MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika a közbeszédben csak kettős állampolgárságról szóló törvényként ismert törvényjavaslatot támogathatónak tartja, szeretné azt megszavazni.

Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy az LMP nem kíván egy olyan olcsó versengésben részt venni, amelyben hangos és még hangosabb deklarációkkal kívánják eldönteni a felek, hogy ki a jobb, ki a nagyobb magyar. Meggyőződésünk, hogy a nemzetpolitikai feladatok kezelése, a nemzeti szolidaritás megjelenítése nem hangerő, nem cikornyás külsőségek kérdése, hanem az értő odafigyelés, a gondos, körültekintő munkálkodás eredménye. Bízunk benne, hogy az előttünk levő törvényjavaslat vitája során ennek lehetünk részesei, hiszen a benne foglaltak és az érintettek is megfontolt, kulturált politikai magatartást várnak el mindannyiunktól.

Természetesen látjuk, hogy a tervezet a kisebbségben élő magyarok számára elsődlegesen érzelmi, morális szempontból fontos, ám ez a szempont egyáltalán nem elhanyagolható, sőt a sérelmekkel, kitaszítottsággal terhes helyzetben fokozottan méltányolandó. Óvunk tehát mindenkit attól, hogy ennek a javaslatnak az elfogadásától csodát várjon. Tekintsük inkább úgy, mint egy munkaigényes folyamat nyitányát, és egyben biztatást, reményt jelentő kezdetet. Jelentse ez annak a kezdetét, hogy a magyar politika értelmesen és hatékonyan kívánja segíteni a kisebbségben élő magyarok identitásának erősödését, nyelvi, kulturális értékeinek megőrzését, féltő ápolását, a kisebbségi lét egyetemes értékteremtő képességének kibontakozását, a magyar kultúra egészébe való folyamatos szervesülését, európai létünk gazdagítását.

A mostani állapot kimondottan diszkriminatív, és valóban indokolt, hogy a szomszédos államokban élő magyarokat a magyar jogrend ne tekintse másodrangú állampolgároknak a világ más részén élén magyarokhoz képest sem.

(21.40)

A diszkrimináció megszüntetése jogunk és kötelességünk is, ám a különbségtétel nem csupán magyar-magyar viszonylatban helytelen, hanem általános emberi jogi szempontból sem elfogadható. A magyar politikának súlyos adósságai is vannak a kisebbségben élő magyarokkal szemben, azaz az anyaország és a magyar kisebbségek viszonya egyáltalán nem nevezhető optimálisnak. A 2004-es népszavazás óriási károkat okozott. Egy vitatható kezdeményezés és egy vitathatatlanul helytelen kormányzati hozzáállás következményei fájdalmas rombolást okoztak. Bizalmatlanság lett úrrá, indulatok, sérelmek, sebek keletkeztek, máig sajognak begyógyítatlanul. Nem, nem a belpolitikai viszályokra, hercehurcákra, acsarkodásokra gondolok, ezek itt most nem lényegesek, sőt egyenesen figyelmen kívül hagyandók. Azokra a magyarokra gondolok, akik a szomszédos országokban élték-szenvedték végig ezt a szerencsétlen kísérletet, az azzal járó politikai alattomosságot és önzést, annak minden lesújtó következményével együtt.

Reméljük, ez a törvényjavaslat az anyaország és a kisebbségi magyarok közötti viszony, magyarok és magyarok közötti viszony normalizálásának fontos lépése, annak a szándéknak és reménynek a megnyilvánulása, hogy jóvá akarjuk, jóvá tudjuk tenni, ami történt. Az LMP támogatni akarja ezt a szándékot. Azt is helyesnek tartjuk, hogy az előterjesztés nem kíván automatizmust, hanem egyéni kérelem alapján akarja az állampolgárságot megadni, a nemzeti hovatartozás mellett tiszteli az egyén döntési szabadságát. A belső késztetés ilyen esetben is elsőbbséget élvez, hiszen az azonosulás csak így emberi, és csak így érvényes, bármilyen külső kényszer hamisságot, önmegtagadást, a személyiség leértékelődését hozza magával. Az is helyes, hogy a javaslat illeszkedik a nemzetközi jogrendhez, az európai gyakorlatban fellelhető különböző megoldások között megállja a helyét, nem sérti az európai normákat.

Az LMP azt reméli, hogy ezzel a törvényjavaslattal olyan úton indulunk el, amely egy korszerű nemzetképhez vezet el bennünket, egy olyan nemzetfogalomhoz, amelybe természetesen bele tartozik minden, magát magyarnak valló ember és mindenki, aki sajátos kultúrájával, egyedi etnikai, nyelvi, kulturális jegyeivel, hagyományaival gazdagít bennünket. Olyan nemzetet szeretnénk, amelyben nem a traumák dominálnak, hanem az otthonosság és a megértés, ahol egymásra találunk mi, magyarok, mi, emberek. Megítélésünk szerint ez a törvényjavaslat alkalmas eszköz lehet az elinduláshoz, ám ehhez szembe kell néznünk a tervezet néhány problémás elemével is.

Az 1993. évi LV. törvény 1. §-ának (1) bekezdése így fogalmaz: "A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet." Ugyanezen törvény 2. §-ának (2) bekezdésében ezt találjuk: "Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára, ha törvény másként nem rendelkezik, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni."

Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP irtózik attól a veszélytől, hogy a javaslat és az azt megfogalmazó jó szándék belpolitikai marakodások martalékává váljon. Ennek elkerüléséhez viszont szükség van az előterjesztő egyértelmű megnyilvánulásaira, nyílt, egyenes megfogalmazásaira. Az idézett törvényi helyeket ugyanis a módosító javaslat érintetlenül hagyja. Ezzel kapcsolatban az előterjesztők részéről is eltérő nyilatkozatok láttak napvilágot. Igaz, az alkotmány vonatkozó szakaszát nem módosítottuk, így a helyzet akár megnyugtató is lehet, hiszen az alkotmány állandó lakhelyhez köti a választói jogot. A kétféle beszéd mégis zavaró.

Kérdezzük tehát: mi az előterjesztők szándéka a felvetődő kérdések megoldására? Nagyon szerencsétlen lenne, ha ismét szociális demagógia venné körül a javaslat értelmezését. Hogyan kapcsolódik tehát az előterjesztéshez a szociális ellátások, kiemelten az egészségügyi ellátás ügye? Az előterjesztő akár nevetségessé is teheti az esetleges demagógokat, ha ezt a kérdést most tisztázza, habár Semjén Zsolt képviselő úr expozéjában elég megnyugtató mondatok hangzottak el ezzel kapcsolatban. Köszönjük szépen. Ugyanide tartozik még mindig a választójog, amit már említettem. Ha a törvény másként nem rendelkezik - idéztem az imént. Hogyan kívánják ennek értelmében a választójogi törvényt módosítani? Az LMP ebben az esetben már most leszögezi, hogy a választás jogát értelemszerűen köti a politikai közösségben való cselekvő részvételhez. Most kellene tudni az előterjesztők idevágó álláspontját, még mielőtt félreértéseket szülne, illúziókat kellene, vagy felerősítené a handabandát az esetleges hallgatás. Abban van az igazán nagy kockázat, ha most nem egyértelmű a szándék.

A módosító törvényjavaslat 2. §-ának (3) bekezdésében olvashatjuk: "Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását." Azt mondja, valószínűsíti. Hát, ez bizony eléggé körvonalazatlan, pontatlan, merem mondani: pongyola, slendrián megfogalmazás. Tessék mondani, hogyan is kell csinálni ezt a valószínűsítést? Szóval, ezt a kitételt módosítani kívánjuk, de már most jelzem, hogy az "igazolja" kitétel frappánsabb és könnyebben értelmezhető lenne. Lesznek még módosító javaslataink a névhasználat szabályozásával kapcsolatban, valamint érdemes felvetni a vonatkozó költségek problémáját is.

Ám van még itt egy kissé homályos szövegrész: valószínűsíti magyarországi származását, mint már idéztem. Nem ártana pontosítani, mert így könnyen elveszünk térben és időben. Ugyanis most melyik Magyarországról beszélünk? A Trianon előtti történelmi Magyarországról vagy az 1920 utániról? A történelmi események ismeretében bizony nagyon fontos ezt tisztázni, főleg azok érdekében, akik élni akarnak a megteremtendő lehetőséggel. Ezzel kapcsolatban is nyújtunk be módosító indítványokat. Idetartozik az a kérdés is, hogy ha a kérelmező valamelyik felmenője magyar állampolgár volt, akkor ez hanyadíziglen érvényes. Meddig kell végigbogarászni a családfát, hogy valószínűsíthető legyen a magyarországi származás? Láthatjuk, hogy az előterjesztésnek ez a része enyhén szólva is rozoga, igyekszünk jobb állapotba hozni.

Helyesnek tartjuk, hogy egyszerűsíteni és gyorsítani akarják az ügyintézést. A három hónapos határidő azért tűnik egy kicsit merésznek, mert nem vagyunk abban bizonyosak, hogy az egyes hivatalok, egyáltalán a magyar közigazgatás elég felkészült-e egy ilyen feszes iram tartására. Csak reméljük, hogy igen. A gyorsítás szándékának viszont mintha kicsit ellentmondana a 11. § (2) bekezdése, miszerint e törvény rendelkezéseit a 2011. január első napját követő eljárásokban kell alkalmazni. Miért csak ilyen későn? Elképzelhető, hogy már csak emiatt is tisztázni kellene a jelen javaslat és más törvények módosításainak összefüggéseit. Említettem már a körültekintés fontosságát hozzászólásom elején; az időzítés miatt jegyzem meg ismét. Méltányolható, hogy az előterjesztők régi adósságként értelmezték a kettős állampolgárságra vonatkozó javaslat benyújtását. Kissé patetikusan fogalmazva az is elismerésre méltó, ha a nemzeti önbecsülés részeként fogják fel az előterjesztést. Ám óvatosan mégis megkérdezem: nem kellett volna egy kicsit várni? Legfeljebb a szlovákiai választások végéig.

Meggyőződésem, hogy a határainkon túl élő magyarok többsége örömmel fogadja a javaslatot, sőt történelmi pillanatnak tartják ezt az időszakot, mint ahogy a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének közgyűlésén erről meg is bizonyosodhattam. Mégis bakafántoskodnék egy keveset. Egy kis kivárással nem segítettünk volna többet a felvidéki magyaroknak, hogy nagyobb eséllyel küzdjenek a politikai képviseletükért? Le kell szögeznünk, hogy az időzítés vonatkozásában a teljes felelősség az előterjesztők vállán van. Csak remélni tudjuk, hogy a leendő kormányzat diplomáciai előkészítő tevékenysége, tárgyalási rátermettsége képes tompítani az időzítés miatt felvetődő aggályokat. Viszont határozottan kérdezem: ugye, mindig egyeztetni fogunk a kisebbségben élő magyarok képviseleti szerveivel, amikor őket érintő kérdésekkel összefüggő politikai döntéseket hozunk?

Arra kérem tehát az előterjesztőket és a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy segítsenek a felmerült problémák tisztázásában, módosító indítványainkat is úgy kezeljék, mint a segítő szándék természetes politikai eszközét. A Lehet Más a Politika éppen ezért várja el az egyértelmű válaszokat az előterjesztőktől, és ellenzéki pártként ezért mondja az előterjesztésre, hogy igen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu