SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1920. június 4-én egy egész nemzetet bénított meg a fájdalom, Trianonban akkor a magyarság egyharmadát helyezték idegen, sőt ellenséges uralom alá. Kilencven esztendő telt el azóta, kilencven esztendeje fogyatkozunk, pusztulunk, veszítjük el számban és identitásban magyarságunkat. Az elmúlt harminc évben már nemcsak a határon kívül, hanem itt a határon belül is. De még a mai napig is minden negyedik magyar gyermek Magyarország határain kívül születik.

1920. június 4-én abban a gőgös, erkölcstelen palotában - bocsánat, nem volt kiszólás a dolog -, szóval abban a bizonyos palotában a népek önrendelkezési jogának elismerése, ez a magasztos elv Közép-Európa minden egyes nemzetének és népének kijárt, egyedül nekünk, magyaroknak nem. És bár a magyarság, a határon túli magyar közösségek teljes önrendelkezési joggal a mai napig sem rendelkeznek, mégis úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy nagyon komoly előrelépés, nagyon fontos gesztus, nagyon nemes tett, egy üdvözlendő cselekedet, olyan lépés, amivel a magyar állam nemcsak a kezét nyújtja ki, hanem minden egyes polgára kifejezheti a közös együvé tartozás érzését a határon túli magyar testvéreinkkel.

Örömmel hallom - többször elhangzott -, hogy emelkedettek ezek a percek, emelkedett ez a néhány óra, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, hiszen egyfajta, ha nem is egyértelmű, de talán tapintható konszenzus kezd itt kialakulni, ha úgy tetszik, nemzeti együttműködés ebben a kérdésben. Bevallom önöknek őszintén, egyáltalán nem akarok személyeskedni, de el kell mondjam, hogy könnyeket csal a szemembe az a meghatottság, amikor szocialista képviselőtársaim folyamatosan, egymást túllicitálva beszélnek annak fontosságáról, hogy a határon túli magyarság véleményét meg kell hallgatni és ki kell kérni. Nos, kedves szocialista képviselők, önök ezt egyáltalán nem tartották fontosnak akkor, amikor a felvidéki és az erdélyi magyarság feje felett átnyúlva, az ő vezetőik véleményét figyelmen kívül hagyva, a fejük fölött kötötték meg annak idején a magyar-román és a magyar-szlovák alapszerződést. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ugyanakkor mégis örömömre szolgál - hogy valami kedveset is mondjak önöknek, bár őszintén szólva nehezemre esik, mégis örömömre szolgál -, hogy, ahogy Németh Zsolt képviselő úr is fogalmazott, valamiféle esély talán mégiscsak mutatkozik arra, hogy ennek a nemzetpolitikának a konszenzusos útján a mai napon önök is el fognak indulni. De ne is hánytorgassuk a múltat, beszéljünk inkább a jelenről vagy a jövőről!

Semjén Zsolt képviselő úr felszólalásában, illetve expozéjában külön kitért a csángók helyzetére. Erről magam is szerettem volna beszélni, és terveztem is, hogy egy ezzel kapcsolatos módosítást benyújtok, mert bevallom őszintén, a törvény szövegéből számomra nem teljesen egyértelmű, hogy a csángó közösségre is vonatkozik ez a törvény, de Németh Zsolt utána úgy fogalmazott, hogy világos, tiszta jogi helyzetet teremtenek. Én tisztelettel arra szeretném kérni önöket, hogy amikor ezt a törvényt végszavazásra bocsátják, vagy ha ennek a végrehajtási rendeletét meg kell fogalmazni, akkor külön figyeljenek arra, hogy ez a törvény minden kétséget kizáróan alkalmazható legyen arra a néhány tízezer keletre szakadt vagy keleten maradt vérünkre. A történészek dolga annak megítélése, hogy ők ott maradtak vagy oda települtek - többségük kétségkívül oda települt -, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legelhagyatottabb és leghátrányosabb helyzetű magyar közösségről van szó. Kiemelt köszönet és hála illet mindenkit - olyan sokan vannak, hogy nem merem őket felsorolni, nehogy valakit kihagyjak -, azokat a civil szervezeteket, alapítványokat és magánszemélyeket, akik ott is és itt Magyarországon is küzdenek és dolgoznak azért, hogy a moldvai magyarság megtarthassa önazonosság-tudatát, megtarthassa nyelvét, kiszélesedhessenek az anyanyelvi oktatás lehetőségei, és megteremtődjön a lehetőség arra, hogy a misét is anyanyelvükön hallgathassák. Nem olyan régen volt, még emlékezhetünk rá, amikor román papok a csángó falvak templomaiban románul prédikálták azt, hogy a magyar az ördög nyelve. Figyeljünk rájuk, ne hagyjuk magukra a moldvai csángókat!

És ha már náluk járunk, főleg velük kapcsolatban is jutott eszünkbe egy-két konkrét módosító javaslat, amiket most szeretnék önöket megosztani, és kérem a megtisztelő támogatásukat ezekhez. Nézzék el nekem, mert nagyon lelkes és bizakodó, ugyanakkor még kezdő törvényhozó vagyok, de én délután már azon gondolkodtam, hogy a névhasználat mellett a települések magyar nevének használata vajon miért nem biztosított ebben a törvényben.

(23.00)

Itt többen hivatkoztak már erre, többen beszéltek is erről, Semjén képviselő úr is, Gyüre Csaba is megemlítette, Kalmár képviselő úr is. Ezt sehogy sem találtam meg a törvényben, lehet, hogy az én hibám, mindenesetre ezzel kapcsolatban éltünk egy konkrét módosító javaslattal. Kérjük ennek befogadását, hogy a települések magyar neveinek használata is lehetővé válhasson.

Másik hasonlóan konkrét módosító javaslatunk, amihez szintén az önök támogatását is szeretnénk kérni, a magyar névhasználat teljessé tétele. Ebben a törvényjavaslatban csak az utónevek magyar megfelelőjének használatáról van szó. Szeretnénk kezdeményezni, hogy a családnevek magyar fordítása vagy a családnevek magyar megfelelőjének használata is lehetséges legyen. Van különbség a kettő között, hiszen főleg Moldvában, de más határon túli területen is számos ottani magyar család visel magyar hangzású, kiejtve magyarosan is hangzó, mégis román, szlovák, szerb vagy ukrán helyesírású családneveket. Mindenképpen örvendetesnek tartanánk, hogy ezeknek a neveknek a magyar fordítása, magyar helyesírása, a kereszt- és családnevek magyar használata e törvény által lehetővé váljon.

Ez a két konkrétum volt, amit szerettem volna önökkel megosztani. Amellett, hogy még egyszer kifejezem örömömet afelett, hogy talán konszenzusra tud jutni a tisztelt parlament ebben a fontos kérdésben, szeretném felhívni a továbbiakban is elsősorban a tisztelt kormánypárti képviselők figyelmét, hogy a továbbiakban se feledkezzünk meg a határon túli magyarokról, ne feledkezzünk meg kultúrájuk megőrzéséről, támogassuk jobban, erőteljesebben oktatási és kulturális intézményeiket, amelyek az elmúlt két kormányzati ciklusban meglehetősen méltánytalan helyzetbe kerültek. Itt konkrét intézmények nevei is elhangzottak.

Nagyon fontosnak tartjuk a szülőföldön maradást, ezt a célt szolgálja a benyújtott törvényjavaslat is. Úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb cél, amit nekünk el kell érnünk, és követnünk kell a határon túli magyar közösségek megmaradása szempontjából, azt úgy fogalmaztuk meg a programunkban, hogy megmaradni a szülőföldön magyarnak. Támogassa ez a törvény is ezt a törekvést, és támogassák az önök további tettei is ezeket a törekvéseket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu