KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én magam harmadik napja követem figyelemmel a jövő évi költségvetés vitáját, és azt kell megállapítsam, hogy a Fidesz és a KDNP részéről a vita igazán nem arról szól, hogy mit lehetne tenni akkor, ha a gazdasági visszaesés nagyjából másfél éven keresztül a 7 százalékot meghaladja, és ebből következően az államháztartás bevétele radikálisan beszűkül. A vita inkább arról szólt és szól, hogy hogyan lehet meglovagolni a válság által valóban kialakult meglehetősen nehéz helyzetet; hogyan lehet beültetni az emberek fejébe, hogy ezek a baloldali, liberális erők hogyan tették tönkre az országot, és most milyen veszélyt jelentenek az ország számára a jövő évi költségvetés beterjesztésével és reményeim szerint elfogadásával.

Három napon keresztül valótlanságok, csúsztatások, hazugságok folyamatos ismételgetésével próbálja elérni a Fidesz és a KDNP, hogy a Fidesz által megtévesztett emberekben ébredjen fel a vágy a mindent megváltó vezér érkezéséhez. Az iránt, akinél nem tolják ki talicskán a pénzt, csak felesleges milliárdokat ölnek bele - mondjuk példaként - stadionbeléptető rendszerbe, nem 100 millió forint értékben, hanem 5 milliárd forintos tételben. Akinek a kormánya nem osztja majd a haveroknak a pénzt, csak éppen véletlenül a Felcsúthoz közeli jó ismerősök szerezhetik meg például az egykori herceghalmi gazdaság vagyonát, természetesen olcsón, hitelből és mutyiban, nem nyilvánosan. Akinél nem tesznek kísérletet az igazságosabb családi pótlék megalkotására, hanem négy éven keresztül egyszerűen befagyasztják a családi pótlékot.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a Költségvetési Tanács beszámolója mindenki számára orientáló kell legyen akkor, amikor a jövő évi folyamatokról beszélünk. Nevezetesen nagyon figyelemreméltónak tartom azokat a megállapításokat, amelyek a tanács beszámolójában úgy szólnak, hogy a hazai kilábolási folyamat nemzetközi környezete bizonytalan, a fejlett országok fellendülése törékeny, és a fejlett térségben jelentősen megemelkedett az átlagos adósságszint. Tisztelt fideszes képviselők, nem mi mondjuk, hanem a Költségvetési Tanács mondja ezt - amely független mindenkitől - a fejlett országok adósságszintjére. Mindebből pedig az következik, hogy senki nem játszhat a tűzzel. Magyarország számára nem járható út a hiánynövelésen keresztül megvalósuló kiadásnövekedés, amiről például tegnap Szabó Zoltán képviselő úr nagyon szép példával szólt, nem azért, mert ő azt akarta, hanem bemutatta azt, hogy milyen szándékok vezérlik például a Fidesznek azt a gazdaságpolitikusát, aki éppen erről a kérdésről beszélt.

És amivel jól látható módon a Fidesz még tovább szítja a tüzet, mert azt is megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy ezzel egyidejűleg - tehát a kiadások növelésével egyidejűleg - tovább lehet kockáztatni az alacsony hiánycél teljesülését, mondjuk, a bevételek radikális további csökkentésével, túl azon, amit egyébként a gazdasági válság következtében elszenved az ország.

(14.30)

Mi, miután átérezzük a felelősségünket, nyilván érezzük azt, hogy számos ponton feszít a jövő évi költségvetés, nagyon kemény feltételeket szab a takarékos költségvetés, de mégis azt kell mondanunk, hogy alapvetően egy, a biztonságot nem veszélyeztető, néhány ponton inkább erősítő költségvetés tárgyalásáról van szó, és reményeim szerint annak elfogadásáról.

Természetesen választ kell adni arra, meg kell válaszolni azt, hogy mi vezetett ide. Erre megvan az ellenzéknek már a folyamatosan ismételgetett válasza, én most az Állami Számvevőszék kutatóintézetének abból a jelentéséből szeretnék idézni, ami nemrég került a kezünkbe, amely arról szól, hogy az állam célszerű gazdasági szerepvállalása a XXI. század elejének globális gazdaságában. Nem mi mondjuk, ők mondják, hogy az elmúlt 20 év néhány kiválasztott fő gazdasági folyamatának trendjei azt mutatják, hogy a különböző, alapjában összetartozó pályák Magyarországon szétváltak, nemcsak a pénzügyi egyensúly borult fel, hanem a belső gazdasági, társadalmi és szociális szerkezetek egyensúlya is.

Ez jelenti az alapvető problémát. Többször szóltam már arról is, hogy nézzük meg, milyen folyamat indult el 2001-től, és ebben - már jeleztem - közös a felelősségünk. Érdemes megnézni, hogyan alakultak 2001 százalékában a reálkeresetek és a termelékenység. Nem fogom most minden esztendő számait ideidézni, de nagyon jellemző, hogy - lehet mondani persze, hogy szükségszerű gazdaságpolitika, de természetesen a mostani időszakból nézve ez már nem teljesen van rendben - amikor a termelékenység alakulása 2003 környékén 107,5 százalékkal bővült, ugyanakkor pedig a reálkeresetek 124 százalékkal. Később, 2005-2006 táján a termelékenység csak 121,5 százalékkal nőtt, ugyanakkor a reálkeresetek 135 százalékkal. És ellentétben a Fidesz által szajkózott folyamattal, 2008-ban világméretű gazdasági és pénzügyi válság és annak kapcsán fellépő finanszírozási problémák léptek fel - nem én mondom, ezt is a Költségvetési Tanács mondja. Tehát ezektől a folyamatoktól nem lehet eltekinteni. S miközben a 2006-ban indított intézkedésekkel sikerült drasztikusan csökkenteni a hiányt és mérsékelni az eladósodást, aközben a fenntartható pályára kerüléssel joggal reménykedhettünk még 2008 közepén, hogy 2009-re egy 3 százalékos gazdasági növekedés be fog következni.

Beszéltünk itt többször - főleg a fideszesek torzítva többször hozták a vitába - az államadósság alakulásáról. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nincs ez a gazdasági válság, akkor ha megnézik, hogy a 2006-os intézkedések hogyan formálták az ország adósságát, lehet látni, hogy bizony valóban az 54,2-hez képest, ami volt, mondjuk, 2000 tájékán, ahhoz képest kicsit magasabb adósságállománnyal kellett volna számolni. Ez gyakorlatilag 2006-2007-2008-ra állandóságot mutatott volna, és ha azt akarjuk, hogy a termelékenységgel arányosan növekedjenek a reáljövedelmek, hogy az adósságszint mérséklődjön, akkor csökkenő gazdasági teljesítmény mellett rákényszerülünk a kiadásaink mérséklésére.

Joggal lehet feltenni a kérdést, hogy ez milyen területet érinthet. Hol csökkenthetők egyáltalán a kiadások? Érdemes megnézni az államháztartás kiadási szerkezetét, képviselőtársaim. Nem akarok - mert az időm fogy - ebbe részletesen belemenni, de azt azért világosan kell látni, hogy a 13 559 milliárd forint kiadásból a jóléti kiadások több mint 8000 milliárd forintot tesznek ki, ez 60,6 százaléka az egész államháztartási kiadásnak. Hát természetes, hogy amikor a bevételek csökkenése miatt rákényszerülünk intézkedésre, akkor bizony ezt a területet, a jóléti kiadásokat nem lehet sajnos érintetlenül hagyni.

Összességében azt szeretném mondani, hogy komoly a felelősségünk abban, hogy a jövő évben milyen költségvetés kerül elfogadásra. Én jó lelkiismerettel tudom a benyújtott költségvetési javaslatot azokkal a módosításokkal támogatni, amelyeket már itt a képviselőtársaim jeleztek, aminek a korrekciójára a forrásokat is a frakció megtalálta.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu