BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szóval, hogyha valamit nem kell megfizetni, azt önök az állami közfeladat-finanszírozásból fél perc alatt elsipircolják. De ugyanakkor, amikor megemelik, mondjuk, az áfát, azt meg elfelejtik visszaadni. Mondják már meg nekem, hogy nem kisstílűség ez?! Ez korrekt megoldás? Elvenni a gyerektől... És lehet, hogy most azt mondják, hogy demagóg vagyok, de, bocsássanak meg, én vallom azt, hogy a gyerekről gondoskodni, tanítani, oktatni a jövőbe való befektetés. Aki ezt nem tudja, az nem magyar, és aki nem így gondolkodik, az nem magyar. És nem én vagyok demagóg, hanem önök érzéketlenek. (Keller László közbeszól.)

Tudják, én úgy gondolom, hogy a gyerektől nem illik elvenni - és ezt féltjük. Erről beszélünk Ángyán úrral is, Révész Máriusszal is, hogy ne vegyék el. Ön pedig azt mondja, kedves Keller képviselő úr, hogy ezzel az elvonással 2010-re akkumulálnak pénzt, hogy csökkenjen a hiány. Szóval, az egyik oldalról kisstílűek, a másik oldalon meg szórják a pénzt.

Én többször elmondtam itt ma, hogy ha lennének szívesek pontosan megnézni azt, hogy bizonyos közfeladatok ellátásánál, mondjuk, a központi közigazgatás, államigazgatás háttérintézményeiben, kht.-iben mennyi pénz folyik el mindenféle kiszervezett feladatokkal, egyáltalán arányban van-e, és üzemgazdasági szempontból értékelhetik, hogy invesztíció és hozam szinkronban van-e. Önök ebben csak bázisszemléletűek, tehát csak pakolják rá a pénzt, vagy éppen szinten hagyják, vagy egy picit elvesznek belőle, de folyik tovább a pénz, ahol rosszul költ az állam.

Mondják meg, mit spóroltak meg az állam működésén?! Semmit! Semmit! Tehát ilyen kicsi ügyeknél kisstílűek, és még ránk fogják, hogy riogatunk. Nem azt mondtuk, mondom, hogy a parlament összedől, de a kistelepülésnél sokszor 1-2-3-4-5-6 millió forint egy alapellátás-szolgáltatásnál, a közoktatásnál nagyon jelentős, mert nincs meg ez a pénze. És úgy gondolták, számítottak rá, hogy a járulékcsökkenéssel több pénzük marad, kicsit levegőhöz jutnak. Most önök ezt a kis reménysugarat is kioltják fél perc alatt, mert az egyik kezükkel, mondom, szórnak, a másik kezükkel meg mindent elvesznek, ami a kicsiktől, a gyerekektől elvehető. Nem tartom korrektnek.

Ide tessenek figyelni! Azt mondják, hogy nem akarjuk tudomásul venni és megérteni, hogy válság van. Hölgyek, urak, az önök kormányzása nemcsak válság, hanem csőd - nekem ez a véleményem -, rosszul csinálták. És tudják, hogy önök kin hajtják be azt a pénzt, amit elszórtak? Az öregeken, a gyerekeken, az elesett embereken. És akkor mondják, hogy tévedtek a gyermekétkeztetésnél. Ugyan, ugyan! Ki hiszi el ezt már Magyarországon önöknek? Hányszor kellett itt kiabálni a parlamentben, hogy szíveskedjenek már meggondolni, ne vegyék el a gyerekektől! Gratulálok önöknek... (Dr. Szabó Zoltán: Jó, akkor nem, visszavonjuk a módosítót, igazad van!)

(14.20)

Gratulálok önöknek, hogy józan észre tértek, jól összevesztek a kormányukkal, és sikerült ezt a dolgot reparálni úgy, hogy beadták a módosító indítványt. Sőt, ahhoz is őszintén gratulálok, hogy a művészeti oktatásnál megint megfontolásra bírták a saját kormányukat, mert gyerekekről van szó. És kérem önöket, hogy gondolják majd meg az iskolatejnél is magukat, mert ha vidéken járnak, és nem budapesti flaszterpolitikusok, akkor tudni fogják azt, hogy milyen szükség van az iskolában az iskolatejre. Kérem, ott is vesszenek össze a saját kormányukkal, hogy ne tovább most már! Ezekről az érzékeny területekről ne vegyenek el több pénzt!

Mondják meg, miért kellett hetekig, hónapokig cirkuszolni ebben az országban, hogy megértse a kormányuk, sőt megértse a miniszterük, hogy az egészségügy és a kórházak nagy bajban vannak. Nem akarták megérteni. Miért idegesítjük egymást, ha el lehetne fogadni, mondjuk, az előttem ülő Mikola úr véleményét vagy a Kórházszövetségét, vagy bárki másét? De az a baj, hogy nem hallgatnak ránk - és akkor össze akarják masszírozni a saját felelősségüket az ellenzék felelősségével?! Hát, tudják, amit maguk főztek, maguk is egyék meg! Csak az a baj, hogy 10 millióan vagyunk, önök meg kevesen, úgyhogy esszük azt, amit főztek, de ennek nem örülünk.

Hölgyek, urak, legyenek reálisak! Ehhez a kicsi pénzhez kisstílűség hozzányúlni. Smucigság, hogy őszinte legyek önökhöz, mert nem szoktam hazudozni.

Szóval, mi nem riogatunk, eszünkben sincsen, pusztán szeretném elmondani a közvélemény előtt, hogy harcolunk minden egyes megszerzett pozícióért, és nem magunkért harcolunk, hanem a gyerekért, az idősért, az elesettért, a munkanélküliért, a beteg emberért. Tetszenek érteni? Ezt tesszük, semmi mást. És nem riogatunk. Kérem önöket, hogy önök is józanodjanak ki egy kicsit ebben a kérdésben, és számoljanak le az ostobaságukkal. Hallgassanak az ellenzékre, fogadják el a véleményünket. Ne mondják, hogy a miénket fogadták el, csak csináljanak valamit, ahogy tették a gyermekétkeztetésben és a művészeti oktatásban. Kérem önöket, nagy tisztelettel, alázattal, hogy az iskolatejnél is fontolják meg: ne csökkentsék a rá szánt pénzt!

Köszönöm, elnök asszony, hogy szólhattam.

Forrás: parlament.hu