DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Jegyzőkönyv! Az október 29-én benyújtott, a Sláger és a Danubius rádiók frekvenciájára kiírt ORTT-pályázat elbírálása során felmerült egyes pártkötődések és háttéralkuk szerepét vizsgáló bizottság létrehozásáról szóló parlamenti határozati javaslat benyújtását az indokolta és tette majdhogynem szükségszerűvé, hogy két nappal az indítvány benyújtását megelőzően, október 27-én született egy olyan ORTT-határozat, amely első látásra két magyarországi kereskedelmi rádió frekvenciájának újraelosztásáról szólt, valójában azonban ma már úgy látszik, hogy nagyon sok tekintetben, nagyon sok fórumon megrengette a magyarországi jogbiztonságba vetett hitet.

(11.30)

Miről van szó? Néhány nappal a rádiófrekvenciákról szóló döntés kihirdetését megelőzően már közbeszéd tárgyát képezte az a vélekedés, hogy ezzel a pályázattal valami nincs rendben. Ennek a vélekedésnek az alapját az adta, hogy egyre inkább közszájon forgott az a hír, hogy a Fidesz és az MSZP, a magyar parlament két nagy pártja által delegált ORTT-képviselők összejátszottak volna annak érdekében, hogy az általuk legszimpatikusabbnak tartott rádiótársaságok kapják a korábban a Sláger és a Danubius rádiók tulajdonosai által üzemeltetett frekvenciákat. Mivel ez a két frekvencia ilyen módon pályáztatásra került, nyilvánvalóan az ORTT döntését senki nem tudta felülírni, ezért aztán nem is maradt más az ORTT döntése ellen tiltakozó elnöke és az SZDSZ delegáltja számára, mint hogy a nyilvánossághoz forduljon, és elmondja, hogy álláspontja szerint két olyan pályázatot sikerült nyertesnek hirdetni, amely két pályázatot a hatályos magyar szabályok szerint kötelező lett volna kizárni a pályázatból.

Már akkor, de azt követően aztán nagyobb részletességgel megjelentek azok az információk, amelyek arról szóltak, hogy az egyik rádiófrekvencia tulajdonosa vagy pályázója olyan pályázatot nyújtott be, amely formailag volt érvénytelen, tekintettel arra, hogy hiányzott belőle az érvényességhez szükséges egyik kötelezően csatolandó nyilatkozat, míg a másik pályázat olyan kötelezettségeket tartalmazott, amelyek szembemennek a médiatörvény előírásaival. A feltételezés, a napvilágot látott hír arról szólt, hogy ez utóbbi pályázatban volt olyan időszak, amikor a médiatörvényben szereplő maximális reklámidőhöz képest 20-30 százalékkal nagyobb reklámidő-értékesítést tervezett a pályázó frekvenciatulajdonos.

Miért probléma ez, tisztelt képviselőtársaim? Azért probléma, mert ha ránézünk arra, hogy mi alapján történt a bírálat, akkor az látszik, hogy a várható árbevétel egy bizonyos mennyiségét kellett felajánlani, és aki a legtöbbet ajánlotta, az kapta a frekvenciát. Igen ám, de ha olyan árbevétel után is ajánlanak frekvenciadíjat, amely árbevétel a médiatörvényből következően nem is keletkezhet, akkor az egészen biztosan sérti az adófizetők és a pályázatkiírók eredeti érdekeit.

A közbeszédben ekkor megfogalmazódott a gyanú, hogy alakilag, illetve tartalmilag hibás pályázatok pozitív elbírálására adtak utasítást a pártok az ORTT-delegáltaknak, másrészt kibontakozott egy vita azzal kapcsolatban, hogy vajon az üzleti terv - eltekintve a médiatörvénybéli reklámidő-értékesítési korláttól, illetve annak áthágásától -, a felajánlott árbevétel valóban meghaladja-e a vesztes pályázók által felajánlott árbevételt. Ezt a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, ebben a teremben, de valószínűleg más üléstermekben is nagyon nehéz lenne eldönteni. Szubjektív megítélés tárgyát kell képezze ugyanis, hogy egy bizonyos üzleti terv mennyire tartható vagy mennyire nem tartható. Ezért azt javaslom, hogy mielőtt belemerülnénk a pályázók által benyújtott üzleti terv értelmezésének részleteibe, ne is ezzel foglalkozzunk, hanem azzal, amit az országgyűlési határozattervezet eredetileg célul tűzött ki: állapítsuk meg, hogy kötöttek-e háttéralkut a pályázat elbírálása során az MSZP és a Fidesz, illetve az ORTT delegáltjai.

Szeretnék kitérni egy nagyon fontos kérdésre, ennek a feltételezett háttéralkunak a mibenlétére. Nagyon sokan elmondták a véleményüket azóta, amióta benyújtottuk ezt a határozati javaslatot: nem lehetünk annyira naivak, hogy azt feltételezzük, ha két parlamenti párt - illetve több parlamenti párt, de több mint kétharmados többséggel, tehát minden döntést áterőltetni képes módon két parlamenti párt - megbízottjai döntenek ebben vagy abban a kérdésben, akkor ott nyilván sokszor tere van a megállapodásoknak. Sőt, amikor ebben a teremben kicsit többen vagyunk, akkor is nagyon sokszor felvetjük, mennyire jó volna, ha a jobb- és a baloldal meg tudna állapodni egymással. Önmagában tehát, ha valaki azt veti a pártok szemére, hogy ebben vagy abban a kérdésben, akár a rádiófrekvenciák ügyében politikai megállapodást kötnek egymással, az valószínűleg ellentétes a médiatörvény szándékával, úgy értem, hogy ennek a kritikája ellentétes a médiatörvény szándékával, hiszen a médiatörvény nyilván azért rendelte úgy a jogalkotók akaratából az ORTT összetételét pártdelegáltakból összeállítani, mert úgy gondolta, hogy politikai alkuk következtében kell hogy kialakuljon egy-egy döntés. Kritizálhatjuk ezt a folyamatot, kritizálhatjuk a médiatörvény megalkotóinak eredeti szándékát, de azt gondolom, valóban naivitás lenne azt feltételezni, hogy ahol pártdelegáltak hoznak döntést, ott nem pártpolitikai érdekekre is figyelemmel születnek döntések.

Nem is ezzel van tehát a baj. Nem azzal van baj önmagában, hogy a két politikai párt, a Fidesz és az MSZP a feltételezések szerint megállapodott abban, hogy hogyan szeretné ezt a pályázatot végigvinni. Önmagában még azzal sincs baj, hogy a Sláger és a Danubius Rádió elvesztette a frekvenciáit. Ezt azért nagyon fontos elmondani, tisztelt képviselőtársaim, mert az utóbbi hetekben a magyar médiában széles nyilvánosságot kapott nagyon sok tiltakozó akció, amely siratta a Sláger Rádiót, a Danubius Rádiót, a kedvenc műsorvezetőiket, a reggeli Danubius Pirítóst vagy a Sláger Rádió Bumeráng című műsorát, illetve azok műsorvezetőit, de hát a magyar parlamentben vagy bármely más, az ügy politikai vagy büntetőjogi felelősségét vizsgáló testület előtt nem lehet szempont, hogy kedveltük vagy nem kedveltük ezt vagy azt a rádiót. Tehát bármit is gondoljunk a Danubius vagy a Sláger teljesítményéről, szerettük vagy nem szerettük, ki kell jelentenem, hogy sem a határozattervezet benyújtását, sem pedig az azóta eltelt időszak politikai kezdeményezéseit - amelynek eredményeképpen ma tárgyalhatjuk ezt az előterjesztést - nem az motiválta, hogy a Sláger és a Danubius elvesztette a frekvenciáját.

Nem azzal van tehát a baj, hogy elvesztették a frekvenciájukat; még azzal sincs baj, hogy a két párt delegáltjai valamiben megállapodtak. Amivel baj van, az az, hogy már a határozat benyújtásának időpontjában az merült fel, hogy két olyan pályázat nyertessége érdekében állapodtak meg, amely pályázatok nem nyerhettek volna, hiszen ki kellett volna őket zárni. Ezért merült föl a háttéralkuk vizsgálatának szükségessége.

Fontos kérdés tehát, hogy megállapítható-e az, hogy ezeknek a pályázóknak a tulajdonosi köre és a feltételezett politikai szálláscsinálók között milyen tulajdonosi vagy egyéb érdekeltségű összefüggés van. Hogyan fordulhatott elő, hogy nem került kizárásra, sőt nyerhetett olyan pályázó, amelyik nem felelt meg a pályázati feltételeknek, illetve irreális, bizonyos tartalmi tekintetben a médiatörvénnyel szemben lévő feltételeket terjesztett elő?

Az ORTT hivatala, illetve elnöke megtett-e mindent annak érdekében, hogy a testület tagjai a jogszabályoknak és a pályázati kiírásnak megfelelően tudják értékelni a pályázatokat? Azért tesszük fel ezt a kérdést, mert alkalmat szeretnénk adni Majtényi elnök úrnak - aki éppen a tegnapi nappal köszönt le az ORTT éléről, így tiltakozva egy jogszerűtlen pályázatelbírálással szemben -, hogy jöjjön el és mondja el, mit tett ő és a hivatala annak érdekében, hogy ez a jogszerűtlenség ne fordulhasson elő.

S aztán nagyon fontos, hogy vizsgáljuk a politikai felelősséget, hogy ha beigazolódnak a feltevések, akkor ki vagy kik felelősek azért, hogy a pályázat elbírálása során a pártpolitikai háttéralkuk győztek a verseny tisztasága felett.

(11.40)

Nagyon fontos minden egyes mondathoz, ami ennek a kérdésnek a kapcsán elhangzik, hozzátenni, hogy ha beigazolódnak a feltételezések. Miért mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim? Egyrészt, mert nem szeretnék egy olyan pert a nyakamba, mint amit Dávid Ibolya képviselő asszony ezzel kapcsolatban kapott az egyik érdekelt rádiótulajdonostól, hiszen mindenkinek igaza van abban, hogy itt csak feltételezésekről, szóbeszédekről, sajtóinformációkról és sajtóban tett nyilatkozatokról van szó. Azonban ki kell térnem arra, hogy mióta ezt a határozattervezetet benyújtottuk, azóta az ebben foglalt feltételezésekhez képest lényegesen durvább, súlyos, a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmény gyanúját is felvető információk láttak napvilágot.

Miről van szó? Néhány héttel ezelőtt elsőként a Financial Times, majd az Economist hasábjain, aztán később a nemzetközi közvéleményben nagyon gyorsan terjedő módon megjelent egy információ, amely - mint ahogy a felszólalásomat kezdtem - alapvetően ásta alá a magyarországi jogbiztonságba, jogállamba vetett hitet. Ez az információ futótűzként terjedt mindenféle nemzetközi fórumon, foglalkoztak vele amerikai kongresszusi képviselők ugyanúgy, mint Magyarországra akkreditált nagykövetek. Ez az információ az Egyesült Államok kongresszusának indianai képviselőit arra indította, hogy egy közös határozattervezetet nyújtsanak be az amerikai kongresszusba a magyarországi politikai korrupciót elítélendő. Figyelem, ilyen típusú nyilatkozatokat harmadik világbéli országok diktatúráinak viselkedésével kapcsolatban szoktak benyújtani amerikai képviselők.

Aztán néhány nappal ezt követően Magyarországra akkreditált diplomaták közös nyilatkozatban keltek ki az átláthatatlanság, intranszparencia, a jogbiztonság sérelme ellen. Felidézték ezt az ügyet meg egy másik ügyet, ami hasonlóan súlyos, az azóta Szuez-válságként elhíresült pécsi fideszes vízműfoglalást. Erre nem szeretnék most kitérni, mert a mostani határozati javaslatom nem ennek a vizsgálatára irányul.

Nos, tehát van egy információ, ami alapvetően rengette meg a Magyarországba vetett hitet. Mi is ez? Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az információ pedig az egyik frekvenciatulajdonos elnöke és alelnöke által névvel vállalt nyilatkozatra épül. Ez pedig az a feltételezés, hogy magyar politikai párt vagy pártok képviselője vagy képviselői megkeresték a frekvenciatulajdonost, és azt mondták még kora nyáron, hogy ha nem adják át a rádióban meglévő tulajdonrészük bizonyos hányadát, plusz ők, a pártok nem nevezhetnek ki hírigazgatót a nyertes rádió élére, akkor el fogják veszíteni a frekvenciájukat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kutya közönséges zsarolással állunk szemben. Nem nagyon különbözteti ezt meg semmi azoktól a maffiotikus eljárásoktól, ahol éttermek tulajdonosaitól kérnek védelmi pénzt azért, hogy ne történjen valami nagy baj az étteremmel. Arról van szó, a feltételezések erről szólnak, hogy a politikai párt képviselője besétált a rádiótulajdonoshoz, és azt mondta, hogy vagy odaadod a tulajdonod egy részét nekem, politikai pártnak, plusz még beleszólhatok a műsorkészítésbe, vagy pedig nincsen frekvenciád.

A feltételezések szerint a két rádiótársaság tulajdonosa nemet mondott erre az ajánlatra. Nem is tudott mást mondani, mert az egyik oldalon nyílt tőzsdei jegyzésű cégről van szó, a másik oldalon egy nemzetközi bankok által, illetve szakmai befektetők által birtokolt cégről van szó; a transzparencia, az átlátható üzletvitellel kapcsolatos törvények még akkor sem engedték volna, hogy háttéralkut kössenek, ha egyébként tulajdonképpen belementek volna, de ne is feltételezzük, hogy belementek volna. Tehát ez nem jött össze.

Ezt követően a feltételezések arról szólnak, hogy a párt vagy a pártok beváltották a fenyegetésüket, elvesztették az alkudozni nem akaró tulajdonosok a rádiófrekvenciájukat, majd két új versenyző jelent meg a színpadon. A feltételezések megint csak arról szólnak, hogy ez a két pályázó kapta meg a lehetőséget a pártoktól, illetve az ő delegáltjaiktól, hogy futtassák be a pályázataikat. Igen ám, de közben kiderült, hogy mind a két pályázat totálisan érvénytelen. Ekkor - a feltételezések szerint megint csak - a két pályázót támogató pártdelegáltak összedugták a fejüket, hogy mit csináljunk, kicsit kínos, mert akiket támogatunk, azok olyan pályázatot nyújtottak be, amit nem is lehetne elbírálni. Majd a pártok - a feltételezések szerint - azt mondták, hogy nem baj, kis szabálytalanság ide, törvénytelenség, jogsértés oda, futtassuk be a két pályázót, mert megköttetett a politikai háttéralku. A feltételezések, a szóbeszédek, a legendák, a névvel vállalt és név nélküli nyilatkozatok, az ORTT-ből kiszivárgó információk, az ORTT-elnök lemondása és az SZDSZ-es delegált szavai szerint ami történt, az nagyon hasonló ahhoz a történethez, amit én most elmondtam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha így történt, akkor - mint mondtam - egy oldalról egy bűncselekménygyanúval állunk szemben, ezért kezdeményeztem interpellációmban a legfőbb ügyész felé, hogy hivatalból indítson eljárást. Ez megtörtént, elindul az ügyészségi eljárás. Van azonban egy politikai felelősségi vetület is. Ha igaz, márpedig igaz, hogy az ORTT delegáltjait a politikai pártok küldik az ORTT-be, akkor az ő tevékenységükért nyilván a politikai pártok felelősek. Ha igaz az - és ez csak feltételezés -, hogy ekkora nagy törvénytelenség történt, akkor tekintettel arra, hogy politikai korrupcióról szólnak a hírek, a politikai felelősség tisztázása is fontos. Az egyetlenegy fórum a büntetőjogi felelősségen túl, ahol a politikai felelősségét a nagy pártoknak tisztázni lehet, az a magyar parlament ebből a célból összeülő vizsgálóbizottsága.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kezdeményeztük ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítását, mert ez az egyetlen olyan fórum, amely nyilvánosságot biztosíthat az ügy feltárásához. A politikai korrupció, a tisztátalanság, az átláthatatlanság elleni legkeményebb fegyver maga a nyilvánosság. Ha sikerül felállítani ezt a bizottságot, ha sikerül elfogadni ezt a határozattervezetet, akkor ezt követően megnyílik az a fórum, amely előtt az egyik nyertes pályázó alelnöke, aki ezt egyébként vállalta, feltárhatja a bizonyítékait, és akkor már egy parlamenti bizottság előtt tett nyilatkozatról beszélhetünk, nem csak sajtóból megismert szóbeszédekről. Ha pedig így van, akkor azt remélhetjük, hogy nemcsak a jéghegy csúcsát, hanem az alsó 99 százalékát, ennek a nagyon súlyos politikai korrupciógyanúnak nagyon sok vetületét fel tudjuk tárni.

Ezért aztán tisztelettel kérem önöket, hogy tárgyalják meg a határozati javaslatunkat, nyújtsák be hozzá jobbító szándékú módosító indítványaikat, amelyeknek befogadására nyitottan állok Pető Iván képviselőtársammal együtt, akivel közösen jegyezzük ezt az indítványt - ő úgy is érintett vagy érdekelt ebben a témában, mint a kulturális bizottság elnöke -, és ezt követően fogadják el. És ne csak fogadják el, hanem a két pártot arra is kérem, hogy miután elfogadásra került egy ilyen, utána ne akadályozzák meg a bizottság felállítását, minél hamarabb jelöljék ki a tagjait.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu