RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ágnes! Az az igazság, hogy ha nem szakértői anyagot olvas fel, akkor sokkal közelebb áll az álláspontunk egymáshoz. Azt hiszem, hogy a rendkívül sok kétperces hozzászólást az váltotta ki, hogy ez a szakértői anyag mindannyiunkban visszaidézte azt, amit sok-sok éven, évtizeden keresztül hallgattunk. Az SZDSZ képviselői mondták fel az ilyen típusú szakértői anyagokat, és ha szétnézünk az országban, akkor látjuk, hogy ez a nézőpont, miután uralkodóvá vált éveken keresztül, az, hogy pontosan ezek a szakértők ezekre a szakértői anyagokra hivatkozva hozták a döntéseket, hova vezetett ebben az országban, milyen szembenállás van kisebbség és többség között, és hova vezet ez az út.

És mi mindannyian látjuk azt, hogy ez az út nem vezet tovább sehova. Nagyon sokan vannak itt, akik tanárok, látják, hogy nincs tovább. Én szociológus vagyok, szintén valamelyest foglalkozom vele, látom, hogy nem lehet erre tovább menni. Tehát, ha ilyen szakértői anyagokat fog felolvasni, az azt hiszem, hogy érthető okokból meglehetősen sok embernél ki fogja vágni, ki fogja verni a biztosítékot, mert nem lehet tovább haladni ebbe az irányba.

Tegnap egyébként a Magyar Tudományos Akadémia gyermekszegénység-ellenes csoportja szintén egy hasonló értelmű állásfoglalást tett közzé. Egyetértünk egyébként azzal, hogy önmagában ez a lépés nem oldja meg az összes problémát. Ez egy fontos, szükséges, de nem elégséges lépés. Szükséges, hogy a gyerek elmenjen iskolába, és még van rengeteg további lépés, amit meg kell tenni, és ha arról beszélnénk, akkor ezekben a kérdésekben is egyetértünk. De abban az esetben, ha a gyerek nem megy el az iskolába, és második osztály után kimarad, nem tanul meg írni-olvasni, akkor hogy a csudába fog egyébként a munkaerőpiacon boldogulni? Ha nem megy el, akkor nincs számára jövő, nincs számára életesély. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu