Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Bár igen durva, szélsőségesen liberális gondolatörvénybe kerültem, ígérem, hogy megpróbálok a tárgynál maradni, és megpróbálok az előterjesztésről röviden, tömören értekezni, a Jobbik szellemisége szerint, kiemelvén azt, hogy a családi pótlékot mi igenis egy demográfiai, népesedést elősegítő eszközként is tekintjük, és nem vagyunk abban biztosak, hogy az egyszer már működött törvény most is - amikor majdnem tíz év eltelt, és a roncstársadalom sajnálatos módon sokkal szélesebb - ugyanúgy fog működni, mint annak idején. Ezért szeretnénk a szakmai segítségünket, kompetenciánkat felajánlani azt illetően, hogy egy valóban működőképes törvény jöhessen létre. És azt is szeretnénk egyúttal, hogy ez egy első lépcsőfok legyen, ha úgy tetszik, egy saláta, egy nagyobb csomag része, amely a népesedés elősegítését minden tekintetben maga előtt tartja, azt illetően is, hogy több gyermek szülessen Magyarországon, de az egyéb eszközök figyelembevételével is.

De maradván a tárgynál nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy egyáltalán nem elegendő a családi pótlék rendszerét szigorítani és az ehhez való hozzájutást szigorítani, legalább ilyen fontos lenne, hogy más szociális transzferek is, de legalább a rendszeres szociális segély hasonló feltételekhez legyen kötve, hiszen csak így érhetjük el azt az eredményt, amelyről itt is beszélünk. Sajnálatos módon az előterjesztés egy létező problémáról szól. Bár ezt stratégiai gyermekvállalásként szokták emlegetni szakmai körökben, mi ezt megélhetési gyermekvállalásként aposztrofáljuk, nem szégyelljük a jelzőt, igenis, a problémát nevén kell nevezni, és így kell megoldani.

(21.10)

Még egyszer mondom, az a tervünk, hogy minden egyes szociális transzfer hosszú távon, akár évtizedes távlatban hasonló feltételrendszerrel juthasson el a jogosultakhoz. S egyáltalán nem értem, ha önök is látják a problémát, és megvan önökben a szándék a javítást illetően, akkor miért nem beszélhetünk arról, hogy mi van, mondjuk, a szociális kártya rendszerével, ami nem ördögtől való, nemzetközileg is több tucat országban sikerrel használják. Teljesen egyértelmű, hogy az önök által lefektetett célokat, az oktatásban való részvétel elmélyítését, az oktatás eszközrendszerének a könnyebb hozzáférhetőségét ez az eszköz is kiválóan tudná segíteni. Azt illetően, hogy a segélyezésnek legalább egy bizonyos összegét - legyen az csak 50 százalék - kössük ki, hogy ne a félkarú rablóba kerüljön, ne a játékgépbe, ne jövedéki adós termékekre, ne az ukrán cigarettacsempészeket gazdagítsuk ezzel, hanem legyen belőle a gyereknek ruha, lábbeli, tanszer és minden egyéb olyan fogyasztási cikk, amely az iskolába járáshoz, a normális fejlődéshez szükséges.

Ugyanilyen úton-módon említhetnénk azt, hogy további eszközök is rendelkezésre állnak. Ha már arról beszélünk, hogy a népesedést szeretnénk egy kicsit előtérbe helyezni ezáltal is, és egy más vonalvezetésbe helyezni, akkor igenis hozzá kell nyúlni hosszú távon - salátarendszerben - a nyugdíjrendszerhez. Miért nem lehet minden megszületett gyermek után egy vagy másfél év nyugdíjkorkedvezményt kapni? Abszolút bevett szokás a nagyvilágban, sajnálom, hogy ez fel sem merült. Nagyon remélem, hogy azért nem merült fel, mert a következő lépések egyikét vetítjük elő a Jobbik programja alapján.

Ugyanígy nagyon fontosnak tartanánk - ha már az iskolába járás megkönnyítését, kiterjesztését célozzuk meg -, hogy az ehhez szükséges cikkeknek az áfáját ugyan már csökkentsük, akár nullaszázalékos kulcsot is előtérbe helyezve. Szintén működő modell a nagyvilágban, az önök holdudvarában található gondolkodók is előszeretettel publikálnak erről. Kérem, hogy hallgassuk meg őket, és kérem, hogy ezt az eszközrendszert is emeljük be, hiszen ezek nélkül sokkal nehezebben jutunk előre. Nem kell félni attól, hogy szociális kártyáról beszélünk, mint ahogy a mai nap folyamán sem kellett félni adott esetben a stratégiai állami vagyon visszavételétől, és nem csak a megtartásától. Döntögessük már a tabukat egy kicsit ebben a kérdésben is, és ne a szélsőségesen liberális képviselőtársak őrültségeire válaszolgassunk, és ezzel pazaroljuk el a vitára rendelkezésre álló idő 50 százalékát.

Éppen ezért szeretnénk felajánlani konstruktív módon a Jobbik népesedési munkacsoportjának teljes eszközrendszerét, összes megoldási javaslatát, amely a nyugdíjkorkedvezményekhez is hozzányúlna, az áfarendszerhez is hozzányúlna, de a magyar tanyavilág felélesztéséhez is, hiszen ha nem tudunk egészséges életteret képezni ahhoz, hogy magyar gyermekek fejlődhessenek, akkor nem lesz egészséges önellátó kisközösségek hálózata sem, olyan oktatási rendszer sem, ahonnan egészséges gyermekek kerülhetnek ki, akkor pedig ez a törvényjavaslat megint csak a pusztába kiáltott szavak kategóriáját gazdagítja, mi pedig - meglátásom szerint - nem ezt szeretnénk. Éppen ezért a végcélunk az lenne a teljes eszközrendszerünk felajánlása mellett, hogy Magyarországon egy magyar gyermekről se mondjanak le, és ne csak egy szeletként a családi pótlékról beszéljünk ebben az esetben, hanem egy nagyobb csomagban gondolkozva tekintsük a gyermekvédelmet egy komplett nemzeti feladatnak, ami a népesedés része és a következő húsz év egyik legalapvetőbb feladata. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu