MÓRING JÓZSEF ATTILA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2010. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amely jelenleg a Ház asztalán fekszik, összesen - mint ez már többször elhangzott - 41 törvény kisebb-nagyobb megváltoztatását, módosítását tartalmazza. A 41 törvényt módosítani szándékozó törvényjavaslat általános indoklása mindössze 14 sorból áll. (Babák Mihály: Úgy igaz.)

Ennek oka talán az, hogy az egyébként is megalapozatlan és tarthatatlan, ezért nem is támogatható költségvetési törvény nem ezen, a most módosítandó 41 törvényen alapul, hanem csupán egyetlen kormányrendeleten, azon, amelyben a kormány vállalta az IMF által diktált feltételek azonnali és maradéktalan végrehajtását vagy ahogy a miniszterelnök úr többször is mondta: kőbe vésését.

De azért nézzünk néhány területet, hol kíván a kormány változtatni jövőre az eddigi gyakorlaton, az élet mely területeit teszi jobbá ez a törvénytervezet. Próbáljuk megérteni, hogy mi is ennek a költségvetésnek az üzenete. Sikerült-e a körülményekhez képest a legjobb költségvetési tervezetet benyújtani a kormánynak?

Nos, mind az Állami Számvevőszék, mind pedig a Költségvetési Tanács véleményének ismeretében kijelenthetjük, hogy sajnos nem sikerült. A tervezett költségvetési egyenleget többféle oldalról övezi komoly kockázat, az pedig már önmagában is elgondolkodtató, hogy a törvénytervezet elfogadásának időpontját a szocialisták kongresszusához igazították. Az iskolák, óvodák normatív támogatásának csökkentése alkotmányossági aggályokat is felvet. Nemcsak az alapnormatíva, hanem a gyakorlati képzés támogatása és a bejáró tanulók utáni támogatás is csökken, mégpedig január 1-jétől, holott az oktatási törvény szerint tanév közben nem lehet óvodát vagy iskolát megszüntetni, sőt csoport- és osztályösszevonásra sincs lehetőség.

Amennyiben ez így marad, fenntartók sokasága kényszerül majd jogsértésre, a kényszerű átszervezések, összevonások miatt. Nem gondolom, hogy ez lenne a cél. Ezzel sérül a gyermekek oktatáshoz való joga, hiszen nem kizárt, hogy gyerekek tömegeinek kell majd év közben új iskolát vagy óvodát keresni. Elkeserítő és megmagyarázhatatlan, ami az alapfokú művészetoktatásban részt vevő intézmények támogatásával történik. A tehetséggondozó intézmények támogatását szintén év közben úgy nyesi meg az állam, hogy kompenzálásul lehetővé teszi a térítési díjak drasztikus emelését: vagyis fizessenek a szülők. Tisztában vannak önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim azzal, mennyibe kerül egy vidéki család számára egyetlen gyerek zeneiskolába történő beíratása? Tudják önök, hogy a szülőktől beszedett több ezer forinton túl még a lakóhely szerint illetékes önkormányzattól is súlyos tízezreket kénytelenek kérni az intézmények?

Elgondolkoztak azon, hogy mi van abban az esetben, ha a szülő vagy az önkormányzat, esetleg egyik sem tud fizetni? Akkor ajtó bezár! Viszont ebben az esetben legalább a heti egy-kétszeri útiköltséget meg lehet spórolni a családnak. Csakhogy sok esetben az egyetlen lehetőségtől fosztják meg ezzel a falusi-kisvárosi gyerekeket. Nem lesznek majd zenekarok, néptánccsoportok, hagyományápolók, kézművesek, és mellesleg megint tanárok tömegei kerülnek az utcára. Ez nem számít? Vagy talán éppen ez lenne a cél?

A gyermekétkeztetéstől elvenni szándékozott 17 milliárd forintról többször esett már szó itt, a Ház falai között a héten. Azt gondolom, hogy akár tényleg valami számítási hibáról volt szó, akár egy egyszerű trükkről, amely szerint a szigorú kormány beterjeszt valamit, aztán majd az intézkedését a jóságos MSZP meg majd korrigálja, ez mindkét esetben elkeserítő, és nagyon szomorú, hogy ez egyáltalán szóba kerülhetett. (Babák Mihály: Úgy van!)

A gyermekvédelemben és a szociális ellátásban is brutális elképzelések láttak napvilágot. A speciális és különleges ellátást igénylő gyerekek támogatása csökken, az általános ellátásra jogosult gyerekek támogatása úgyszintén, a gyermekvédelmi szakszolgálatok támogatásával együtt. Az utógondozói ellátás korhatárát 24-ről 21 évre csökkentik. Kérem, mint gyógypedagógusnak engedjenek meg egy halk megjegyzést: az értelmi fogyatékosság nem szűnik meg a felnőtté válással.

A jelenlegi gyakorlat is azt mutatja, hogy a rendszer korrekcióra szorul. Számos olyan történetet ismerünk, ahol az otthonteremtési támogatásra és a családi pótlékból összegyűjtögetett forintjaira - amelynek egyébként mostantól majd a felét az intézmény közvetlenül és folyamatosan a növendékre költheti -, az erre jogosultságot szerző fiatal mellett egyik napról a másikra hirtelen feltűnik egy addig még soha nem látott rokon, udvarló vagy menyasszony, és néhány nap alatt gyakorlatilag az utolsó fillérig kifosztja a helyzetet meg nem értő, fel sem fogó szerencsétlen fiatalt, aki jobb esetben bekopogtat az intézménybe, amely azonban már nem fogadhatja vissza, rosszabb és gyakoribb esetben az utcára kerül.

Ezt az áldatlan állapotot tetézik most azzal, hogy még fiatalabb korban, három évvel korábban engedik ki az ellátórendszerből a fiatalokat, és nyomnak a kezükbe pénzt, viszont legalább kevesebbet; ahelyett, hogy a róluk való gondoskodás, számukra megfelelő munka, vagyis az értelmes élet lehetősége csillanna fel előttük. Ez kérem, embertelen, kegyetlen döntés. Mert ők a legkiszolgáltatottabbak, akiknek nincs a saját soraikból érdekvédőjük, aki kiállna értük. Az erőszakos és átgondolatlan integráció, amellyel értelmi fogyatékosokat ültettek egy osztályba épértelmű gyerekekkel, már amúgy is iszonyú károkat okozott. Az ellátórendszerből való további pénzkivonás pedig csak tetézi ezt.

Ugyanis a fogyatékkal élők a legritkább esetben tehetnek arról, amilyen állapotba kerültek és ahogyan élni kénytelenek. Számukra iszonyatos erőfeszítésbe kerül azoknak a hétköznapi dolgoknak az elérése vagy sok esetben megértése, amely nekünk természetes és fel sem tűnik. Ezt nem lehet kompenzálni évente egy parlamenti látogatással, amikor is a vakuk és a kamerák kereszttüzében feltehetik az előre egyeztetett kérdéseiket a fogyatékosszervezetek képviselői, mindenki mosolyog, együttérzően sajnálkozik, aki találkozik velük, aztán mindenki megy szépen haza.

Elgondolkoztak azon önök, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy miért hívják ezt a törvénytervezetet a fogyatékkal élő szervezetek képviselői Taigetosz-törvénynek? Mi az a cél, amiért megéri 10 százalékkal, gyermekenként csaknem 100 ezer forinttal csökkenteni a speciális és különleges ellátásra szorult, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyerekek ellátásának támogatását? Gondoltak-e arra, hogy ezzel a döntéssel éppen a legelesettebbektől veszik el az esélyt, ezzel ugyanis a fejlesztésüket is megakasztják?

(9.20)

A kiemelt támogatás a 3 év alatti kisgyerekek, a tartósan beteg vagy fogyatékkal élő, súlyos magatartási, pszichés és beilleszkedési zavarral küzdő gyerekek után jár 17 éves korig. A társadalom számára az ő fejlesztésük lenne a legfontosabb, mert ha megfelelő fejlesztésben részesülnek, később lesz esélyük az önálló életre; ha nem, életük végéig gondoskodásra szorulnak.

Az állami gondozásban élő, egészséges gyerekek ellátásának támogatását is közel 10 százalékkal csökkentik. Látszólag az utógondozói ellátást éri a legkisebb elvonás, az alapnormatíva 3 ezer forinttal csökken. A valóságban azonban ezt a területet éri a legsúlyosabb csapás: kevesebb gyerek lesz jogosult az ellátásra, és legtöbbjükre jóval kevesebb pénz is jut majd. Ennek az ellátási formának lenne az a lényege, hogy a 18 éves fiatal ne kerüljön egyből, egyik napról a másikra az utcára. Ez a csomag gondoskodik arról, hogy az utcára rakott fiatalok jóval kevesebb pénzt kapjanak az életkezdéshez, mint eddig. Sőt, a gyermekvédelmi törvény tervezett módosításával azt is lehetővé teszik, hogy az intézményfenntartók a családi pótlék 50 százalékát, amit eddig teljes összegben félretettek a gyerek számára, és azt az otthonteremtési támogatással együtt egy összegben kifizették, most a gyermek ellátására fordítsák. Amennyiben ez pluszforrás lenne, még üdvözölhetnénk is a döntést, de természetes, hogy az intézmények a kieső normatívákat fogják ebből pótolni, a gyerekek ellátására tehát egy huncut vassal sem jut majd több.

Nyilvánvaló, hogy a normatívák drasztikus csökkentése, az utógondozói ellátásra jogosultak körének komoly szűkítése miatt szakemberek elbocsátására is sor kerül majd. A pénzhiány miatt a fogyatékosok ellátása eddig is komoly nehézségekbe ütközött. Az újabb drasztikus pénzelvonás miatt tovább romolhat a minőség. Csak az a kérdés, hogy így kell-e ennek lennie.

Az önkormányzatoktól 120, más számítások szerint 200 milliárdot kívánnak elvonni. Vannak olyan helyhatóságok, amelyeket éppen csak megérint majd ez az elvonás, de tömegével lesznek olyanok, amelyeket a megsemmisülés szélére taszít. A megyéktől újabb 7 milliárdot kívánnak elvonni. Az a kérdésem, ez akkor is így lenne-e, ha a megyék élén még mindig szocialista vezetők állnának. Miért nem hiszik el, kedves képviselőtársaim, hogy a települések többségének már nincs hova hátrálni? Akik tehették, már rég körjegyzőségbe tömörültek, három falunak van egy adóügyese, a többit meg már rég elküldték. Az iparűzési adó APEH általi beszedése bizonytalanságot és zűrzavart okoz. Az egy ügyintézőből nem lehet már senkit leépíteni, hiszen egyéb, adóval kapcsolatos feladatok is vannak még. Az, hogy az önkormányzatok pénzét ezentúl a Kincstárban kezeljék, újabb függőséget okoz, súlyosan sérti az önkormányzati autonómiát, és éppen ezért elfogadhatatlan.

Azt mondta egyik szocialista képviselőtársunk a költségvetés vitájának során a minap, hogy nem elég Széchenyiről díjat elnevezni, olvasni is kell őt, hitel nélkül nem épülhet az ország. Önök mindent fel is tettek egy lapra, a külföldi hitelezők vésték, vésették kőbe a költségvetés főszámait. Azt gondolom, hogy a hitel mellé azért kell még pár dolog annak érdekében, hogy az ország előbbre jusson, például hitelesség. Az pedig egy, a választókörzetemben lévő kedves településen 2006 őszén történt vallomás miatt önöknek már régen nincsen.

Katona Tamás államtitkár úr pedig arra hivatkozott a minap, hogy a költségvetés tulajdonképpen egy prognózis. Azt gondolom, hogy erre igazából nem is nagyon lehet mit mondani, legfeljebb annyit, hogy ez a sokszor emlegetett kőbevésés inkább úgy tűnik, mintha egy lufira próbálnának meg rávésni különböző számokat; azt gondolom, hogy ez eddig még senkinek nem sikerült, és úgy tűnik, hogy önöknek sem fog.

Összegezve megállapítható, hogy a jövő évi költségvetés és az azt megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a Kereszténydemokrata Néppárt számára elfogadhatatlan, mert nem szolgál más célt a Szocialista Párt szanálásán kívül, néhány tétele már a benyújtásakor megbukott, de összességében sem fog túlélni mindössze néhány hónapot. Az az igazán szomorú, hogy ezt azok a képviselőtársaim is pontosan tudják, akik majd az igen gombot fogják megnyomni a végszavazáskor.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu