DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni a hozzászólásokat, különösen azon hozzászólásokat, amelyek az előterjesztést támogatták. Szeretnék is reagálni egy-két megjegyzésre, amelyeket képviselőtársaim a vitában elmondtak.

Először is: Répássy Róbert képviselő úr azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság kimondja, azt az álláspontot képviseli, és ők ezt az álláspontot osztják, hogy az alkotmányban a szólásszabadságnak csak kivételes esetben kell engednie. Valóban ezt mondja az Alkotmánybíróság, és ezt a gyakorlatot követi, de egyébként Szabó Zoltán képviselőtársam már utalt erre, és én ezt szeretném kibontani, hogy az Alkotmánybíróság ebben az esetben, bármilyen furcsa ezt mondani és hallani, jogalkalmazó. Ugyanis az Alkotmánybíróság, amely természetesen nem része a magyar bírói rendszernek vagy hierarchiának, de az alkotmány vonatkozásában csak és kizárólag jogalkalmazóként járhat el. Tehát ha az alkotmány úgy került megfogalmazásra, hogy abból ez a következtetés vonható le, akkor az Alkotmánybíróság csak ezt a következtetést tudja levonni.

Ha a jogalkotó, az Országgyűlés alkotmányozó hatalmával él, és ekként jár el, és az alkotmányt módosítja, a szólásszabadság vonatkozásában az arra irányadó rendelkezéseket módosítja, árnyalja, ebben az esetben ezt az Alkotmánybíróságnak követnie kell. Az Alkotmánybíróság nem erkölcsi, társadalmi szempontból fogalmaz meg tételeket, hanem csupán az alkotmányt értelmezi. Amennyiben mi, ahogyan utaltam rá, alkotmányozó hatalomként járunk el, az Alkotmánybíróság majd ekként fogja értelmezni a szólásszabadságot is, és azt is, hogy mely esetekben és milyen mértékben kell a szólásszabadságnak más alapjogokkal szemben engednie.

A képviselő úr utalást tett arra is, hogy az önkényuralmi rendszerek között nincsen különbség, ezeket egységesen kell elítélni; erre tesz javaslatot és buzdít az Európai Unió is. Mélységesen egyetértek ezzel, magam is osztom ezt a nézetet, és nemcsak azért, mert kell, hanem az én értékrendemnek is ez felel meg. Az, hogy az önkényuralmi rendszereket azonosként kezeljük, ez persze nem jelenti egyébként azt, hogy minden vonatkozását azonos módon kell kezelni. Erre szintén Szabó Zoltán képviselőtársam tért ki a kétperces megszólalása során, amely szerint a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság azt mondta ki az ítéletében, hogy nem helyes a magyar törvénynek az a rendelkezése, amely általában tiltja a vörös csillag viselését. Meg kell jegyeznem, én egyébként nem osztom ezt a nézetet, de ezt az Unió egyik szerve, az Emberi Jogi Bíróság - bocsánat, nem az Unió szerve, de Európában található nemzetközi bíróság - mondja ki.

Ugyanúgy - erre egyébként képviselőtársam is utalt - a holokauszt egyedülálló jelenség. Én is azt gondolom, hogy ez így van. Egy ugyanolyan önkényuralmi rendszerhez köthető, mint a másik önkényuralmi rendszer, de maga a holokauszt azért ettől lényegesen eltér, ilyen más önkényuralmi rendszerben nem volt. Valóban felvethető az, hogy ez külön, más jellegű kezelést igényel, ugyanis olyan, hogy államilag szervezett népirtást hirdessen valaki, amely nyíltan származási alapon egyes népcsoportok teljes kiirtására törekszik, és erre kísérletet is tesz, a világtörténelemben ilyen még egy az én tudomásom szerint nem volt, ezért nem tudom és nem is akarom semmi mással hasonlítani. De, ahogyan mondtam, elítélem az összes önkényuralmi rendszert, főleg azon megnyilvánulásait, amelyek embereket szabadságuktól, emberi méltóságuktól, illetve életüktől fosztottak meg.

(19.00)

Ezért szól az előterjesztett javaslat az önkényuralmi rendszerekről, és nem kizárólag a holokauszt tagadásáról. Persze az, hogy a holokauszt minőségileg más és egyedülálló jelenség, és minden másnál súlyosabban kell az én meglátásom szerint megítélni, az megjelenhet akár majd a büntető törvénykönyvben, ahol már majd lehet differenciálni, vagy akár megjelenhet majd a bírói mérlegelés során, ahol esetleg ezt majd súlyosító körülménynek fogja a bíróság értékelni, de nyilván az már nem a jogalkotó feladata, hogy erre javaslatot tegyen.

Megjegyzek még egy dolgot. A radikális szélsőbaloldali jelenség Magyarországon - hála istennek - ma nem ismert, nem létező jelenség. Azonban a radikális szélsőjobb annál inkább. Utalok itt a 15 százalékos európai parlamenti eredményre, és utalok itt a rendre megnyilvánuló ilyen jellegű magatartásokra, megnyilvánulásokra. Ezért hangsúlyoznám, hogy alapvetően a beterjesztett javaslatnak az a célja, hogy ezeket a megnyilvánulásokat szorítsuk háttérbe.

Szabó Zoltán képviselőtársam szintén rávilágított arra - és csak utalok rá, mert nem szeretném elismételni -, hogy miért lenne szerencsés együtt kezelni a gyűlöletbeszédet a holokauszttagadással. Pontosan azért, mert ha nem így tesszük, akkor ki lehet bújni az esetleges jövőbeni szabályozás alól.

Salamon László képviselőtársam hosszan beszélt arról, hogy az alkotmány - és az alkotmánybírósági gyakorlat is ez - a véleménynyilvánítás szabadságát annak értéktartalma nélkül védi. Biztosan elkerülte képviselőtársam figyelmét akár az, amit én mondtam a bevezetőben és hangoztattam, hogy néhány egyébként - zárójelben mondom - sablonos érvre szeretnék már előre reagálni, ez is közte volt. De nyilván az is elkerülte képviselőtársam figyelmét, hogy a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság elmondta azt, hogy ő nem így értékeli a véleménynyilvánítás szabadságát, és nemcsak e vonatkozásban, hanem más példákat is fel lehetne hozni, de ez az álláspont Európában túlhaladott már, megdőlt. Azt mondja a strasbourgi bíróság, hogy nem védi azon vélemény tartalmát, és nem védi azon véleményt sem, amelyik ellentétes az emberi jogok egyezségokmányában foglalt értékekkel és elvekkel. Ezeket nem védi. Tartalomra tekintettel korlátozza a szólásszabadságot, és ez a nézet Európában már elterjedt, és ez az uralkodó nézet. Azt gondolom, hogy Magyarországnak szintén ezt a felfogást kellene követnie.

Büntetőjogi úton az ellenkezőjét érhetjük-e el? Nekem meggyőződésem, hogy nem. Ha ez így volna, akkor szinte a büntető törvénykönyvet szüntethetnénk meg, vagy legalábbis azoknál a bűncselekményeknél feltétlenül, ahol mindössze három évig terjedő szabadságvesztéssel lehetne fenyegetni a cselekményeket. De egyet biztosan kijelenthetünk, tisztelt képviselő úr, hogy büntető törvénykönyvi módosítás nélkül - és erre már tapasztalatunk van - aggasztó a folyamat, anélkül a társadalmi helyzet rosszabbá válik. Hogy majd ezzel jobbá válik-e, azt majd meglátjuk, bízom benne, hogy igen. De hogy anélkül egyre romlik, azt, azt gondolom, bátran kijelenthetjük.

És hát azért amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy azt említette képviselőtársam, hogy marginális antiszemita erők vannak csak Magyarországon. Hát nem. Hát nem! Azt a pártot, amelyik tegnapelőtt 15 százalékot kapott az európai parlamenti választáson, azt én nem nevezném marginálisnak, annál inkább nevezném rasszistának, szélsőségesnek és radikális jobboldali pártnak. Én ezt nem nevezem marginális csoportnak.

Három évig terjedő szabadságvesztés, nem várható börtönbüntetés kiszabása. Nos, valóban, az első esetnél általában nem, de már egy halmazati büntetésnél vagy többszörös bűnismétlés esetén igen. Igenis, várható. Másrészt mi partnerek lennénk és vagyunk abban, hogy esetleg ennél magasabb büntetési tétellel honorálja majd a jogalkotó a holokauszttagadást.

Képviselőtársam említette, hogy a vallási érzékenységet vagy a magyar nemzeti érzést ne lehessen sérteni, illetve aki ezt sérti, azt lehessen büntetni. De hozzátette azt is, hogy ő - és nyilván a képviselőtársam a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként szólalt meg - ezt nem tartja követendő magatartásnak, tehát úgy gondolja, hogy ezt ne kelljen büntetni, ahogy egyébként semmilyen más vonatkozásban ne kelljen az előterjesztés szerint korlátozni a szólásszabadságot. Akkor csak azt kérdezném képviselőtársamtól, hogy ezek szerint nem osztja frakciótársának, Lukács Tamás képviselő úrnak az álláspontját, aki egyébként a módosító javaslatában támogatja nemcsak a holokauszttagadást, hanem támogatja a gyűlöletbeszédnek az alkotmányban való rögzítését, illetve tiltását is. Csak kiegészítené azzal a (6) bekezdéssel, hogy tilos alapvető jogot vallási érzékenységet vagy magyar nemzeti érzést sértő módon gyakorolni.

Őszintén szólva akkor nem tudom, mi a KDNP álláspontja, mert ön is mást mond, és a képviselőtársának a magatartásából egészen más derül ki. Őszintén remélem, hogy Lukács Tamás képviselő úr meg tudja majd önt győzni arról, hogy végül mégis támogassa az ön frakciója az előterjesztett javaslatot. Ő már áttételesen ezek szerint támogatta is.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Végül - erre szintén az expozéban kitértem -, az értelem, a jó ízlés és az erkölcs majd diadalmaskodni tud, állítja képviselőtársam. Még azt is hozzáteszi, hogy nem szabad elcsüggedni, ha ez gyorsan nem történik meg, hanem újra és újra kell próbálkozni, hogy ez így legyen. Nos, úgy gondolom, hogy húsz év után, húsz év eredménytelenség után bizony már el lehet csüggedni. Húsz év eredménytelenség után ki lehet mondani, hogy ez a tétel nem állta meg a helyét. Sokan mondták már ezt ki. Sok olyan ember is, olyan kutató és politikus, aki egyébként korábban, egy évtizeddel, másfél évtizeddel ezelőtt még ellene lett volna egy ilyen javaslatnak, és most már támogatja, pontosan ezért.

Másrészt, amit szintén említettem, hogy kíváncsi lennék arra, hogy primitív rasszista, neonáci, gyűlölködő embereknél, aki arra büszke, hogy zsidózik, aki arra büszke, hogy a romákat szidja, vajon mire alapozza tisztelt képviselőtársam azt, hogy majd az értelem, a jó ízlés és az erkölcs diadalmaskodni tud náluk. Én azt gondolom, ez egy olyan alaptalan várakozás, amit nemcsak azért kell hogy elutasítson az ember, mert alaptalan, hanem azért, mert húsz éve megdőlt.

Nos, ezek alapján úgy gondolom, hogy nem hangzott el olyan érv, ami érdemében meggátolná bármelyik képviselőcsoportot abban, hogy az előterjesztett javaslatot támogassa. Nagyon örülök annak, hogy a vitában elhangzottak alapján - bár nem ismerjük a szabad demokraták véleményét, hiszen nem vettek részt a vitában, és nem ismerjük az MDF képviselőinek a véleményét, hiszen ők sem vettek részt a vitában - kirajzolódni látszik az, hogy a holokauszttagadás tilalmának alkotmányba emelésével az Országgyűlés kétharmada várhatóan egyet fog érteni.

Nagyon kérem minden képviselőtársamat, akinek a javaslattal kapcsolatban akár még további felvetése és aggálya van, hogy ne zárkózzon el attól, hogy akár informálisan egyeztessünk erről, és végül egy olyan javaslatot tudjunk a Ház előtt hagyni végszavazásra, amelyet - reményeim szerint, és ezt még nem adtam fel - az Országgyűlés minden frakciója, az Országgyűlés minden pártja támogatni tud.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu