DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mindenekelőtt köszönöm, hogy ilyen késői órán is ilyen sokan kitartottak, és aktívan részt vettek a vitában. Azt hiszem, egy olyan témát érintettünk, amely nemzetbiztonsági kérdéseket is érint, ha nem túlozom el ezt a kérdést.

Tehát mindenekelőtt köszönöm Gőgös Zoltán államtitkár úrnak, hogy visszaigazolta a törekvésünket, és támogatásáról biztosította ezt a törvénymódosítást. Köszönöm még egyszer az eddigi segítségét is, amivel sikerült - úgy tűnik - ezt a folyamatot valamilyen módon addig is kezelni, amíg a törvény ezt a kiskaput bezárja.

Szanyi képviselő úr felvetéseiről, először talán amit a bizottsági vita kapcsán elmondott: bizony egyetértek, az érveink is olyan komolyak kell hogy legyenek, amilyen komoly maga a probléma. Tehát nyilván nem arra gondoltam én sem, ezt egy példának hoztam fel - mint egy lehetséges érvet - a földárbeli különbséget, de hát ennél sokkal összetettebb a kérdés, és ha mi moratóriumot akarunk fenntartani, akkor valóban össze kell állítanunk egy olyan érvrendszert, ami ezt a változó európai környezetben is megalapozottá és elfogadhatóvá teszi. Ráadásul ehhez szövetségeseket is kell szereznünk, tehát ennek egy offenzív európai diplomáciai tevékenységet is jelenteni kell. Valószínűleg társakat abban a körben találunk, amiről Font Sándor képviselő úr beszélt, vagyis azokban az országokban, amelyek hasonló körülmények között csatlakoztak az Európai Közösséghez, és hasonló problémákkal küszködnek.

A külföldi diszkrimináció kérdése nyilván fel sem merülhet. Tehát ugye európai alapelv, hogy a tagállami állampolgárok egymás területein földet szerezhetnek. Nem erről szól a történet, hanem azt a fajta - és egyetértek itt Szanyi képviselő úrral -, akármilyen irányból érkező tagállami állampolgári spekulációt kell tulajdonképpen törvényi keretek közé szorítani és megakadályozni, ami ellentétes a saját nemzeti érdekeinkkel. Úgy látom, hogy az Európai Közösségben a tagállamok a saját nemzeti szabályozásukat éppen ennek mentén alakítják ki.

Azért hadd jegyezzem meg, hogy nagyságrendekkel eltér az ezzel érintett területek nagysága, mint amire a képviselő úr gondol. Egy példát hadd mondjak: osztrák kamarai nyilvántartás szerint 700 ezer, azaz hétszázezer hektár osztrák földtulajdon vár bejegyzésre Magyarországon. Ugye, ez azért egy jelentős terület? Tehát nem arról van szó, hogy 70-80 spekuláns itt Ausztriában vagy máshol spekulálna magyar földre, hanem itt bizony komoly területekről van szó, és ezek csak az osztrák nyilvántartások, Németországban és más országokban ugyanilyen spekuláció zajlik, ami egyébként szabadpiaci viszonyok közt úgysem akadályozható meg. De a védelmi intézkedéseket minden nemzet megteszi ezekkel a fajta spekulációkkal kapcsolatban.

Annak azért katasztrofális következményei lennének, képviselő úr; én nem a Helvécia nagyságrendű betelepülésre gondolok, merthogy Helvécia, maga az egész település a svájci betelepülés révén keletkezett. Nem erre gondolok, hanem annak lenne katasztrofális következménye valószínűleg, ha ez ilyen léptékű és ilyen mértékű lenne, és ráadásul ez úgy szakadna rá az országra, hogy versenyképes ajánlatot a magyar gazdák vagy az itt élő emberek nem is tudnak tenni a földre, merthogy olyan tőkeerővel jelenik meg ez a fajta spekuláció külföldről.

Tehát azt hiszem, ezeket a kérdéseket - egyetértve - valóban végig kellene vitatnunk. Azt hiszem, közös nemzeti érdekeink mentén kellene azután megfogalmazni azt a szabályrendszert, ami ezt a fajta spekulációt - legyen az hazai vagy legyen az külföldi - megakadályozza anélkül, hogy ez a tagállami állampolgárok földszerzésével kapcsolatban bármiféle európai jogi aggályt felvethetne, vagy bármi európai alapelvvel ellentétes lenne.

Az üzemszabályozás kérdése, amit felvetett például Szanyi képviselő úr, ennek része lehet ez az elővásárlási ügy is valóban, ezeket a kérdéseket kellene összeszednünk. Mint ahogy az üzemszabályozás keretében - látva az európai gyakorlatot -, hogy ki is tarthat működésben egy mezőgazdasági üzemet, ezt szokás szabályozni. Ebbe sok minden belefér, egyebek mellett az is, amit a képviselő úr említett: meg kell gondolni, hogy ezt milyen körülmények között, milyen feltételekkel tudjuk megvalósítani, de ebbe beletartozhat annak a közösségnek a hozzájárulása, mondjuk, önkormányzatok hozzájárulása; egyszerűen, ahova be akar települni az illető. Vagy gazda-érdekképviseleteknek egy szándéknyilatkozata, támogató nyilatkozata, hogy elfogadják ezt a fajta betelepülést. Sőt, bizonyos méretkorlátozásokat és képesítésbeli előkövetelményeket is elő lehet írni. Egy véges erőforrásról van szó, tehát nem lehet azt megengedni - és egy ország sem engedi meg -, hogy korlátlanul lehessen felhalmozni ezekből az erőforrásokból a többiek és a közösség rovására.

Tehát valóban nagyon alaposan át kell gondolni a szabályozást. Azért is lenne fontos a moratórium, hogy egy kis időt nyerjünk, sok szempontból időt nyerjünk; nem csak a szabályozás számára, hogy ezeket valóban a nyilvánosság előtt végig tudjuk vitatni. Egyetértek, valóban a nép előtt, a néppel együtt le kell folytatni ezt a vitát, ezt nem tudjuk elkerülni. Az csak egy következmény, hogy nincs földtörvényünk - vagy egy ilyen típusú földtörvényünk - még, az annak a következménye, hogy igazán a nagy nyilvánosság előtt agrárstratégiai, agrár-vidékstratégiai kérdésekről olyan átfogó vita Magyarországon nem folyt. Erre jó lehetőséget teremtett volna az Új Magyarország vidékfejlesztési program, de sajnos ott ezek a kérdések nem így merültek fel, mint alapvető nemzetbiztonsági vagy nemzetstratégiai kérdések. Márpedig a föld ügye, a mezőgazdaság ügye, a vidék ügye nemzetstratégiai, nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel.

(20.20)

Tehát abszolút egyetértek Herbály képviselő úrral is, hogy nemzeti konszenzusos földtörvényre lesz majd szükség, és ennek feltételeit egy nyíltszíni vitában kell megteremteni, a parlamentet ki kell nyitni a társadalom felé, és a társadalommal kommunikálva kell ezeket a kérdéseket megvitatni. De ahhoz, hogy ilyen egységes elvekre épülő földtörvény születhessen, az alapvető stratégiai kérdések vitáját is le kell folytatni. Nemcsak a földről szól ugyanis a történet, hanem a vidékről, közösségekről, gazdatársadalomról, élelmiszer-biztonságról, élelmiszer-ellátásról, ahogy erre Font Sándor képviselő úr is utalt. Azt gondolom, nem tudom, Lázár János vagy a miniszter úr mit szól ehhez a megjegyzésemhez, de manapság a nemzet biztonságát alapvetően nem a honvédség állapota határozza meg - az is fontos persze -, hanem az, hogy kinek a kezében van a föld, az élelmiszer-ellátás, az élelmiszer-biztonságunk, a vízellátásunk, a környezetbiztonságunk. Ezek a kérdések igazán a nemzetbiztonsági kérdések, és ezeket végig kell vitatnunk, hogy meg tudjuk alkotni az ehhez szükséges megfelelő törvényi kereteket.

Köszönöm Velkey képviselő úrnak és Font képviselő úrnak is, hogy Herbály képviselő úr mellett, aki jelezte, hogy az MSZP-frakció támogatja az előterjesztést, a Fidesz és az SZDSZ is támogatásáról biztosította. Azt remélem, hogy ezzel a lépéssel egy kiskaput bár, de be tudunk zárni, nem vitatva annak fontosságát, hogy valóban, ezeket a nemzetstratégiai kérdéseket nyílt színen, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt le kell folytassuk. Azt gondolom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről és a KDNP részéről, a frakciószövetség részéről mi erre készen állunk. És azt remélem, hogy ha lehet, ebben a ciklusban, de ha nem, a következő ciklusban ezeket a vitákat még az előtt lefolytatjuk, mielőtt a moratórium feloldásra kerülne, és mielőtt valóban egészen más helyzetben, kényszerhelyzetekben kellene ezt a vitát lefolytatnunk, kisebb hatékonysággal.

Köszönöm még egyszer a támogatást, és kérem, hogy a továbbiakban is támogassák jelen törvénymódosító javaslatunkat, a parlamenti szavazásban is segítsenek abban, hogy ez a törvényjavaslat jogerőre emelkedhessen.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu