DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslattal, tulajdonképpen annak céljával különösképpen egyet lehet érteni, elhangzottak már itt ilyen vélemények előttem is, hiszen ahogyan az előterjesztő Harrach képviselő úr mondta, a spórolás, takarékoskodás, az egyensúlyjavítás lehetősége rejlik ebben a törvényjavaslatban. Takarékoskodásra buzdít, és tegyük hozzá azt is, hogy jól hangzik ez a kezdeményezés a közvélemény előtt is.

Szakmai szempontból szeretném hangsúlyozni - mellette szóló érvként - azt, hogy elindíthat egy olyan pozitív irányú javaslatot, illetve kezdeményezést, egy folyamatot, hogy a költségvetési kiadások minden tételét vegyük sorra. A kormányprogram vitája kapcsán is elmondtam, javasoltam a miniszterelnök úrnak, hogy ez sziszifuszi munkának tűnik, nehéz munka, minden kiadási tételt meg kell nézni, vajon kell-e annyi kiadás arra a célra, amennyit az az összeg finanszíroz, vagy kevesebből is ki lehet jönni, netán fölösleges, netán pazarló az a kiadás. Ez kemény munka, de ehhez hozzá kell látni, erre szeretném tisztelettel biztatni a kormányt.

(11.50)

Reményt ad ez a javaslat arra, hogy ezen az úton elindul a költségvetési gazdálkodás. Ezek azok a szavak, azok a gondolatok, amiket - úgymond - pozitív értelemben tudok mondani a törvényjavaslathoz.

Most néhány kritikai megjegyzés: mindenekelőtt az, hogy engem meglep az, hogy ezt a törvényjavaslatot a két parlamenti párt frakcióvezetője jegyzi. Ne értsenek félre, nem a személyükkel van a problémám, hanem az eljárással. Ez a kormány javaslatát realizáló javaslat; a kormány 21. pontjának, a nyerő pontjának vélhetően a realizálását javasolja. Miért nem a kormány terjesztette ezt ide?

Kedves Képviselőtársaim! Olyan benyomásom volt az elmúlt hetekben, mintha itt valamiféle államfilozófiai, államjogi, költségvetési jogi problémák lennének. Azért abban egyezzünk meg, hogy a hatalmi ágak között a törvényhozói hatalom ez itt, ahol mi vagyunk mindannyian, ez a fő hatalmai ág. Ennek a fő hatalmi ágnak van neki alárendelt és neki felelősséggel tartozó kormánya, és nem fordítva.

Nem azért van ez a parlament, hogy ő hajtsa végre a kormány akciótervét! Formai kérdés ugyan, hogy a két - egyébként természetes módon legitim - frakcióvezető úr nyújtja be a törvényjavaslatot, emögött mintha egy furcsa államfilozófiai tévedés húzódna meg, hogy mégiscsak a kormány az, aminek ide kell jönni - úgymond, hogy szíveskedjék a parlament ezeket az elképzeléseit érvényesíteni és törvényként megszavazni. Ez tehát nem formai kérdés. Ez nem házszabályi probléma, ez valamiféle elvi, felfogásbeli különbség - azt gondolom - köztünk, ha önök ezt végiggondolják.

A másik problémám - ez is szóba került már -, hogy kérem szépen, nincs indokolása ennek a törvényjavaslatnak. Harrach képviselő úr a szóbeli előterjesztésében ugyan kiegészítette néhány számmal ezt a törvényjavaslatot, de végül is a szövegben azon kívül, hogy azért kell a törvényt módosítani, mert a kormányprogram 21. pontjában benne van a 15 százalék, semmiféle számítás nincsen, nem is beszélve arról, hogy a 15 százaléknak mi az elvi magyarázata. Miért pont 15 százalék? Miért nem 30? Miért nem 50? Miért nem 80? Horribile dictu: miért nem 100? Akkor nincs támadás. Ilyen ország is van Európában, ahol a pártok nem kapnak a költségvetésből támogatást, másképpen oldják meg a pártfinanszírozás kérdéseit.

Én nem azt mondom, hogy nekünk erre az útra kellene menni, tehát valamiféle költségvetési támogatásra szükség van, de hogy miért pont annyi, amennyi, és miért pont annyival kell ezt az összeget 15 százalékkal csökkenteni, ez egy önkényes, improvizatív vagy ha akarom, voluntartista elképzelést takar. Nincs mögötte semmiféle számítás. Különösképpen olyan számítás nincs mögötte, hogy ezek után hogy fognak ebből a pártok kijönni. Elég lesz a maradék pénz vagy nem lesz elég a maradék pénz? És ha nem lesz elég a maradék pénz, megszerzik majd valamilyen módon máshol.

Lássuk be, itt élünk ebben az országban mindannyian, csodák nincsenek. Tehát ez még kontraszelektív hatású is lehet, ha meggondoljuk, hogy még nagyobb mértékben fogja arra ösztökélni a pártokat, hogy úgymond illegális vagy - ne adj' isten - korrupciós csatornákon szerezzék meg azokat a pénzeket, amelyekkel finanszírozniuk kell a működésüket.

Egyetértek azokkal a véleményekkel természetesen, hogy miután a Magyar Köztársaság parlamentáris demokrácia, a parlamentarizmus pártok révén működik, a pártok működéséhez pénzre van szükség, következésképpen valamilyen formában a pártok működését finanszírozni kell. Ez egy alapkérdés, ebben nincs köztünk vita. A mértékekben már igen! Én tehát semmiféle olyan hatáselemzést nem láttam, nem hallottam, hogy miért pont 15 százalékkal kellene ezt csökkenteni, és mi van akkor, ha ez nem lesz elég.

Természetesen azt gondolom, hogy ez egy szimbolikus értékű gesztus. Azért is támogatható, önmagában is támogatható, de a szimbólumoknak nagy jelentőségük van. Ez egy üzenet lehet a választópolgároknak, hogy igen, ez a parlament azzal kezdi a tevékenységét, hogy oda nyúl rögtön a csökkentés kapcsán, ahol úgymond azok ülnek, a törvényhozók ülnek, akiknek esetleg fáj ez a támogatáscsökkentés.

Egyébként pedig azok a számok, amiket Harrach úr mondott, 225 millió forint ebben az esztendőben a megtakarítási lehetőség; éves szinten az én számításaim szerint, miután 2,5 milliárd forintot tesz ki a 2010-es költségvetésben a pártok támogatása, ez durván közel 400 millió forint, ez nem csak szimbólum. 400 millió forintot megér ez az akció, tehát anyagilag is támogatható. Jóllehet valaki mondta, hogy ez a GDP vagy az államháztartási kiadások ezrelékében sem fejezhető ki, tehát bagatell összegnek is mondható, de a 400 millió forint már nem bagatell összeg. Ezt tehát valóban támogatni lehet.

Összességében tehát az a véleményem, azt szeretném javasolni befejezésképpen a tisztelt kormánynak és a kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy ezen az úton haladjanak tovább. Ez egy hosszú út lesz, de majd a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor talán a hatása, az eredménye is látszódni fog, hogy sok, látszólag kis, 300-400 milliárd forintokból tevődhet majd össze az a hiány, ami most a gondot jelenti.

Nagyon nagy csontvázak nincsenek már ebben az államháztartásban, nekem az a meggyőződésem. Sok kis csontváz van még, csontvázak alatt értve, mondjuk, a 100 milliós nagyságrendű tételeket. Magam is tudnék ilyeneket mondani. Majd annak idején, gondolom, lesz rá módom ezeket a kis csontvázakat itt ismertetni. Jó úton indult el ez a kezdeményezés, de ezekkel a kis - hogy mondjam csak? - hiányosságokkal, hogy nem a kormány jön ide kérni az elképzeléseinek szentesítését, hanem fordítva, úgymond neki van egy kormánytöbbsége, ami némi túlzással zokszó nélkül és túlzottan lojálisan is kiszolgálja az érdekeit, ezeken a jövőben illene változtatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu