DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én mind a két alkotmányértelmező álláspontot ismerem, azt is, amit nyilván az előterjesztő vall, Mátrai Márta képviselő asszony, és nyilván azt is, amit Salamon képviselő úr. De én nem ezt tartom lényegesnek, hogy mi most itt ezen részleteibe menő vitát folytassunk, hanem azt, hogy van-e valódi szándék nemzeti együttműködésre, van-e valódi politikai szándék arra, hogy az új alkotmány ne egy olyan kétharmados többséggel rendelkező parlamenti frakció álláspontját tükrözze csak, amely nincsen a magyar társadalommal, a közvélekedéssel semmilyen viszonyban.

Többen is elmondtuk, hogy mi olyan előkészítő mechanizmust tudnánk támogatni - és a Magyar Szocialista Párt ezért fog nemmel szavazni erre az előterjesztésre, mert ez nem ezt tartalmazza -, amiben van esély arra, hogy tekintélyes jogtudósok, civil szervezetek, érdekvédő közösségek, akár magánemberek is, ahogyan Schiffer András beszélt, ebbe a folyamatba bekapcsolódjanak. Ehhez képest másodlagos, hogy itt most az alkotmányjogi iskolák vitatkoznak. Ha az előterjesztő azt gondolja, hogy csak úgy mehet biztosra, hogy ezt kiemeli ebből, akkor így is lehet értelmezni, úgy is lehet értelmezni.

Érdemes egyébként a vitát lefolytatni az alkotmányügyi bizottságban. Biztosan Salamon László képviselőtársam ott is majd élvezetesen elő fogja adni, hogy akkor ez pontosan hogy is van, meg mi az ő álláspontja, meg mi a Fidesz álláspontja, majd megismerjük. De nem ez igazából most itt a lényeg, hanem az, hogy hajlik-e arra a kétharmados többség, hogy ebből valódi nemzeti együttműködés legyen és valódi társadalmi előkészítés, vagy csak ezt az egész bizottságot egy szépségflastromnak szánják, és megpróbálják, méghozzá erőltetett menetben december végéig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) keresztülerőltetni az Országgyűlésen.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu