SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Talán nem csak a szocialista képviselőtársaim emlékeznek arra, hogy volt egy szlogen a választások során nem is olyan régen, amely úgy hangzott, hogy több pénzt az embereknek. Talán megegyezhetünk benne, hogy ez volt a legdemagógabb szlogen a magyar politikában.

Most már nem nagyon van pénz, úgyhogy jön a szűkös esztendőkre szabott parafrázis: kevesebb pénzt a politikusoknak. Megértjük, hogy a parlament az alkotmányba véste, hogy legfeljebb 200 fős lehet a parlament, kisebbek lettek az önkormányzati képviselő-testületek, majd most jön az újabb megszorítás: a pártok állami támogatásának csökkentése.

Veres Jánosra reagálva itt jegyezném meg, hogy pártunk a parlament létszámának csökkentését bár hosszú távon elfogadhatónak tartja, de abban a formában, ahogy itt elkezdtünk róla beszélni ugyanúgy pótcselekvésnek tartottuk, mint ahogy a jelen javaslatot is. Alapvetően egy méltányolható, ámde mégiscsak pótcselekvésnek tartjuk.

Ki merne vitába szállni a jelen gazdasági helyzetben, hogy ilyen ínséges időkben a pártoknak is meg kell húzniuk a nadrágszíjat? A miniszterelnök úr a 29 pont ismertetése után kicsit meg is volt sértve, hogy az ellenzéki pártok nem üdvözölték azt a javaslatot, hogy 15 százalékkal csökkentsék a pártok állami támogatását. Nem baj, mondta, a Fidesz- és a KDNP-frakció elég nagy ahhoz, hogy az ellenzéki pártok támogatása ellenére is keresztülvigyék ezt a módosítást, bár mint ahogy most látjuk, azért lesz az ellenzék részéről is támogatás.

Nincs is kétségünk afelől, hogy ez sikerülni fog, hiszen eddig nagyon is olajozottan működött a kétharmados gépezet, de azért engedtessék meg, hogy itt a nemzeti összefogás és összeborulás közepette jelezzem az LMP frakciójának néhány kritikai észrevételét jelen javaslattal kapcsolatban.

Először is szerintem célszerű, ha felteszünk egy nagyon egyszerű kérdést: érdemi vagy szimbolikus lépésről van-e szó? Aki arra azt mondja, hogy egy 228 millió forintos csökkentés egy több ezer milliárdos tételű költségvetésben érdemi lépés, annak, azt gondolom, valahol az alapfokú matematikaoktatásnál kellene újra tanulmányait megkezdenie. Úgyhogy én bízom benne, és gondolom, hogy a képviselőtársaim is úgy gondolják, hogy ez alapvetően egy szimbolikus lépés. Azzal együtt, hogy a válság közepette, ahol csökkennek a költségvetési bevételek, szeretném újra leszögezni, hogy egy méltányolható, ámde szimbolikus lépés.

Ha szimbolikus, akkor két út van. Az egyik út az, hogy a választók körében élő elemi politikaellenességre játszunk rá. Jól tudjuk, hogy meglehetősen nagyfokú a bizalmatlanság a politikai pártok irányában, hogy a pártok mint intézmény népszerűsége meglehetősen alacsony a választók körében. Sajnos azt látjuk, hogy önök ezzel a javaslattal alapvetően ezt az utat választották, erre az elemi politikaellenességre kívánnak rájátszani.

A másik út érdemben üzenne a választópolgároknak, érdemben próbálná meg helyreállítani a demokrácia intézményrendszerébe vetett bizalmat. Jól tudjuk, hogy a pártok sokszorosát költik, illetve a jelenlegi parlamenti pártok, és mindenekelőtt a Fidesz, illetve az MSZP szövetségei, pártjai az állami támogatás sokszorosát költötték kampányra. Ezt a különbséget különböző forrásokból, nem utolsósorban korrupcióból pótolják.

Az előbb itt a közbeszerzési törvényről vitáztunk. Ott is felmerült, több képviselőtársam is utalt rá, hogy a közbeszerzéseken mekkora korrupciós felár van. Hadd elemezzem itt ennek kapcsán a helyzetet egy kicsikét részletesebben.

A Transparency International nemzetközi korrupcióészlelési felmérése szerint Magyarország 2006-2009 között a 41. helyről a 46. helyre esett vissza az átláthatóság tekintetében. Az EU 27 tagállamából csak 9 országot tartanak korruptabbnak, mint Magyarország. Becslések szerint a közbeszerzési eljárásokon keresztül 400-500 milliárd forint tűnik el a korrupciós csatornákon keresztül.

A budapesti Corvinus Egyetem korrupciókutató központja által végzett kutatás szerint Magyarországon az egyik legnagyobb korrupciós kockázatot éppen a párt- és a kampányfinanszírozás megoldatlansága jelenti. A korrupciós pénzek egy igen jelentős részét eleve a pártoknak gyűjtik. Más kérdés, hogy ezeknek egy része eltűnik a közvetítőknél kézen-közön. A pártok jórészt közpénzből élő alakulatok, jogos lenne az elvárás, hogy az átlagosnál szigorúbb elszámolás alá essenek. Ám ez ma épp fordítva van: magánszemélyek, cégek nem is álmodnak olyan gazdálkodási, könyvelési szabadságról, mint amit a pártok parlamenti képviselőiken keresztül maguknak adnak.

1990 óta minden változtatás lazította a kötöttségeket. A pártok finanszírozása tehát aggályos elveket követ. Emellett nagyon közel van a rendszer az egykulcsossághoz. A pénzek nagy részét a mandátumok arányában osztják el. Miért is? Az állami támogatás célja, hogy kiszámítható és tisztességes versenyt alakítson ki a politikában. Ezért nem indokolt, hogy a pártok mandátumarányának a változása ilyen közvetlenül megjelenjen a pártok támogatásában. Bizonyos mandátumszám felett csak a frakciók költségvetését kellene növelni, a pártok támogatását tehát nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy aki érdemben kíván üzenni a választóknak, aki érdemben kíván foglalkozni a demokrácia intézményrendszerének kérdéseivel, annak ezekre a kérdésekre reagálnia kell, azoknak mondani kell valamit a párt- és kampányfinanszírozásról, mondani kell valamit a közbeszerzések rendszeréről.

(11.40)

Azt gondolom, a Lehet Más a Politika a kampánya során bizonyította, hogy lehet úgy üzemeltetni egy pártot, hogy nem költünk többet, mint amennyink van, nem pótoljuk a kiadásainkat mindenféle követhetetlen és korrupt csatornákon szerzett pénzekből. Lehet igenis tiszta és átlátható feltételek között pártokat üzemeltetni.

Engedjék meg, hogy végezetül a megoldásokról is megosszam önökkel a pártunk gondolatait. Először is szigorúan el kell választani a pártok és a kampányok szabályozását, átláthatósági szempontokat kell érvényesíteni - lásd az LMP által benyújtott, Transparency International, Freedom House javaslatát, amely most is a Ház előtt van. El kell választani a pártok, a frakciók és a pártalapítványok működését. A pártalapítványok esetében sikerült megszüntetni a leghajmeresztőbb alkotmányos problémákat, de továbbra sem ellenőrzi senki, hogy a szellemi kisugárzásuk vagy a klientúrájuk építésére használják-e a pártok ezeket a forrásokat. Harmadrészt be kell vezetni egy támogatási plafont. Bizonyos mandátumszám felett csak a frakciók költségvetését kellene növelni, a pártok támogatását nem, hiszen az nagyjából a mandátumaránytól függetlenül azonos országos tevékenységet takar.

Ha érvényesülnek az átláthatósági szabályok, akkor akár még növelni is kellene a pártok állami támogatását. Minden pénz, amit nem a költségvetésből vagy kis összegű adományokból kapnak a pártok, növeli a korrupciós kockázatot. Annak, aki érdemben kíván üzenni a választóknak, világosan kellene beszélnie erről a kérdésről.

Tisztelt Képviselőtársaim! A demokrácia drága dolog, de még mindig sokkal olcsóbb, mint a korrupció. Mindezek fényében, ha elutasítani nem is, de támogatni sem tudjuk ezt a javaslatot ebben a formában. Amennyiben önök az átláthatóság irányába kívánnak további lépéseket tenni, amennyiben önök érdemben kívánják rendezni az állampolgárok felől a politikába vetett bizalom alacsony fokát, akkor más típusú lépésekre is szükség van.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu