SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Pokorni Zoltán nincs a teremben, de kifejezetten örülök, hogy legalább Pósán képviselő urat itt köszönthetjük mint előterjesztőt. Az utóbbi hetekben nem feltétlenül szokott a tisztelt kormánypárt ragaszkodni ahhoz, hogy az előterjesztői jelen legyenek a vitán, úgyhogy örülök, hogy most ennyivel is emelkedettebb lehet ez a vita vagy ha úgy tetszik, beszélgetés.

Nagyon sok minden van, próbálom itt röviden összefoglalni, több dolgot is felírtam egyfajta reakcióként. Egyrészt itt elhangzott a képviselő úrtól annak a felvetése, hogy nagyon szeretnék az intézmények látni a felvételizőket. Bizony, az intézmények szeretnék látni a felvételizőket. Amikor annak idején az új felvételi rendszer bevezetésre került, akkor az intézmények döntő többsége tiltakozott ez ellen, és ki is fejezték határozott aggályaikat azzal szemben, hogy úgy kell felvenniük hallgatókat, hogy nem találkoznak velük, és adott esetben nem tudnak megbizonyosodni arról, hogy a tudásukon túl az egyéb olyan képességeik is megvannak-e, amelyek mondjuk, alkalmassá teszik őket arra, hogy a felsőoktatásban részt vegyenek, például alapvető szocializációs problémák nem állnak-e fenn.

Ugye, elképzelhető, hogy számos ilyen esetet ki lehetett volna szűrni. Most nem akarok itt továbbmenni a pécsi lövöldözősre, a vagdosós lányra és az egyéb rémtörténetekre utalva, de amikor ezek a történetek a médiában megjelennek, kétségkívül rendszeresen, ismét elő szokott ez a kérdés kerülni, hogy vajon miért nem tudhatja, és miért nem lehet ilyen szinten beleszólása az intézménynek abba, hogy kit vesz fel. Mindezt azért mondtam el, mert nagyon örülök, hogy ezt önök is felvetették, és biztatom önöket arra, hogy a továbbiakban esetleg ezen a kérdésen gondolkodjanak el, ha még a továbbiakban is kívánnak az oktatás területén reformokat, törvénymódosításokat benyújtani. Mi a magunk részéről biztosan erőteljesen megfontolandónak tartanánk ezeknek a szempontoknak a bevezetését.

Kicsit furcsa volt itt hallani mind a fideszes, mind az MSZP-s Hiller képviselő úr, volt miniszter úr részéről, igazából örülök neki, hogy önök mind a ketten egyetértettek azzal, hogy az elmúlt húsz évben a felsőoktatás finanszírozása, illetve a finanszírozási politikája mára tarthatatlanná vált. A fejpénzrendszer nem veszi figyelembe a felsőoktatásban tanulók igényeit, nem veszi figyelembe az oktatói kar minősítését, nem veszi figyelembe az egyes intézmények infrastruktúrájának a fejlettségét, az állapotát, a műemlék jellegét, számos egyéb szempontokat, és valóban egyetlenegy szempontra összpontosít, csak a mennyiségre. Bízom benne, ha már ilyen nagy egyetértés van önök között abban, hogy az elmúlt húsz év oktatáspolitikái, kormányzatai ezt a kérdést nem biztos, hogy jól kezelték, vagy legalábbis, ha tisztában voltak ennek a problematikájával, akkor nem kívántak ez ellen tenni, bízom abban, hogy akkor önök ennek az óriási, nagy társadalmi felhatalmazásnak a birtokában akkor merni fognak ehhez a kérdéshez is hozzányúlni, s a következő néhány évben a felsőoktatás finanszírozását új alapokra helyezni.

Magáról a konkrét javaslatról, és nem gondolom azt, hogy azért az eddig elmondottaktól ettől túlzottan eltértem volna, hiszen az indokolásban is szerepelnek olyan szempontok, amelyeket itt említettem. Alapvetően jó a javaslat és jó a szándéka, illetve a javaslat nem is teljesen jó, a szándék, amelyet megfogalmaz, azzal mindenképpen egyet tudunk érteni. Pontosan láttuk, éreztük, tudjuk, milyen problémák adódtak abból, ahogyan a felvételi rendszer eddig zajlott. Káosz volt, nem voltak világosan mérhetőek a minőségi követelmények és igények.

Ugyanakkor ismét azt kell látnunk, és sajnálattal kell tapasztalnom, hogy nem először találkozunk egy jó szándékú és általunk is alapvetően támogatható olyan kormányzati vagy kormánypárti előterjesztéssel, ahol azt a problémát látjuk megint, hogy a törvényjavaslat benyújtását kapkodás előzte meg, nem előzte meg ezt a benyújtást megfelelő szintű egyeztetés, illetve tájékozódás.

(19.10)

Feltételezem, de kérem, hogy cáfoljon meg Pósán képviselő úr vagy bárki a kormánypártok részéről, hogy erről a javaslatcsomagról sem a Magyar Rektori Konferenciával, sem a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával, sem a pedagógusszövetségekkel, sem nem tudom, kikkel előzetesen nem egyeztettek. Amennyiben véletlenül igen, mondják is, és akkor csak örömmel fogom venni, de legjobb tudomásom szerint nem. De tényleg csak örülök, ha meg fognak engem ebben cáfolni.

Miért lett volna talán ez fontos? Ebből a szempontból csak egy oldalvágás, hogy megfontolandó, bár ez majd a részletes vita tárgya lesz, Osztolykán képviselőtársam igen előremutató, már benyújtott módosító javaslata, ami pont azt célozza, hogy az érettségi tárgyak kijelölésénél lehet, hogy esetleg nemcsak az intézmények véleményére kell támaszkodni, hanem egy szélesebb társadalmi egyeztetés is kezdeményezhető. Mi a probléma mégis ezzel a törvényjavaslattal? Bocsánat, elnök úr, 15 percem van?

Forrás: parlament.hu