DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Elnök úr, köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Egy nagyon rövid törvényjavaslat fekszik előttünk, mindössze négy paragrafus, az indokolással együtt is összesen két és fél oldal. Ezzel együtt is írástudó embereknek ötször-hatszor is el kell olvasniuk, hogy megértsék, miről van benne szó, olyan végtelenül bonyolult. Ez nem az előterjesztők hibája, hanem mutatja az elmúlt évek legalábbis oktatási törvényalkotásának nehezen minősíthető színvonalát. Mert az, hogy írástudó embereknek is analizálni kelljen, többször oda-vissza keresgetni a körmondatokat tartalmazó törvény szövegében, ez bizony nagyon negatívan minősíti az elmúlt időszak törvényeit. Nyilvánvalóan, miután itt módosításról van szó, ezen már most nem lehetett változtatni, de remélem, hogy a következő időszakban az oktatási törvények érthetőek lesznek mindenki számára, írástudók és kevésbé írástudók számára is.

Ezzel együtt is azért ki lehet bogarászni, hogy miről szól ez a javaslat, már csak annál is inkább, mert Szászfalvi László képviselőtársam ezt világosan és egyértelműen itt elmondta. A lényege az, hogy akadálymentessé teszi az átadást abban az esetben, ha az önkormányzat, a település valamilyen oknál fogva nem tudja vagy nem akarja tovább fenntartani az iskolát, és talál olyan egyházat, amely úgy gondolja, hogy vállalja ezt a többletfeladatot, miközben persze ő sincsen könnyű helyzetben. Miért szükséges ez az akadálymentessé tétel? Azért, mert ez felel meg az esélyegyenlőség, az igazságosság, azaz a demokrácia elveinek.

Engedjék meg, hogy egy kicsit megvilágítsam és tágabb összefüggésbe helyezzem az egyházi iskolák helyzetét, sorsát, és beletegyem a magyar közoktatás neveléstörténetébe; ígérem, hogy nem leszek nagyon hosszú.

Elhangzott itt már, hogy ezeréves iskolarendszerünk van, pontosan 1014 éves, ha jól számolom, és bizony évszázadokon keresztül a katolikus, majd később a protestáns egyházak tartották fent az iskolákat, míg az 1948. június 16-ai - kísérteties dátum ez a 16-a júniusban, ugye - államosításkor egyetlenegy egyházi iskola nem működhetett tovább. Majd a két év múlva megkötött egyezmény értelmében közel négy évtizeden keresztül összesen tíz egyházi középiskola képviselte az ezeréves múltat.

1989-ben helyreállt az igazságosság, megszülettek azok a törvények, amelyek visszaadták az egyházaknak az iskolaalapítási és iskolafenntartási jogot. El is indult az újkori, legújabb kori története az egyházi iskoláknak, iszonyú nehéz körülmények között. Egyrészt olyan épületeket kaptak vissza, amelyek leromlott állapotban voltak, infrastruktúra nélkül, úgyszólván romos épületekben, és olyan környezetben kezdték el a működésüket, amelyben mind direkt, mind indirekt módon ellenséges üzeneteket fogalmaztak meg velük szemben.

Ezzel együtt is működött a gondviselés, mert az egyházi iskolák száma örvendetesen gyarapodott. Ma a statisztikák azt mutatják - és erről komoly kutatási adatok is szólnak -, hogy miközben, fájdalom, radikálisan csökken, fájdalmasan fogy a megszülető gyerekek száma, és évről évre kevesebb gyerek lép be az oktatási rendszerbe vagy egy-egy évfolyamba, nemhogy ezzel arányosan kevesebben, hanem abszolút számban mérve is egyre többen jelentkeznek egyházi intézményekbe, vagyis növekvő társadalmi igény van az egyházi iskolák iránt.

Hiller István miniszter úr azt mondta, hogy ez a javaslat sérti az alkotmányosság elvét, merthogy nem teszi lehetővé, hogy bizonyos helyeken a gyerekek világnézetileg semleges iskolákban tanuljanak. Nos, ha én jól értem a törvényt, akkor ez a lehetőség a mostani törvényben is benne volt, csak anyagilag elnehezítette, mert ötéves moratóriumot szabott ki, amit öt éven keresztül az önkormányzatoknak fizetni kellett volna. Tehát akkor, kedves miniszter úr, az önök törvénymódosítása is sértette volna az alkotmányosság elvét, de nincs itt szó sértésről.

Mert azért lássuk világosan, hogy mi a helyzet az egyházi iskolákban, és miért növekszik irántuk a társadalmi igény. Egyrészt: nem bántanak senkit, nem rekesztenek ki senkit, viszont a nevelést közös értékrend alapján tudják végezni, és ez a közös értékrend a tízparancsolat. Ez az, amit a szülők is, még a vallástól távol levő szülők is éreznek, sejtenek vagy tudnak, hogy ha a gyereküket olyan iskolába viszik, ahol a tízparancsolat elvei jelentik az iskola normáját, akkor azzal a gyereküknek nemhogy ártanak, hanem segítik őket.

Nos, hadd mondjam még el azt, hogy az államosítás előtti napon, 1948. június 15-én még a magyarországi iskolarendszernek körülbelül 65 százalékát tartották fenn az egyházak. Az államosítás után ez nulla. Ma ott tartunk, hogy ez körülbelül - attól függ, hogy melyik mutatót vesszük alapul, gyereklétszámot, pedagóguslétszámot vagy intézményszámot - 6-8 százaléka az iskolarendszernek. Nem kell tehát a vallástól idegenkedő embereknek sem attól félniük, hogy itt valami újabb birtokbavétel történik. Még ma is fáj nekem, amikor felidézem egy volt szocialista képviselőnő - szándékosan nem mondom ki a nevét, de tudom, hogy kiről van szó - nyilatkozatát, aki ezzel a meglehetősen rossz stílusú mondattal jellemezte Európában, hogy Magyarországon az egyházak lenyúlják az iskolákat. Ugye, emlékszünk rá, képviselőtársaim?

Nos, a 65 százalékból ma 6-8 százaléknál tartunk, és az egyházak teherbíró képessége nem fog elviselni rövid időn belül sokkal többet. De ha elvisel, és erre társadalmi igény van, akkor ez következik a demokratikus normából. Itt a 90-es évek elején, amikor az egyházi iskolák újraszületésének voltunk a tanúi, és egyáltalán a rendszerváltozás éveit éltük, nagyon sokszor hallottuk azt az érvet, hogy mennyire minta a holland iskolarendszer, amely a demokrácia példája, hiszen ott olyan törvény van, hogy ha tíz szülő egyértelműen deklarálja, hogy ilyen vagy olyan világnézetű vagy pedagógiai kultúrájú iskolába szeretné járatni a gyerekét, akkor ott az államnak kötelessége ezt az iskolák megalapítani és működtetni.

Miután én szembesültem ezzel a törvénnyel, a sorsom úgy hozta, hogy pont Hollandiában voltam egy rövid kis tanulmányúton, és ott pozitív döbbenettel hallottam azt a másik számot, hogy Hollandiában az iskoláknak körülbelül - szintén érdekes hasonlat - 60 százalékát valamilyen egyház tartja fönt. A demokráciának a mintaországában. Az más kérdés, hogy az egyházi iskolák nagyon különbözőek, meg mást jelentenek. De ha egy demokráciában példát mutató országban természetes igény, hogy ha sokféle iskolára van szükség, akkor azt az államnak finanszíroznia kell 100 százalékig, akkor nekünk sem kell attól félni, hogy egy ilyen törvénymódosítással, amely helyére teszi az igazságosságot, ugyanannyi lehetőséget kínál a vallásos gyerekeknek, mint a nem vallásosoknak, megengedi, hogy csődbe ment önkormányzat átadhassa gond nélkül, többletköltség nélkül az iskoláját annak az egyháznak, amelyik vállalja, nos, akkor nekünk sem kell attól félni, hogy itt sérül bármilyen alapelv.

(22.20)

Ezért nemcsak keresztény emberként vagy keresztény politikusként, hanem demokrataként is azt mondom, hogy ez egy jó törvényjavaslat, mert senkinek nem árt, senkinek a jogait nem csorbítja, hanem helyére teszi a rendet és az igazságosságot. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu