DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés nyertese az egészségügy - hirdette ki nemrég az egészségügyi miniszter, miközben leült tárgyalni a fenyegető összeomlás miatt bozótharcot folytató és éhségsztrájkot is beígérő kórházvezetőkkel. Igen, nagyon nagy a baj, az egyiket még el sem hárították, máris itt a következő a 2010-es költségvetés formájában. A megszorítások, visszavonások, bezárások költségvetése ez, amelynek indoklásaként úgy kellett a kormányzatnak a világválság, mint egy falat kenyér.

(2006, a második Gyurcsány-kormány hatalomra...)

éva/Harrach-V. Németh-Podolák/ (Dr. Heintz Tamás)/bl

(16.30)

2006, a második Gyurcsány-kormány hatalomra kerülése óta ez a negyedik költségvetés, amelyek tartalmukban, céljukban egymásra épülnek. Az alap pedig a 2006-ban a kormány által elfogadott konvergenciaprogram. Ennek keretében vontak ki az egészségügyből 260 milliárd forintot, ennek következményeként csaknem összeomlott a kórházi ellátórendszer.

Ilyen körülmények között vizsgálva az alapellátás finanszírozásának 2010-es tervezetét, akár még örülhetnénk is, de ne tegyük, korai még az öröm. Ha nemcsak az íróasztal mellől vezényelné le a kormányzat az általa lerombolt ellátórendszer válságkezelését, hanem személyes tapasztalata is lenne a döntések előtt, talán más következtetésre jutna a megoldást illetően. Az alapellátás 400 millió forinttal többet kap, mint az elmúlt esztendőben - állt a híradásokban. A számokat nézve 77,61 milliárd helyett valóban 77,91 milliárdra nőtt a finanszírozás, de ez ugye, nem 400, hanem csak 300 millió. Azt mindannyian tudjuk, legfeljebb a kormánypárti képviselők szemérmesen hallgatnak róla, hogy ez az idei évhez képest is reálérték-csökkenést jelent. De ha elővesszük a 2008-as költségvetés teljesítését, ott az áll, hogy 78,6 milliárd forint volt az alapellátásra fordított összeg. A tényleges elvonás 2008-hoz képest tehát reálértéken közel 1 milliárd forint.

De mire is költ ma egy ország évi csaknem 78 milliárdot? Arra a 6 ezer alapellátásban tevékenykedő háziorvosi, házi gyermekorvosi szolgálatra, amely jelen van minden kistelepülésen, ott van a nyomor közepén, a szociális válság sújtotta emberek között, és gyógyítani, a bajt enyhíteni igyekszik. Ők látják először a beteget, döntésüktől sokszor a beteg további sorsa, élete is függ. Ők írják hetente azokat a jelentéseket, amelyekből a döntéshozók regionális vagy országos folyamatokra következtethetnek, ha akarnak. Ők jelentik most is az influenzás eseteket, s igyekeznek legjobb tudásuk szerint informálni betegeiket a védőoltások hatékonyságáról, szükségességéről. Naponta átlagosan tíz órát töltenek betegellátással, adminisztrációval, próbálják vállalkozásukat OEP- és APEH-konform állapotban tartani, mert különben lecsap a hatalom, s irgalmatlanul meghurcolják azt, aki vétett a szabályok ellen. Néhány somogyi kollégám tudna erről mesélni.

Ők azok, akiket az utcára került kétségbeesett munkanélküliek megkeresnek segély, leszázalékolás, gyógyszertámogatás vagy csak egy jó szó reményében. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek az úgynevezett indokolatlan orvos-beteg találkozások. Aki ilyet kiejtett a száján, ne menjen olyan helyre, ahol sok a rászoruló, még számon kérik tőle balga mondatait az indokolatlan orvoshoz járók, és teljesen igazuk van. Nincs más fórum, bezárult minden ajtó, a kétségbeesett, nincstelen ember nem válogat, hanem oda megy, ahol beengedik és meghallgatják, talán még segítenek is rajta.

No, ez ma 2009 vége felé az alapellátás feladata, s ettől vontak el önök ismételten forrásokat, ismétlem, 2008-hoz képest reálértéken mintegy 1 milliárd forintot. És ez a sikertörténet. A kiszolgálók, a doktorok, a nővérek sorsáról már nem is szólok, csak annyit fűzök hozzá, méltatlanul bánunk velük, s ha így tesznek a jövőben is, lehet, hogy közel az idő, amikor nem lesz már orvos a faluban, nővér a látogatáson, védőnő az iskolában.

Figyelve a mai napon sokszor szánalmas magyarázkodásukat a költségvetéssel kapcsolatban, illetve megszívlelve egyik szocialista képviselőtársunk gondolatát, amely szerint nem elég Széchenyiről díjat elnevezni, hanem Széchenyit olvasni is kell, nos, én szófogadó, tanulékony ember igyekszem lenni, kerestem egy mondatot. Így szól Széchenyitől idézve, gondolom, hasonló nehéz helyzetben: "Magyarország itt állna most hatalmasan és boldogan, ahelyett, hogy hülyék kormányozzák." S ha ez nem volna elég, itt van testvérpártjuk újságja, a Szabadság, rajta az ő véleményük. (Felmutatja. - Derültség a Fidesz soraiban.)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu