HARRACH PÉTER (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy egy viszonylag egyszerű intézkedés kapcsán eljutottunk nemzeti sorskérdéseinkhez. Elsőként említésre került már a népesedési helyzet. Mindig azt vallottam, hogy ez az első számú sorskérdés.

Mellbevágó volt, amit képviselőtársam az előbb mondott, hiszen a többségi társadalom nagy bűne az, hogy kevés gyermek van. Tehát ilyen értelemben akár tanulhatnánk is a cigány családoktól a gyermekszeretetet. Éppen azért nem szabad cigánykérdéssé tenni ezt a családtámogatási kérdést, mert nem minden cigány családra jellemző, ugyanakkor nem csak a cigány családokra jellemző.

Ha már példákat említettek, és néhány oktatási intézményről szó került, akkor hadd mondjak én is egy-kettőt. Mindig úgy gondoltam, hogy a nehéz helyzetben lévő, leszakadt családoknak a gyermekeit két intézmény tudja igazán megfelelő módon nevelni és beilleszteni. Az egyik az óvoda, hiszen ott szocializálódik kisgyermekként. Nagyon jó példát láttam Baranyában, az ottani plébános vezette ezt a falut magát, ami tiszta cigány falu volt egyébként, és létesítette ezt az óvodát, és egy másik egyházi intézmény, egy kollégium, ahol hatvan középiskolás cigány gyerek élt, és amit sajnos az elmúlt ciklusban megszüntettek.

Tehát egy olyan intézményről volt szó, ami segítette a gyermekeket, hogy leérettségizzenek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Lejárt az időm. Vannak jó példák is az országban, de ismét mondom, ez az előterjesztés most nem csak erről szól.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu