ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy érzem, Fónagy János képviselőtársam elég sok dolgot elmondott a törvénymódosítással kapcsolatos véleményében. Talán a pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak szeretném említeni az elmúlt hetekben történt vitákat, Orosz Sándor is visszatért erre, hogy milyen viták zajlottak az elmúlt hetekben a vízvagyonnal kapcsolatosan.

Szeretnék emlékeztetni én is mindenkit arra, amikor 2007 júniusában tárgyaltuk a nemzeti vagyonnal kapcsolatos átminősítéseket, akkor is felhívtuk a figyelmet arra, és kellőképpen próbáltunk érvelni annak érdekében, hogy a regionális vízműveket nem szabad kivenni abból a körből, amely tulajdonképpen be is következett. Nem vitatom, hiszen ma a gazdasági bizottsági ülésen a tárca képviselője a maga részéről elmondta a tárca álláspontját, aminek jómagam is örültem. Örültem annak, hogy a környezetvédelmi bizottság is egyhangú döntéssel javasolja bizonyos módosításokkal elfogadásra, vagyis legalábbis általános vitára alkalmasnak magát az egész módosítást.

Pár dologra szeretnék kitérni. Maga a vízkérdés nemcsak Magyarországon, hanem Európában és az egész világon is stratégiai kérdés. Ez oly mértékű stratégiai kérdés, hogy ha valaki ránéz a magyar vízvagyon vagy a vízrendszer elhelyezkedésének a térképére, lehet látni, hogy mely területeken van karsztvízbázisunk, mely területeken vannak rétegvizeink, hévizeink, ásványvizeink és adott esetben - hiszen a mai napirend utolsó témája lesz - a geotermikus energia kérdése. Ha ezeket a dolgokat számba vesszük, és azt is figyelembe vesszük, hogy 2011-ben Magyarország adja az Európai Unió elnökségét, és az egyik fő cél pontosan az európai vízbázisok kérdése és a víz kérdése, akkor úgy érzem, hogy Magyarországnak illő ezt a kérdéskört nem pénzügyileg tekinteni, hanem nemzetstratégiai szempontból tekinteni.

A 2007-es júniusi vitában - éjszaka történt a vita - többször elmondtam, többször próbáltunk érvelni abban az irányban, hogy ezt nagyon át kell gondolni. Én magam is voltam polgármester, kiépítettük a településünk saját vízbázisát, vagyis bővítettük a vízbázisát, hisz elég hatékony hozammal bír az a település és a környéke, ennek ellenére nem lehetett leválni a DRV-ről, mert a két rendszer között rengeteg kistelepülés van. Amennyiben önállósítja magát egy település, és leválik a rendszerről, mondjuk, azon a hihetetlen nagy átmérőjű csövön, 600-as vezetéken, akkor kialakul egy pangó víz, és megfertőzi az összes település, kistelepülés ivóvizét.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy Magyarországnak mennyire fontos a vízkérdés, és a mai gazdasági bizottsági ülés vitáján is az egyik képviselőtársam odamondta, hogy tulajdonképpen annak idején a Bős-Nagymarost meg kellett volna építeni, és akkor nem lenne tulajdonképpen a Duna-Tisza közén szép lassan kialakuló sivatagosodás, én azt hiszem, nagyon rossz a megközelítése ennek a kérdéskörnek. Európában Magyarország alatt van a legtöbb víz. Ezt a vízkincset nekünk úgy kell kezelni, hogy ha a globális felmelegedést figyelemmel kísérjük, és figyelemmel kísérjük azt, hogy ma a világban, országokban szenvednek, és azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen a vízhiánytól milliók halnak meg, akkor ez előrevetíti azt, hogy Magyarországnak fel kell készülnie egy olyan időszakra, amikor valóban a globális felmelegedés hatásai abba az irányba hatnak, és itt tapasztalható, hogy a Duna-Tisza közén már a vízszintsüllyedés 8-9 méteres nagyságrenddel bír, ez azt jelenti, hogy ha nem teremtjük meg a vízutánpótlást, akkor a sivatagosodás mindenképpen bekövetkezik ezen a területen. Tehát egy teljesen más növényi kultúrára kell átállni.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy múlt héten jelentette be az agrártárca a maga részéről, hogy vis maior helyzet alakult ki az idei növénytermesztés és egyéb más területeken, akkor pontosan rávilágít arra, hogy helytelenül gazdálkodunk a vízbázisainkkal, helytelenül az elmúlt időszakban nem építettük meg azokat a víztározókat, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy valóban az agrárágazat is életképes tudjon maradni, és hogyha a vízkormányzást sem oldjuk meg, akkor az azt jelenti, hogy a globális felmelegedésből adódóan a hirtelen záporok lezúdulnak - most valamelyik településen, azt lehet mondani, hogy az összes épületet a tegnapi viharkárok és az ekkora jégdarabok tönkretették, az összes házat -, hisz a vizeink több mint 90 százaléka a határon túlról érkezik. Ez azt jelenti, hogy ha nem teremtjük meg a vízkormányzást, nem hozzuk létre a víztározókat, és nem fogjuk biztosítani a termőföldterületeknek azt a vízhozamot öntözésre, akkor abban az esetben tulajdonképpen be fog következni az, amit a VAHAVA-program a maga részéről megfogalmaz, hogy Magyarország nagyon rosszul fog járni ebből a szempontból.

Visszaemlékezem arra, amikor Fónagy Jánossal együtt nyújtottuk be pontosan a lex MOL-lal kapcsolatban, ez a kiemelt gazdasági társaságok védelmével kapcsolatos törvény, amelyet az Európai Unió is megpróbált piszkálni és vizsgálni, és ott tettünk be egy olyan passzust, hogy Magyarországnak igenis magát a vízbázisokat is stratégiai ágazatnak kell tekinteni.

Ha a múlt heti vagy a két héttel ezelőtti parlamenti vitát figyelembe vesszük, a geotermikus energiákkal kapcsolatosan egy könnyítést szeretnének a képviselőtársak. A geotermikus energiák kapcsán is elmondtam, többen elmondták, hogy ma már veszélyessé vált az, hogy - nem akarok cégeket mondani - olaszok, franciák, németek bizonyos kutakat megvásároltak. Nem készült egy olyan tanulmányterv, hogy ma Magyarországon akár a hévízi kutaknál, akár az ásványvízkútjainknál milyen külföldi tulajdonirész-megoszlás következett be. Ez figyelmeztető jel, hiszen ott is elmondták, abban a vitában is elmondták a képviselőtársaim, és rávilágítottak, hogy nemrég egy ásványvízkút-rendszert három fejjel együtt tulajdonképpen az egyik nagy multinacionális cég vásárolt meg. Ma már Magyarországon is áttérnek az állampolgárok a palackos víz ivására, tehát kevéssé a csapvízre, mert ha megnézzük nagyon pontosan, hogy a víz romlása milyen tendenciákat von maga után, és milyen kezelési költségek merülnek fel az ivóvízzel kapcsolatosan, akkor igenis rá kell döbbenni Magyarországon arra, hogy ha így sáfárkodunk a vizeinkkel, hiszen összefüggenek egymással, akkor sajnos a saját kútjainkat is megfertőzzük.

Ami a legfontosabb és a leglényegesebb cél ebben, hogy nemcsak a vízbázisainkat nem szabad, hogy értékesítsük, hanem óriási üzlet van abban, hisz érezzük az energia területén is, hogy ha kiadjuk a kezünkből a szolgáltatást, akkor abban a pillanatban totálisan és teljes egészében kiszolgáltatottá válunk. Nemcsak a vízbázisokat nem szabad, hogy értékesítsük, hiszen a törvénnyel azt mindenképpen lehet szabályozni, de magát a szolgáltatást kellene mindenképpen nemzeti kézben tartani, önkormányzati kézben tartani.

(20.10)

És amikor önök azt mondják, és államtitkár úr is azt mondta itt a többszöri interpelláció és azonnali kérdés kapcsán, hogy senkinek nincs szándékában eladni, ugye emlékezünk arra, amikor a lex MOL-lal kapcsolatban ezt a passzust úgy védelemként beadtuk, akkor is az volt az érv, hogy senki nem kívánja eladni a magyarországi regionális vízbázisokat és a szolgáltatást sem. Aztán erre jött az, amikor volt miniszterelnök úrnak eszébe jutott, hogy akkor most próbáljuk meg tőzsdére vinni, próbáljunk meg úgy egy részvénycsomagot kialakítani, hogy az állampolgárok is tulajdont vásárolhassanak belőle. Ez addig igaz, hogy lehet vásárolni, és szépen hangzik, hogy az állampolgárok is vásárolhatnak tulajdont belőle, csak nincs benne az a fék, hogy az állampolgár azt most értékesítheti vagy nem értékesítheti. Ha tőzsdére visszük, akkor teljesen logikus, hogy értékesítheti.

Itt talán visszaemlékeznek jó páran, Baráth Etele képviselőtársam is, amikor a herendi porcelángyár annak idején értékesítve lett, akkor úgy kapta meg a tulajdonrészt az ott dolgozó polgár, hogy az nem értékesíthető. Tehát amikor a tulajdonába került, akkor azt másnak át nem ruházhatta, vagyis volt egy ilyen zárt rendszer az egészben, hogy senki nem tudta fölvásárolni, nem is tudja felvásárolni adott esetben a herendi porcelán tulajdonrendszerét, hanem ha valaki elmegy nyugdíjba, akkor megkapja az annak fejében járó pénzt és kész, és onnantól fogva egy másik dolgozó kapja meg magát a tulajdonrészt. Tehát ebben is számos olyan kérdés merülhet fel, amikor állampolgár kap tulajdonrészt állami tulajdonból.

Ezért is szeretném kérni, hogy teljesen mindegy - Orosz Sándor képviselőtársamnak mondom -, hogy milyen nevet vagy milyen címet adunk neki. Teljesen mindegy az is - és itt Fónagy János képviselőtársammal is összenéztünk -, hogy bizonyos neveken változtatunk. Csak ugye ez akkor volt érdekes, amikor kivettük a csomagból, azt mondtuk, hogy tulajdonképpen innentől fogva lehet privatizálni, mert azt jelentette, amikor az állami tulajdonnak a csomagját megbontottuk 2007 júniusában. Levettük tulajdonképpen, kiraktuk a tartós állami tulajdonból akkor, Sándor. És akkor ott volt öt regionális vízmű neve.

Az, hogy most nevet is akarunk változtatni, ebben megint fölmerül egy kérdés. De ha ezt esetleg a négy parlamenti párt átbeszéli, és annak alapján egy közös döntéssel tudunk ebben egyezségre jutni, hogy 75 plusz 1 százalék tartós állami tulajdonban maradjon, és beletesszük azt a passzust, hogy szolgáltatási területen sem értékesíthető, akkor teljesen más az egésznek a fekvése, mert nagyon jól tudjuk, hogy pár helyen már magát a víz- és csatornaművet is értékesítették, külföldi tulajdonba került, és onnantól fogva az, amit én is megfogalmaztam, hogy ha ezt a passzust nem tesszük be, és nem próbálunk következetesen ragaszkodni mint stratégiai ágazathoz, akár szolgáltatás területén, akár bázis területén, akkor sajnos kijátszható, és nagyon gyorsan és nagyon könnyen külföldi tulajdonba kerülhet, s onnantól fogva nem lehet megállítani, mert nem lehet megállítani. És talán erre a figyelemfelhívásra maga ez a törvényjavaslat részünkről azért is született meg, hogy ebben szülessen egyfajta egyezség, szülessen egyfajta parlamenti többségi döntés, és azáltal tudjuk biztosítani Magyarország stratégiai ágazatának a megőrzését, akár szolgáltatás, akár bázis területen is.

Nincs más olyan kincsünk a termőföldön kívül, mint maga a vízbázis, mert az összes többi tulajdonképpen szolgáltatás területén kikerült a kezünkből, és nem magyar többségi tulajdonban van, hanem általában külföldi többségi tulajdonba került. Ha maga a szociális gazdasági válság így feszíti az önkormányzatokat is, tehát abban a szektorban is igenis kellene egy erőteljesebb lépést megtenni; ha így feszíti az önkormányzatokat a szociális és gazdasági válság, az önkormányzatoknál is több helyen már felmerült annak a kérdése, hogy a saját, önkormányzatok által többségi tulajdonban lévő víz- és csatornaszolgáltató gazdasági társaságokat, részvénytársaságokat, ugye oda is beengedtek volna magántőkét, de általában ez a magántőke nem magyar származású, hanem elsődlegesen külföldi tulajdonú magántőke, és ha ott a többségi tulajdont megszerzik, akkor onnantól fogva az önkormányzatok is kijátszhatók.

A 75 plusz 1 százalék azért is fontos, ahogy Fónagy képviselőtársam is elmondta, hisz Tatabánya 8 százalékban tulajdonosa a regionális vízművének. Ez is egy szerencsés helyzet, amikor egy város magában a regionális vízműben tulajdont tud szerezni, és úgy tudom, hogy Tatabányának semmiféle szándéka nincs azt továbbértékesíteni vagy külföldi tulajdonba engedni.

Ezért is köszönöm a gazdasági bizottságnak is és a környezetvédelmi bizottságnak is, hiszen ezelőtt három héttel a pénzügyi bizottság tulajdonképpen ugyan javasolta általános vitára, tárgysorozatba-vételre, viszont akkor a parlament leszavazta az általános vitára való alkalmasságát. Én örülök annak, hogy most a gazdasági és a környezetvédelmi bizottság ezt a lépést megtette, ez gesztusértékű.

Akármilyen módosítóval, de azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy magukba a vízbázisokba lassan értsük bele majd a hévizeinket, gyógyvizeinket, ásványvizeinket is és magát a teljes ivóvízbázis-rendszert is. Ha ezen túl tudunk jutni, akkor büszkék lehetünk arra, hogy a 2011-es elnökségen, amikor Magyarország az Európai Unió tagjaként az európai vízkérdéssel fog elsődlegesen foglalkozni a regionális kérdés mellett, akkor Magyarország büszkén mondhatja, hogy igenis ezt tartós állami tulajdonban tudjuk tartani.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu