DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Remélem, sikerül majd az önök nagyobb ívű figyelmét felkelteni, mint amit Novák Előd képviselőtársam kapott önöktől ebben a rendkívül fontos kérdésben.

Tehát azt gondolom, nagyon szomorú pillanatok azok a tisztelt Ház ülései során, amikor az alkotmányunk módosításáról és azon belül az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatos szabályokról van szó, de igazából egy kicsit távolabbi aspektusba is helyezném, mint Novák Előd képviselőtársam, ezt az egész kérdéskört. Ő nagyon helyesen rámutatott, hogy itt ez az eljárás technikai értelemben tulajdonképpen az ellenzék jogainak kiiktatására irányul az alkotmánybírák jelölési rendszeréből.

(19.40)

Ez a technikai, eljárásjogi része. De van egy érdemi része: meg kell vizsgálni, hogy tulajdonképpen mi a célja az Alkotmánybíróságnak, mi a funkciója. Egyáltalán nem az a célja, mint amit egyébként nemrégiben a kormánytöbbség alkotott, egy érdekes nevű hivatalt, az Alkotmányvédelmi Hivatalt, amelyet röviden AVH-nak lehet nevezni. Már akkor sem tetszett ez nekem, most sem tetszik, rossz időket idéz. El kell mondani, hogy nem az a szerv, hanem az Alkotmánybíróság az, amely az alkotmányosságunk értékeinek a legfőbb szerve jelenleg.

Ugyan a Jobbik frakciójának és személy szerint nekem is nagyon sok problémám van a jelenlegi alkotmányos rendszerrel, de kétségkívül a jelenlegi keretek között mégiscsak az elmúlt húsz évben néhány alapvető alkotmányos érték kikristályosodott, amihez viszont feltétlenül ragaszkodni kell, többek között a véleménynyilvánítási és sajtószabadság, amelyet most például a legutóbbiakban komoly, átütő jellegű támadások értek a kormányoldal részéről. Bár megnyugtató számomra, hogy az elmúlt két hét külföldi kiküldetéseiből hazatérvén azt tapasztaltam, hogy hála istennek, a sajtószabadságra, illetve a szólásszabadságra való korlátozási szándéka a kormánytöbbségnek megszűnt, azaz a véleménynyilvánítási szabadságot úgymond ismét visszaemeli a helyére, vagy meg kívánja tartani.

De ha visszanyúlunk még egyszer az alkotmány és az alkotmányosság fogalmához, pláne egy olyan rendszerben, amikor gyakorlatilag alkotmányozási jogkört kapott egy országgyűlési többség - ráadásul úgy, ahogy azt Novák Előd mondta, hogy valójában 53 százalékot kaptak, és végül is a választási szabályok folytán hathatnak oda, hogy az alkotmányt módosítsák -, sorsdöntő szerepe van az Alkotmánybíróságnak. Ezt kell abszolút a figyelem középpontjába helyezni.

Jelenleg az Alkotmánybíróság azért egy olyan, alkuk során kialakított személyi összetételben működik, amely nem jó. A Jobbik egyértelműen kifejezi álláspontját amellett, hogy bizony az a fajta pártdelegálási rendszer, amely eddig működött... - még az sem lenne igazán ideális, ha visszatérnénk vagy megtartanánk az eredeti szabályokat, hiszen egyszerűen akkor pártokon belüli alkuk folyamatában jutnak majd pozíciókhoz, alkotmánybírói feladat ellátására komoly tekintélyű jogász szakemberek, akiknek pedig a feladata nem kevesebb, mintsem hogy pártérdekektől teljesen függetlenül és pártpolitikai érdekek fölé helyeződve egyfajta láthatatlan alkotmányt helyezzenek maguk elé, amikor az összes, akár valamilyen aktuálpolitikai jogalkotási terméket megvizsgálnak az alkotmányosság szűrőjén.

És éppen ezért egy torz rendszerről van szó, a jelenlegi egy torz rendszer. Tehát annyiban egyet lehet érteni Mátrai Mártával - hogy ne mindig a konfrontáció szándéka ütközzön ki adott esetben a mi felszólalásainkból -, hogy rossz ez a rendszer. Ezzel tökéletesen egyetértünk. De abban már abszolút nem értünk egyet, és megint csatlakozom Novák Előd képviselőtársam álláspontjához, hogy aki figyelmesen és alaposan elolvasta Sólyom László esetleg lehet, hogy politikai úgymond végakaratának is tekinthető nyilatkozatát... - ki tudja, hogy lesz, de azért nagy meglepetések senkit nem érnek, mi egészen más személyt szeretnénk köztársasági elnöknek látni, de egyelőre még nem kaptuk meg ehhez a megfelelő felhatalmazást, de ami késik, nem múlik.

Viszont visszatérve az alapkérdésre, ez a levél teljesen egyértelműen rögzíti, hogy meg kell változtatni a rendszert. Még ráadásul azt is mondja, hogy ez a visszaküldési intézmény mire szolgál. Ez nem egy egyszerű futárpostai aktus, amikor a köztársasági elnök visszaküldi, a parlament ismét tűzze napirendre, és ismét utána ugyanebben a formában fogadja el. A köztársasági elnöknek ugyan viszonylag szűk hatásköre van a jogalkotási terület vonatkozásában, legalábbis ami a visszaküldést illeti, hiszen élhetett volna előzetes normakontrollal is, és meggyőződésem szerint élhetett volna, ebben nagyon nagy vita folyik jogászok között. Én már régóta képviselem azt az álláspontot, hogy egy egészen veszedelmes helyzetet eredményez az, hogy az alkotmánymódosításról szóló, egyébként sima törvény... - tehát nincs alkotmány erejű törvény a magyar alkotmányos rendszerben, törvény van, és ezt a törvényt igenis ugyanúgy alkotmányos szűrő elé kellene bocsátani. De ez nem történik meg, ezt nem lehet megtenni a jelenlegi alkotmánybírósági értelmezés szerint, ami egy óriási tévedés, és igenis a hatályos alkotmány ellen is van, az Alkotmánybíróságról szóló törvény rendelkezései ellen is van.

Mindenesetre visszatérve a dologra: Sólyom László köztársasági elnök visszaküldte ezt a törvényt, és nemcsak hogy visszaküldte, de egy ötoldalas indokolást fűzött hozzá, amelyben kifejezetten rögzítette, hogy milyen tartalmú módosítás lenne az, ami álláspontja szerint megfelelne a magyar alkotmányosság rendszerének, és amely az Alkotmánybíróságot valóban egy garanciákkal védett rendszerbe helyezné mind a megválasztást, személyi összetételt illetően, mind a működést illetően.

És bizony szó szerint kell hogy idézzem az ő levelének a megfelelő részét. Ez a következőképpen szól: "Az Országgyűlésnek mint alkotmányozó hatalomnak, ha már módosítani kívánja az alkotmánybíró-jelölés és -választás szabályait, ki kell lépni a jelenlegi szabályozási koncepcióból, amelybe mind a hatályos szabályozás, mind a törvény által bevezetni kívánt szabályozás beletartozik, és érdemben kell megváltoztatni a vonatkozó szabályozást." És most szó szerint elhangzik az úgynevezett petitum: "Kérem az Országgyűlést, hogy felvetésemet ez ügyben alaposan fontolja meg, és a törvényt módosítva ez alapján alkossa meg az új szabályozást."

Ebből, azt hiszem, egyértelműen és világosan kitűnik, hogy nem felel meg a köztársasági elnök úr visszaküldő szándékának és az alkotmányos szűrő szerepében felvetett kérelemnek vagy gondolatnak az, ami most történt. És mélyen egyet kell érteni Novák Előd képviselőtársammal abban, meg egyébként, ha jól látom, az MSZP módosító javaslata is ezt irányozza, hogy bizony a köztársasági elnöknek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének vagy pedig valamely mindenképpen olyan független jogi szaktekintélyekből álló testületnek itt nagyon komoly hatásköröket kell adni abban, az alkotmánybírák személyének kiválasztásában.

Ugyanis az alkotmánybírói poszt nem lehet egy pártpolitikai alku és marakodás függvénye. Ugyanis ez az a testület, ez lesz az a testület, amelynek a tagjai utána mindenfajta függőség és számon kérhető, bevasalható vállveregetés vagy ígéret helyett vagy nélkül abszolút az alkotmány, az alkotmányosság, a nemzetközi egyezmények kötelező rendelkezéseinek szellemében kell hogy megvizsgálják az eléjük kerülő beadványokat. Egyébként ennek a modellnek egy jó megoldása lehet az, amit a köztársasági elnök úr felvetett, és mélyen csalódottságunkat kell kifejeznünk aziránt, hogy a kétharmados kormánytöbbség ezeket az intelmeket nem fogadta meg.

Ami különösen csalódás kifejezésére kell sarkalljon minket, hogy teljesen hidegen hagyja a jelenlegi kormánytöbbséget az, hogy az Alkotmánybíróság jelenlegi működése valóban nagyon súlyos problémákkal terhelt. Itt elsősorban arra kell gondoljunk, hogy az alkotmánybírósági eljárás ideje gyakorlatilag korlátlan. Ebből fakadóan kiemelkedő súlyú alapjogokat durván sértő, korlátozó és az MSZP-SZDSZ-koalíció általi önkényuralom időszakában hozott jogszabályok sorát - amelyek az alapvető politikai szabadságjogokat szűkítették be -, ezeket a törvényeket mi az utóbbi években akár a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, akár a Jobbik, sok más jogvédő szervezet, de mondhatnám még a TASZ-t is és a Helsinki Bizottságot is, több ilyen beadvánnyal fordultunk az Alkotmánybírósághoz annak érdekében, hogy minél hamarabb hozzák meg, soron kívül a döntésüket, hogy például a gyülekezési jogot ne lehessen korlátozni az úgynevezett passzív engedetlenségi szabálysértés alapján, amely alapján a mai napig is tulajdonképpen önkényes büntetések alá kerülnek azok, akik egy tüntetés helyszínén nem úgy viselkednek, ahogy a rendőr bácsi éppen nekik mondja. Noha, egyébként alapvető jogaikat gyakorolják, és abszolút védettek azok a tüntetések, ahol az olyan személyek vesznek részt, akik egyébként politikai szabadságjogukat pláne ellenzéki érdekeket kifejezve gyakorolják.

Tehát nagyon nagy probléma ez az Alkotmánybíróság részéről, ezt kellett volna elsősorban orvosolni. Tehát ha igazán fájna az alkotmányosságvédelem a kétharmados kormánytöbbségnek, a nemzeti együttműködés rendszerét valóban érdemben és komolyan szeretnék végigvinni, akkor a legfontosabb szándék, a legfontosabb cél az lehetne, hogy az Alkotmánybíróság valóban legyen képes egy olyan eljárási szabály alapján eljárni, amelyben nem lehet ilyen önkényes döntéseket hozni, hogy három évig például nem nyúl hozzá a lex március 15. néven elhíresült szabálysértési tényálláshoz, amely büntetni rendeli azt a magatartást, ha valaki egy tüntetésen vagy akár nem tüntetésen a rendőr úgymond szavának nem azonnal engedelmeskedik, hanem 5 másodperccel később engedelmeskedik. A Gyurcsány-időszak bírósági gyakorlata - akár vélt vagy valós politikai elvárásoknak megfelelően - kőkeményen be is vasalta, és meg is büntetett a hazafiak közül legalább több száz embert, akik közül rengetegen ki kellett fizessék a büntetést, sőt akár még elzárássá is kellett alakítani be nem fizetett büntetéseket.

Tehát ez az igazi nagy alkotmányossági probléma, és nem elsősorban a jelölési rendszer. Úgyhogy ez a jelölési rendszer, amit most ez a javaslat előirányoz, tévúton jár, nem felel meg a köztársasági elnök úr elvárásainak, de nem felel meg az alkotmányosság elvárásainak sem, az alkotmányosság talaján álló elvárásoknak sem.

(19.50)

Fel kell idézzem azt, hogy a múlt héten az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén járva a Magyarországot képviselő 14 képviselő egyikeként módom volt részt venni az ottani Európai Emberi Jogi Bíróság két tagjának megválasztásában. Bizony nagyon komoly vita folyt arról, hogy a három német jelölt közül éppen melyik, milyen szakmai kvalitásokat felmutató és milyen értékrendszer talaján álló bíró minősülhet alkalmasnak. Ezekben a döntéshozatalokban, én úgy észleltem, hogy nem a politikai pártok alkui határozták meg a szempontokat, hanem valóban az, hogy bizonyítani kellett a jelölteknek, hogy mit tettek le az asztalra, milyen értékelkötelezettség várható tőlük a rule of law és a human rights, emberi jogok szempontrendszerének európai érvényesítése tárgyában. Hála istennek, például egy konzervatív beállítottságú német jelölt lett, akit megválasztottunk, illetve ugyanez történt a máltai jelölt vonatkozásában.

De sajnos, amikor az ember hazajön Magyarországra, akkor azt kell tapasztalja, hogy valamiképpen nem működnek úgy itt a dolgok, ahogy az elvárhatóság megkövetelné. És bizony a legszomorúbb része ennek a törvényjavaslatnak ez az ominózus, nem akarom idézni a jelzőt, én talán nem lennék ilyen szigorú, de azt kell mondanom, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlással finoman szólva össze nem egyeztethető módon ez a bizonyos négyötödös szabály, tehát az alkotmányozás folyamatát meghatározó országgyűlési határozathoz szükséges határozati többség eddigi négyötödös szabályát egyszerűen most kiemeli az alkotmányból ez a rendelkezés, és sima feles többségű döntéssé alakítja.

Erről már nagyon sokat vitatkoztunk, de e helyütt csak azt lehet megint csak elmondani, hogy itt tényleg az a szándék érhető tetten, ahogy azt egyébként a köztársasági elnök úr is írja, hogy teljes mértékben kirekesztik még az esélyét is annak, hogy az ellenzék értelmes, konstruktív javaslatai meghallgatásra találtathassanak. Én kérem ezúton egyébként Schmitt Pál urat is, mint Magyarország esetlegesen vélelmezhető jövendő köztársasági elnökét, hogy nagyon nyomatékosan vegye számításba ezeket a szempontokat majd a jövendő munkájában, ha az országgyűlési többség úgy dönt, hogy ő lesz a köztársaság elnöke, és bizony próbálja majd a jövendő pozíciójából is jobb belátásra téríteni adott esetben a kormánytöbbséget. Ami nyilván nem lesz könnyű dolog, hiszen nagyon nagy nyomás az, hogy minél inkább, minél gyorsabban a saját akarat érvényesüljön.

De a jogállamiság szempontrendszere másról szól. Ott a sokarcúság, a sokféleség szempontjai meg kell hogy jelenjenek. Az ellenzék egy színességet jelent a Ház életében. Ez, gondolom, itt is tetten érhető. Még felszólalásaink is adott esetben ilyen fogadtatásra lelnek néha, néha kevésbé. De egy biztos, hogy mindenképpen, ha kirekesztődik akár az alkotmánybírói jelölésből, akár az alkotmányos szabályok meghozatalából, akár az élet bármely területét jelentősen meghatározó törvényből az ellenzék szava, amely azért, ha összeadjuk, jóval több mint egymillió választópolgár szavazatát képviseli, akkor ebben az esetben beszűkül, elszürkül, és gyakorlatilag lényegében idézőjelbe kerülhet az a sokunk által féltett demokrácia, amelyért nagyon sokan vérüket adták, akár elődeink közül is. '56-os szabadságharcosok ezért harcoltak, Wittner Mária is ezért harcolt, és nagyon sokan ezért harcoltak ebben az országban. Azok a hazafiak is ezért harcoltak, akik közül jelenleg bizony még most is politikai fogolyként eljárás alatt, szabadságelvonás alatt tartózkodnak. Egyébként itt kell elmondanom, hogy a politikai foglyok kategóriáját egészen másként értelmezi az Európa Tanács. És bizony remélem, hogy miniszterelnök úr azt a bizonyos átadott DVD-t, a Magyar Guantánamo című DVD-t a politikai foglyokról alaposan tanulmányozni fogja, és ennek alapján a jövendő köztársasági elnök úrral mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez az áldatlan helyzet megváltozzon. Térjen vissza Magyarország a jogállamiság útjára, tisztelje az alkotmányt, tisztelje az alkotmánybírák munkáját, és ennek érdekében tegyen meg mindent, hogy az alapvető szabadságjogok maradéktalanul érvényesülhessenek ismét az országban. Hiszen azt a pusztítást, amit az elmúlt nyolc év okozott, mindenképpen minél hamarabb helyre kell állítani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu