DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nyolcadik órája folytatjuk ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, és őszintén szólva, a vita nagy részében - legalábbis ellenzéki képviselőtársaink részéről - főként kampányszövegeket, főként választási szónoklatokat hallottam. A Fidesz Lenin legjobb magyar tanítványaiként szószékké tette a parlamentet, és függetlenül attól, hogy mi van napirenden, választási kampánybeszédeket mondott. Mégis hadd reagáljak arra a néhány megjegyzésre, ami ténylegesen és érdemben az adótörvényekkel kapcsolatban hangzott el.

Nincs adócsökkentés, sőt adóemelés van, mondták fideszes képviselőtársaink. Hiába ismételgette az államtitkár úr is és mások is, hogy 200 milliárd forintnyi bevételről mond le az állam ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén, ez nincs messze a GDP 1 százalékától, de ez senkit nem hatott meg; a következő hozzászóló elmondta, hogy itt radikális adóemelésről van szó, egyébként is ez az adóemelés pártja. Körülbelül ennyit számítottak a tények vitapartnereinknek.

Azt azonban én is mondtam, hogy ebben a törvényben nem az adó csökkentése, az adótömeg mérséklése az igazán érdekes és igazán lényeges, hanem az az átstrukturálás, ami a munkát, a munkahelyteremtést, az állásba kerülést, illetőleg az állások megtartását szorgalmazza. Ilyen a járulékok 5, illetőleg, ha a tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlését is hozzávesszük, akkor jövedelemfüggően 5-8 százalék közötti mérséklése, ami ebben az összefüggésben igenis sokat számít.

(17.30)

Ilyen a személyi jövedelemadó szinte teljes spektrumban való mérséklése. Igaz, ez a minimálbérhez közeli jövedelmek esetén nagyon szerény, de még mindig havi 1000-1200 forintot jelent, és a sáv másik oldalán, a spektrum másik oldalán a 2 millió forint feletti havi jövedelmek esetében enyhe emelkedést is jelent. Az átlagkereset környékén azonban, a 200-220 ezer forint körüli jövedelmek esetén havi 18-19 ezer forinttal több marad a borítékban, ez érdemi változtatás az adón.

Persze, azt is elmondtuk, hogy igen, ennek megvan az ára, hiszen ennyi adóbevételről a jelenlegi szerkezetben nem tud lemondani a költségvetés, ennek megfelelően tehát emelkednie kell az áfának mint fogyasztást terhelő adónak. Igaz, itt - már az ez évi áfatörvény tárgyalásánál - bevettük újra a 18 százalékos adókulcsot, ami a legszegényebbek által jellemzően fogyasztott cikkekre vonatkozik, illetőleg bejött többek között a vagyonadó, amiről megint csak elmondtuk, és megint csak nem érkezett rá igazi válasz, hogy ez egy olyan 45-50 milliárdos bevételi forrás, ami szintén a személyi jövedelemadó és járulékcsökkentés fedezetéül szolgál.

Minderre annyi volt a válasz, hogy az irány rossz. Az az irány rossz, tisztelt képviselőtársaim, amiről a magyarországi gazdasági szakemberek és közgazdászok döntő többsége, többek között egyébként az ellenzékkel politikai rokonszenvet tartó közgazdászok és elemzők döntő többsége, amiről a politikai pártszimpátiájuk alapján természetesen be nem azonosítható, de a vállalkozásokat és gazdaságot mindenképpen kézben tartó vállalkozók döntő többsége, és amiről egyébként a közismerten ostoba, és semmihez nem értő nemzetközi szakértők döntő többsége is azt mondta, hogy ez az irány az egyetlen választható irány jelen esetben.

Rengeteg kritika hangzott el egyébként a javaslatokkal kapcsolatban, azzal kapcsolatban, hogy nem elég radikális, hogy nem pontosan ilyen arányokat kellene beállítani. Ezekről mind lehetne tárgyalni, ha az ellenzék tárgyalásra érdemesnek tartotta volna ezt a törvényjavaslatot, és arra használta volna ezt a parlamentet a mai napon, amire való, magyarán - mint azt a parlament neve is mutatja, a parlare, vagyis beszélni szóból - arra, hogy megbeszéljük az ügyet. Erre önök nem méltattak bennünket.

Azt viszont elmondták, hogy erre az egészre csak azért van szükség, mert adót kell emelni, mert ez a válság nem nemzetközi válság, nem világválság, ez magyar válság. Ezt a tételüket is számtalanszor elmondták, hiába említette Molnár képviselőtársam azt, hogy az összes jelentős paraméter, az összes jelentős gazdasági jellemző tekintetében Magyarország 2009-es adatait - és még inkább a várható 2010-es adatokat - az Európai Unió tagországai közül az első egyharmadban vagy legalábbis a középmezőnyben helyezik el, ez mind a gazdaság visszaesésére, mind az inflációra, mind a munkanélküliségre, mind pedig az államháztartás hiányára vonatkozóan igaz. Ezt önök nem vették figyelembe, önök azt mondták, hogy itt egy speciális magyar válság van, mert a kormány tönkretette az országot, és most ennek az árát a lakosságon veszi meg.

Mi hát akkor a helyes irány? - kérdezhetnők, és önök természetesen erre is választ adtak. A helyes irány az, hogy tessék felpörgetni a gazdaságot, tessék élénkíteni a gazdaságot. Azt, hogy Magyarországon a gazdaság élénkítésével csak az államháztartási hiány növekedését, a fizetési mérleg növekedését és az államadósság növekedését lehet elérni, ezt ugyan többször megtapasztaltuk már az ország történetében, ugyan többször beigazolódott, de ez önöket megint csak nem zavarta, önök azt mondták, hogy fel kell pörgetni a fogyasztást. Amely fogyasztás - és ez érthető - azért okoz ilyen problémákat, mert hiszen a magyarországi termelésnek az egész struktúrája olyan, hogy több mint 50 százaléka import. Tehát amikor többet fogyasztunk, akkor nemcsak mi termelünk többet, hanem támogatjuk a szlovák, a szlovén, a lengyel, a román, az ukrán és a kínai beszállítót meg az energiaszállítókat is, akiktől importálunk.

Elhangzott továbbá az, hogy a kormánynak, illetőleg a kormányzó pártnak vissza kellene vonnia a vagyonadóra vonatkozó javaslatot, mert a vagyonadó az sarc, az igazságtalan, és egyébként is az ördögtől való. Elmondtuk, hogy itt választani lehet; van egy 45-50 milliárdos tétel. El lehet dönteni, hogy az összes személyi jövedelemadót fizetőtől vesszük be ezt a 45-50 milliárdot, következésképpen ennyivel mérsékeljük az adócsökkentést, vagy attól a legnagyobb értékű, 6-7 százaléknyi ingatlan tulajdonosától vesszük be, akiknek ennek megfizetése vélhetőleg nem fog leküzdhetetlen problémát okozni. Annál is kevésbé, hogy maga a vagyonadóról szóló törvény intézkedik arról, hogy akinek élethelyzete folytán ez mégis megoldhatatlan gondot jelentene, azt hogyan, milyen módon mentesítse, vagy legalábbis tegye könnyebbé számára ennek elviselését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezzel ellentétben az ellenzék részéről annyi hangzott el, hogy a kormány mondjon le, az Országgyűlést oszlassák fel, és végre - végre, végre, hétévnyi áhítozás után - a Fidesz vehesse kezébe a hatalmat. Azt azonban, hogy ténylegesen mit gondolnak önök erről a válságról, és mit gondolnak önök ennek a válságnak a megoldási módjáról, arról nem sokat tudtunk meg. Ezt a válságot természetesen a magyar kormány, de más kormányok sem fogják megoldani.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat és a későbbi törvényjavaslatok is nem arról szólnak, hogy az a világválság, amit nem mi okoztunk, tehát nem is mi tudunk elmulasztani, hogyan múljék el. Ez a javaslat arról szól, hogy ennek a válságnak a hatásai a magyar választópolgárokra, a magyar munkavállalókra, a magyar vállalkozásokra, a magyar munkahelyekre hogyan legyenek minél enyhébbek, hogyan lehessen enyhíteni azokat a hatásokat, amelyek ebből a válságból elkerülhetetlenül Magyarországra hárulnak; illetve arról, hogy ha egyszer ennek a válságnak vége van, akkor Magyarország legyen az, amely a válságból leggyorsabban kikapaszkodni képes országok és gazdaságok között legyen. Erről szólnak ezek a törvényjavaslatok, tisztelt képviselőtársaim.

És hogy ezt valahol mélyen önök is tudják, arról a vezérszónoklatában Hargitai János képviselő úr győzhetett meg minket. Hargitai képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy ő túl optimistának tartja a 2010-es 1 százalékos visszaesésre vonatkozó becslést, szerinte az ennél nagyobb lesz. Mármost, tisztelt képviselőtársaim, ebből a kijelentésből két következtetés egyike adódik. Vagy önök - vagy legalábbis Hargitai képviselő úr - úgy gondolják, hogy 2010-ben még mindig a Magyar Szocialista Párt lesz kormányon, ebben az esetben érthető, hogy önök miért sürgetik annyira a választások kiírását, hiszen úgy gondolják, hogy most megnyerhetik, jövőre meg nem fogják. Vagy ha önök mégis úgy gondolják, hogy jövőre megnyerik a választást, akkor ebből az következik, hogy hiába nyernék meg önök a választást, önök sem tudnának mit tenni a gazdasági visszaeséssel. A gazdasági visszaeséssel ugyanis csak az fog valamit tenni - erről is Hargitai képviselő úr beszélt, és ezzel is egyetértek -, ha a világgazdaságban megindulnak a folyamatok, ha az amerikai, a német, a brit, a francia és az olasz munkavállaló, jövedelemtulajdonos elkezd vásárolni, és ettől a magyar gazdaság, amely döntően ezeknek az államoknak az exportjának van kiszolgáltatva, újra fellendül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a vitának, ha volt értelme, akkor az önök részéről ez a beismerés volt az értelme. Ezzel a válsággal, magával a válság tényével nem tud egy kormány mit kezdeni, ezt a válságot egy kormány elmulasztani nem tudja, de meg tudja védeni tőle kisebb vagy nagyobb mértékben - mi azon vagyunk, hogy nagyobb mértékben - a magyar lakosságot, és el tudja érni, hogy a magyar gazdaság a többi gazdaságnál gyorsabban kapaszkodjék ki ebből, amikor a világválság elmúlik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(17.40)

Forrás: parlament.hu