DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm Tatai képviselő úr megjegyzését. Őszintén csodálom, hogy ezzel a heroikus feladattal megpróbálkoztak, hogy egy teljesen más szövegből úgymond valami fogyaszthatót alkossanak. Még nem állt módomban megnézni a módosítókat, úgyhogy elnézést kérek, ezekhez nem tudok érdemben hozzászólni. Bevallom őszintén, hogy mi nem is próbálkoztunk és nem is próbálkozunk ezzel. Azt gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat, ez a kezdeményezés úgy, ahogy van, alkalmatlan tárgyalásra. Ehhez nem is fogunk beadni egy darab módosítót sem, mert nem arról a kérdéskörről szól, amiben, úgy látszik, hogy a mostani beszélgetés során kezd kialakulni valamiféle közös nevező, leszámítva a beterjesztők álláspontját.

Nos, az eredeti javaslatra visszatérve, Hankó Faragó Miklós azt mondotta, hogy ez nem érint ingatlanokat, finanszírozást, semmilyen ilyen kérdést. Képviselő úr, az a helyzet, hogy bizony nagyon is érint, mert számos helyen a meglévő és hatályos törvényi környezetre hivatkozik. És ha ez még nem elég, akkor utalnék arra, hogy Sándor Klára képviselőtársa ezt a sajtóban el is ismerte. Valószínűleg egymás között akkor meg kellene beszélni ezt, hogy egy nyelven beszéljenek, de bizony ez nagyon sok mindent érint.

Kezdjük azzal, hogy maga a kifejezés, nemzetközi felsőoktatási jellegű intézmény egy fából vaskarika. A világban ilyen nincs. Egyetem van, főiskola van, de hogy még jelzőket és különböző titulusokat illesztünk hozzá, ilyen nincs. Egyetem van. Tehát már önmagában az elnevezés is problematikus; hogy kicsit vagy nagyon, nézőpont kérdése. Problematikus az is, ahogyan ezt a titulust definiálni akarják, hogy az oktatók és hallgatók 30 százaléka legyen nem magyar állampolgár, akik, mint említettem volt, Sándor Klára ezt elismerte, a magyar állam pénzén tanulnának egyébként nálunk. A probléma ezzel ott van, józan paraszti ésszel is belátható, hogy most is tanulnak Magyarországon külföldi diákok, nagyon helyesen, akik fizetnek azért, hogy itt tanuljanak. Most önök azt javasolják, hogy tanuljanak továbbra is, de a magyar állam fizesse helyettük a pénzt. Szerintem ez nem normális és nem is ésszerű dolog. Jelen körülmények közepette pedig végképp nem racionális, főleg úgy nem, hogy a kifizetések körül is problémák vannak, hiszen zároltak pénzt, és sok minden más problémát is fel lehetne hozni.

A másik dolog, amiről jó, ha nem feledkezünk el, hogy a jelenleg itt tanuló külföldi diákok és a jövőben itt tanuló külföldi diákok esetén egy dolog biztosan közös: hogy ők nem magyarul tanulnak. Nem magyarul tanulnak, angol képzésen vesznek részt. Ez két külön képzés, a magyar hallgatóknak és a külföldi diákoknak. Nem egyszeri képzés van, hanem ugyanaz a tanár kétszeri képzést tart, ha leegyszerűsítjük ezt a képletet. Ez a jövőben is így lenne. Nem igazán értem, hogy akkor ez hogyan kapcsolódik össze. Miért kell a hallgatók 30 százalékának lenni vagy 20-nak vagy 50-nek, teljesen mindegy most, hogy milyen értéket mondunk, mert akkor is két külön képzésről van szó. Még egyszer mondom, ennek így sok értelmét nem látom.

Ellenőrizhetetlen az, valóban, itt mélységesen egyetértek államtitkár úrral, hogy kik alapítanának ilyet. Ma az Egyesült Államokban több mint 5 ezer olyan intézmény van, ami magát egyetemnek hívja, universitynek, high schoolnak meg az ördög tudja, még mi mindennek, és ezek nagy részéről azt sem tudjuk, hogy micsoda. Azt sem tudjuk, hogy micsoda, ott sem nagyon tudják sok esetben, mert önkényesen ennek elnevezik magukat. Nem lenne szerencsés, ha valóban parttalan, tömeges és ellenőrizhetetlen lenne a dolog. Itt teljes mértékben egyetértek a kormány álláspontjával.

Külföldi oktatók most is jöhetnek. Úgy, ahogy Hoffmann képviselő asszony mondta, most is jöhetnek, minden egyetem hívhat meg vendégtanárokat, külön, hosszabb-rövidebb időre. Egyetlenegy komoly kérdés van csak: képesek-e megfizetni őket. Itt a legnagyobb probléma, hogy nincs rá forrás. Ha lenne forrás, akkor ez már régen nem lenne probléma.

A munkavállalási engedély kérdését is feszegetik a javaslatukban, hogy egyáltalán ne kelljen munkavállalási engedély. Szeretném megjegyezni, hogy az európai uniós tagországok viszonylatában azon országokkal, ahol államközi egyezmények alapján a munkavállalás kérdése rendezett, ha úgy tetszik, szabad, ott most sem kell. Ahol még ez kevésbé rendezett, ott kell. Úgyhogy nem igazán értem, hogy ha ezt törvénybe iktatjuk, akkor ezzel például meglévő hatályos, akár nemzetközi jogi szinten is szabályozott kérdéseket hogyan és mint érintenénk, vagy éppen hogyan nem érintenénk.

(19.30)

Azt gondolom, ezt azért illő lenne átgondolni. Önnek jogászként, gondolom, nem kell magyarázni, hogy itt különösen fontos lenne ennek az összeférhető vagy nem összeférhető mivoltát kellőképpen átgondolni.

Az akkreditációs kérdés fontosságával maximálisan egyetértek, amit itt elmondott Tatai képviselő úr vagy az államtitkár úr is. Ez igenis egy kulcskérdés, hogy ha a magyar állam területén, Magyarország területén működik egy felsőoktatási intézmény, itt ad ki diplomát, annak a tartalmáért, minőségéért a kibocsátó ország - nemcsak az intézmény, de a kibocsátó ország is - felel, mert magáról kiállít egy bizonyítványt. Ma szintén lehet egyébként különböző képzéseket Magyarországon indítani, akkreditálni kell. Azt sem mondanám, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság ebből a szempontból valami gonoszok gyülekezete, és azonnal akadályt akar állítani, mert - belső szabályzatukat el kell olvasni - négyéves türelmi idő van. Tatai képviselő úr öt évről beszélt, lehet felőlem öt év is, most ebből a szempontból ezen nem kell összeveszni, de ma is működik az, hogy van négyéves türelmi idő, amíg az akkreditációs feltételek kiépítését az adott intézmény meg tudja csinálni. Tehát nem igazán értem, hogy akkor itt most tulajdonképpen mit kellene nagyon szabályozni.

Akkor, amikor önök azt javasolják, hogy a külföldi minősítéseket automatikusan ismerjük el, ezt megint feleslegesnek érzem, bevallom őszintén, mert ha átesik az egész egy magyar akkreditációs eljáráson, akkor az Akkreditációs Bizottság a különböző külföldi tudományos minősítéseket a helyén tudja kezelni, és egész egyszerűen azt mondja, hogy kérem, persze hogy rendben vagyunk. Tehát nem kell neki itt újra valamit produkálnia, egyszerűen csak megnézik, ellenőrzik, összevetik, és azt mondják, hogy igen, rendben van, ez valóban egy olyan tudományos minősítés, amit itt és itt megszereztek, azt Magyarországon is annak tekintjük, meg a világon mindenhol annak tekintik, és lehet az is, hogy azt mondják, hogy ácsi, az, hogy Kukutyinfalván ezt kiadták, az egy dolog, arról az égvilágon senki nem hallott. Kell a MAB, ez egy fontos kérdés.

Nem igazán értem, miért vennék bele a törvénybe azt a passzust, hogy a levéltári anyag védelmére vonatkozó kötelezettség nem terhelné ezeket az intézményeket. Jelen intézményeknél van, kötelező az iratokat tárolni, megőrizni. Miért kellene ezeknél nem tárolni és nem megőrizni? Tényleg nem ésszerű, nem logikus. Ha egyik oldalon kibocsát hivatalos okiratot, magyarán diplomát, akkor az ehhez kapcsolódó dokumentációk visszakereshetőségét meg nem kell megőrizni? Hogyan lehet azt ellenőrizni iksz évvel később, hogy az illető valóban szerzett-e ott diplomát, vagy nem az Ecseri piacon vette? Azért ezeket mégiscsak érdemes lenne összerendezni, mert nem életszerű és nem racionális.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mivel járna egyébként a cím? - csak hogy visszakanyarodjunk. Mert van egy ilyen felvetés is, hogy mikor lehetne megvonni, mikor kapják meg. Maga a cím, a titulus, valljuk be őszintén, fabatkát sem ér. Ez körülbelül olyan, mint valamikor vitáztunk arról, hogy magyar egyetemek megkaphatják-e a tudományegyetem minősítést vagy sem. Szépen hangzik, de ahhoz, hogy súlya legyen, valamikor azt javasoltuk, tegyünk hozzá vagy egy más finanszírozási szorzót, vagy valamit, hogy legyen tényleges tartalma. Ennek sincs semmiféle tartalma, tehát szerintem csak annak, hogy szavakkal dobálózunk, sok értelme nincsen.

A diploma értékét, az egyetem értékét egész egyszerűen az határozza meg - diploma esetében valóban az -, hogy a munkaerőpiacon mi a súlya. Csak zárójelben jegyzem meg, ma már Magyarországon számos olyan hírt lehet hallani - most végez az első alapképzésen részt vett évfolyam - a munkaerőpiacon, hogy olyan, akinek csak Ba-végzettsége van, ne keressen, nem kérjük, köszönjük szépen. Láthatóan nincs értéke. Ugyanez igaz egyébként generálisan minden esetben az egyetemek és főiskolák diplomájára, hogy vagy van erre fogadókészség a piac részéről, vagy nincsen.

Az egyetemek rangsorát pedig nem mesterségesen kell csinálni, hanem egész egyszerűen a hallgatók áramlása - ahogyan a középkortól kezdve ez Európában volt - önmagáért beszél. Attól lesz egy egyetem nemzetközi hírű, nemzetközi jellegű, ha szabad így fogalmazni, mert a világ széles tájairól odavonz hallgatókat, vagy azért, mert ösztöndíjat kapnak, vagy azért, mert ki tudják fizetni, és nem azért, mert az ottani állam fizeti ki azt, hogy jöjjenek ide külföldiek, akik egyébként a végzés után biztos, hogy haza fognak menni. Tehát annak sok haszna és sok értelme nincsen. Zárójeles megjegyzés: a világ azon egyetemein, amelyeket hivatalosan besorolnak az elsők közé - csak megjegyzem -, egyikben sincsen bolognai típusú képzés; zárójel bezárva.

Összességében ezt az egész törvényjavaslatot - csak megismételni tudom - hasznosabbnak tartanám, és az idővel való gazdálkodás szempontjából ésszerűbbnek is, ha úgy, ahogy van, elfelejtenénk, és megkímélnénk Tatai képviselő urat is és képviselőtársait, hogy hosszasan próbálkozzanak módosító javaslatokat beszuszakolni úgy, hogy közben házszabályszerű is legyen a dolog - ne felejtsük el, hogy ami nincs megnyitva, ahhoz nehéz lenne hozzányúlni -, mert félek, hogy egy öszvér megoldás lesz, és nem a kívánt célt fogja elérni, azt a kívánt célt, amit ön is megfogalmazott. Tehát szerencsésebb lenne, ha ezt az egészet elfelejtenék, és azt a néhány passzust, ami a megoldandó problémákra vonatkozik, pillanatok alatt összeraknánk. Várjuk a kormány javaslatát - még egyszer mondom - e tekintetben. Abszolút fogadókészek és kompromisszumkészek vagyunk a vitatott kérdések rendezésére, de egy ilyen természetű megoldást maximálisan elutasítunk.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu