgálataként lenne értelmezhető. Itt is egészen másfajta közegben van az a termálkincs, amit ott úgy hasznosítanak, és ez is egészen más közegben van, nyilván ezáltal más a termálvíz oldottsó-tartalma. Hozzáértők szerint, ezt egyébként a mai magyar kibocsátás melletti környezeti állapotok mutatják, erre is utalt az előterjesztő, az adott közegben, ahonnan az előterjesztők mintáikat vették, a sóterhelés természeti problémát nem eredményez. A hő vonatkozásában teljesen nyilvánvaló, hogy valami tenni kell, mert akárhogy is van, ha meleg vizet beleengedünk hideg vízbe, abból langyos víz lesz. Azért ez biztos, hogy sok minden mást érint, meg is vannak ennek a ma létező technikái, és mivel ma a szabályok szerint vissza lehet ereszteni, ezt a problémát technikailag is lehet és kell kezelni.

A valódi kérdés az, hogy a felszín alatti vízkinccsel, vízkészlettel kapcsolatosan megfordíthatatlan folyamatokat indít-e el. Ha abból indulunk ki, hogy jelen pillanatban is 15 millió köbméter ebből a felszín alatti vízkészletből különböző célú felhasználásra, de kiemelésre kerül, és java része, jószerével az egésze nem is kerül vissza, és ez a használat meglehetősen tartósan így van már évek óta; ha azt feltételezzük, és nagyon remélem, hogy az előterjesztő nem ennek a kibővítését célozza, majd erre nézvést is lenne javaslatom, akkor én már azon az alapon is, hogy valamennyi mértékadó politikai erő az ország termálkincsének jobb, gazdaságilag és társadalmilag is fenntartható hasznosításában gondolkodik, akkor meg kéne nézni, hogy mit tudunk tenni ez ügyben, el lehet-e indulni abba az irányba, amit az előterjesztők javasolnak.

A gazdasági aspektus: drága a visszasajtolás. De szerintem, és erre szeretném felhívni az előterjesztők figyelmét, pénzbe kerül az is, ha azokat a környezeti kockázatokat, amelyekről az előbb úgy szóltam, hogy megoldhatók, meg is kell oldani. Azok megoldása nélkül semmiféle használat és engedmény nem lehetséges. Nyilván ez is pénzbe kerül.

Alkotmányossági aggályok: teljes mértékben egyetértek és osztom az Alkotmánybíróság álláspontját, miszerint a természet jogszabályokban biztosított védettségi szintjét csak nagyon-nagyon indokolt esetben lehet enyhíteni. Nincs abban a helyzetben az emberiség és a Magyar Országgyűlés sem, hogy akárhogyan is döntsön a természeti elemek dolgában. De ha megvizsgáljuk azt, hogy hogyan alakult ki az a védettségi szint, amiről most beszélünk, akkor óvatosnak kell lennünk, és nagyon fontosnak tekintem azt, hogy egy, a korábbiakhoz képest megalapozottabb, körültekintőbb, ha tetszik, jobb eljárást eredményező védettséget ezen formális okból már csak véletlenül se dobjunk ki az ablakon. Ha valaki csak formális érvként használja folyamatosan ezt az alkotmánybírósági döntést, ezzel tulajdonképpen mindent meg lehet ma Magyarországon akadályozni, de ha csak erre használják, ezzel többet ártanak a környezetvédelem ügyének. És még egyszer mondom, érdemi tartós védelmi lehetőséget és a fenntarthatóság érvényesülését is meg lehet ezzel akadályozni.

(13.20)

Azt gondolom, hogy nem törekszik az előterjesztő a felszín alatti vízkészlet nagyobb mértékű kiaknázására, mint jelenleg. Ha ez így van, és ennek a garanciáit meg tudjuk teremteni, akkor én azokat az aggályokat, amelyek az időfaktorral kapcsolatosan felmerültek, azért sem gondolnám helyénvalónak, mert ha úgy tetszik, egy jobb szabályozás kísérleteként is fel lehet fogni ezt. De az a 2. §-ban javasolt gondolat, miszerint a visszasajtolás érdekében a vízkészletjáruléktól adjunk mentességet, és ha melléteszem azt az indoklást, amit Szirbik úr is elmondott, akkor azt kell mondanom, hogy erre a paragrafusra nincs szükség.

Meg is mondom, miért - hát vegyük már komolyan magunkat! A Magyar Országgyűlés ugyancsak a vízgazdálkodási törvény módosításával a mezőgazdasági - beleértve ebbe a kertészetit is -, halgazdálkodási és rizstermesztési célú különböző vízhasználatokat mentesítette a vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség alól. Szeretném mondani ezt Velkey úrnak is. Nem egymással fogunk vitatkozni, viszont vitatkozunk egy mai magyar gyakorlattal: hogy miközben ilyen döntése van a Magyar Országgyűlésnek, a jogszabályok hierarchiájának eléggé sajátos érvényesülése okán még mindig előfordul, hogy mégiscsak fizetnek emberek olyan vízkivételekért, amelyek egyébként az előzőekbe beleesnek. Nyilván sokkal inkább ennek az anomáliának a megszüntetésére van szükség, ami nem törvényalkotási kényszer.

Megjegyzem, ha ezt így elfogadnánk, akkor tág teret nyújtanánk az eddigi gyakorlatnak, amelyik felülbírálta a mi döntésünket, és azt mondta, nem érdekel, hogy te milyen célból veszed ki, én ezt gazdaságinak minősítem, és innentől kezdve neked fizetni kell érte. Csak így alakulhatott ki az a helyzet, hogy az az élménye sok vállalkozónak, mezőgazdasági vállalkozónak, hogy miközben úgy hallotta, az Országgyűlés őt mentesítette a vízkészletjárulék-fizetés alól, mégis kénytelen fizetni, ezért most benyújtották ezt a módosító indítványt is. Én ezt tartanám helyénvalónak, és képviselőtársaimmal be is terjesztettem egy olyan javaslatot, amely ezt kiveszi ebből a törvényjavaslatból. Azt gondolom, ezáltal valóban arra az esetkörre korlátozódik az ezen törvényben saját tevékenységük folytatásának lehetőségét is látó kör, amiről Szirbik úr is beszélt.

Őszintén szólva nem gondolnám, hogy ki kellene nyitni egy ilyen szabályozási szituációban olyan, úgymond energetikai hasznosításokra, amelyek kapcsán még nem biztos, hogy kellő ismerettel bírunk ahhoz, hogy megkapják ezeket a kedvezményeket. Mert ha nem 15 millió köbméter, hanem mondjuk, 60 millió vagy még nagyobb nagyságrendű köbméternyi termálvíz visszasajtolás nélküli ügyéről van szó - a mértékek nem lényegtelenek -, akkor nyilván más a helyzet.

Ma abból a feltételezésből indulhatunk ki, amikor erről a törvényjavaslatról fogunk dönteni, hogy nem lesz több a környezet terhelése, mint a jelenlegi állapot. Ha ehhez képest más a javaslat, akkor azt gondolom, minden olyan vélekedés, amelyik azt mondja, hogy nem szabad a törvényt változatlan formában elfogadni, helyénvaló. Ugyanakkor azt gondolom, bár nem tudjuk, hogy a visszasajtolás-e a legjobb megoldás, mégis az általam is kivenni javasolt passzusnak van egy lényeges tartalma. Igenis helyénvaló lenne azokat a pénzeket, amelyeket például környezetvédelmi beruházásokra lehet fordítani, a visszasajtolás technikai megvalósítása érdekében is használni. Ha jó megoldás a visszasajtolás, akkor erre bizonyságot leginkább az ad, hogy az állam a saját eszközeivel segíti az ilyen módszereket alkalmazni szándékozókat.

Ugyanakkor az a tapasztalat, ami ebből a térségből jött, azt mondatja, nem mindegy, hogy milyen rétegről, milyen technikai megoldásról van szó, illetőleg a fenntarthatóság okán az is felmerül, ha egyébként környezeti szempontok nem szólnak mellette és gazdaságilag más megoldások is alkalmazhatók, akkor ne feltétlenül ragaszkodjunk hozzá. De hát erről szól az egész előterjesztés.

Az előterjesztés mai vitája alapján is azt gondolom, mindenképpen kell hagyni önmagunk számára még egy körös megbeszélés lehetőségét - ezt már biztosan megteremtettük azzal, hogy módosító indítványt benyújtottak, így vélhetőleg részletes vitára is sor kerül -, annál is inkább, mert noha tudom, hogy nem a kormány az előterjesztő, de szeretném látni az előterjesztésben szereplő kormányrendeletbe utalt kérdéseket, illetve azt, hogy a kormány ezt hogyan kívánja szabályozni. Ezt, képviselőtársaim, eddig nem láttuk, vagy nem minden elemét láttuk; erre adjunk önmagunknak lehetőséget. És ha ezt is látjuk, és mérlegeljük azt a sok-sok érvet, ami már eddig is elhangzott, és nyilvánvalóan a vitában még ezután is elhangzik, akkor megalapozottan fogunk tudni dönteni egy egyébként indokaiban, szándékaiban mindenképpen támogatható előterjesztésről.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu