LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a vitában eddig elhangzottakat, ami a zárószavazás előtti módosító indítványokhoz érkezett. Először egy technikai megjegyzést engedjenek meg. A négyötödös támogatás szükségszerűségét 1994-ben azért tartotta az akkori többség fontosnak, hogy a '94-ben elinduló alkotmányozásban a saját kezét megkösse. Ez azonban '98-ig szóló határidővel kötötte a Házat, ez a szabály '98 óta nem létezik. Tehát ez egy technikai jellegű kérdés.

A lényegről szeretnék azonban beszélni, mert ennek a módosító indítványnak nem ez a legfontosabb pontja. Ennek a módosító indítványnak az az alapkérdése, hogy az a demokratikus intézményrendszer, amelyre itt hivatkoznak olyan politikai pártok képviselői is, akik egyébként ennek az elmúlt húsz évnek a tagadására tették föl az életüket, és erről beszéltek a választóiknak az elmúlt egy vagy két esztendőben, hogy ez az intézményrendszer vajon jól működik-e. Jól működik-e az az intézményrendszer, ahol előfordulhat az, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának hiányzik két alkotmánybírója? Jól működik-e az az intézményrendszer, ahol hosszú időn keresztül a költségvetési pénzek felhasználását ellenőrző Állami Számvevőszéknek nem volt elnöke és nem voltak alelnökei? (Dr. Vadai Ágnes: Elnöke volt.) Annak az Állami Számvevőszéknek, jegyzem meg, amelynek észrevételei alapján számos esetben büntetőeljárást indított a Magyar Köztársaság ügyészsége.

Jól működik-e az a rendszer, ha már médiatörvényről beszélünk, ahol szétlophatták a Magyar Televíziót, és nincs elnöke a Magyar Televíziónak? Vajon az a rendszer jól működik-e? Jól működik-e az a rendszer, ahol a Magyar Nemzeti Bank, amely állítólag elnökében a függetlenség őre, a Magyar Nemzeti Bank elnöke megengedheti magának, hogy 9 millió forintot vesz föl pofátlanul fizetésként, az alelnökök hasonló összeget? Talán ez lenne a demokrácia védelme - kérdezem -, vagy ettől függ a demokrácia védelme? Ez lenne az az intézményrendszer, amely az ország sikerességének föltétele?

Én azt gondolom, hogy akit 2010 tavaszán megválasztották a Magyar Országgyűlésbe képviselőnek, azoktól azt várja el mindenki, hogy ezt az országot megváltoztassák. Ugyanez vonatkozik azokra a képviselőkre is, akik eddig parlamenti képviselők voltak, és az újakra is. Mindannyiunkra azért adták a voksukat a választók, mert egy új országot akarnak, egy új rendszerben szeretnének élni, és az előző húsz esztendővel szakítani akarnak.

Ennek a szakításnak egyik legfontosabb tétele, hogy a demokratikus intézményrendszer és a garanciák működjenek. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy jól működik-e az az alkotmánybírósági jelölési rendszer, ahol olyan alkotmánybírója lehet a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának, aki köztudomásúan kapcsolatban állt a III-as főcsoportfőnökséggel 1990 előtt, kiszolgálta azt a rendszert, és haszonélvezője volt annak a rendszernek. Ez az alkotmánybíró azért ülhet ott, mert egy politikai mutyi eredményeképpen került oda az Alkotmánybíróságra. Amíg a magyar Alkotmánybíróságnak ilyen tagja van, minden egyes döntés, bennem legalábbis, komoly hitelességi kételyeket vet föl. Nem gondolom tehát, hogy ez a rendszer kiállta az idő próbáját, és alkalmas arra, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus érdekeit szolgálja vagy a választók érdekeit szolgálja.

A mi célunk az, hogy rendet teremtsünk ebben az országban, a demokrácia védelmére, az alkotmányosság védelmére, a közpénzek védelmére létrejött hivatalokat működésbe hozzuk. Ennek jegyében tettünk egy ajánlatot képviselőtársaim felé, hogy megszervezzük az alkotmánybírók választását. Valóban, több észrevétel érkezett ezzel kapcsolatban, köztük talán a legsúlyosabb a köztársasági elnök úr észrevétele, aki lényegében négy pontban foglalta össze azt, hogy miért nem gondolja jó megoldásnak ezt a metódust. Szeretném azonban arra fölhívni a figyelmet, amivel az alkotmánybírósági választás kapcsán a köztársasági elnök úr a levelét kezdi. Azt mondja a köztársasági elnök úr, hogy a jelenlegi jelölési rendszer nem jó. És ha végignézzük az elmúlt időszak politikai megállapodásait, akkor ez valóban igaz, hiszen számos esetben, Kiss László alkotmánybíró példája és az általa képviseltek is pontosan mutatják, hogy milyen morális, etikai vagy szakmai jogi kérdések merültek fel.

Tehát nem vitatja a köztársasági elnök úr ennek a problémának a létét. Az orvoslásával kapcsolatban tesz észrevételeket. Az első észrevétele az, hogy természetszerűleg garantálni kell a kisebbség számára, a parlamenti ellenzék számára, hogy el tudja mondani a véleményét az alkotmánybírók jelölésével kapcsolatban. Itt a köztársasági elnök úrral van egy olyan vitánk, amelyet nem fogunk tudni föloldani, és úgy látom, hogy többekkel van egy ilyen vitánk. Mi úgy gondoljuk, hogy egyetlenegy igazság létezik Magyarországon, ez pedig a mindenkori választói akarat. Ezt a választói akaratot, nincs olyan pártpolitikai, parlamenti paktum, nincs olyan elitpaktum, ami fölülírná. Szeretném nyomatékkal a figyelmükbe ajánlani, hogy a választói akarat nem fölülírható.

1989-ben, amikor könnyen lehet, hogy nem tudták, mi lesz a '90-es évek politikai helyzete, olyan egyensúlyra törekvő garanciákat építettek be az alkotmányozásba, amelyek lehet, hogy néhány évig, egy átmeneti ideig alkalmasak voltak ennek az országnak a szervezésére, működésére. De azért húsz év után azt állítani, hogy a választói akaratot nem kell figyelembe venni, azt mondani húsz évvel a rendszerváltozás után, hogy a választók gondnokság alá helyezhetőek vagy gyámság alá vehetőek?! Márpedig mi másról van szó? Önök nem mást akarnak, mint azt, hogy az áprilisi választások eredményét ne vegyük figyelembe, az alkotmánybírók választásánál módosítsuk a választók által létrehozott arányokat.

(20.00)

Önök ezt mondják, az ellenzék ezt lelkeli folyamatosan, hogy módosítani kell a választások eredményét. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Ez ment ebben az országban húsz éven keresztül, elitpaktumokkal fölülírták a választások eredményét. Ennek vetettek véget a választók, és annak tudatában, hogy ez milyen következményekkel jár, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek és a KDNP-nek kétharmadot biztosítottak, nem véletlenül, hanem szántszándékkal, abban a biztos tudatban és pontosan abból a célból, hogy ezt az országot megváltoztassa a Fidesz, és helyre tegye az alkotmány ellentmondásos kérdéseit és azokat az anomáliákat, amelyeket az előbb idéztem a demokratikus intézményrendszer működése kapcsán. Ennek tudatában bíztak meg bennünket, és ezért küldtek ide bennünket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért a köztársasági elnök úrnak azzal az észrevételével, ami arra vonatkozik, hogy a választói akarat fölülírható egy '89-ben született paktum okán, ami arra vonatkozik, hogy az egyensúlynál nem fontosabb az igazság, hogy az igazság nem írja fölül az egyensúlyt - ezt mondja tulajdonképpen az elnöki észrevétel -, ezzel mi soha nem fogunk tudni azonosulni, és aki demokrataként gondolkodik, az nem veheti komolyan azt, hogy a demokratikus választói akaratot bármi is fölülírhatná ebben az országban, húsz évvel a rendszerváltozás után.

Tehát a demokráciának nem az a próbája, ha valaki a választók akaratát akarja zárójelbe tenni, gondokság alá akarja őket helyezni vagy gyámság alá akarja őket helyezni, hanem a demokrácia próbája az, hogy a többség hogyan él a fölhatalmazással, és hogyan biztosítja az ellenzék számára a jogokat, illetve hogyan biztosítja ennek az országnak a demokratikus működését. A többség tanújelét adta, hogy mit gondol az Alkotmánybíróságról, hiszen Bihari Mihályt jelölte alkotmánybírónak, akinek a szakmai fölkészültségével, az elkötelezettségével kapcsolatban soha senkinek semmiféle kifogása nem lehetett. Mi a többségi fölhatalmazás jegyében így kívánunk élni azzal a lehetőséggel, amit a kétharmad biztosít a számunkra.

Ami a köztársasági elnök úr más észrevételeit illeti: arra vonatkozik az észrevétel második része, hogy egyébként az Európai Unió országaiban az alkotmánybírók választása kapcsán a köztársasági elnököknek és a legfelsőbb bíróságnak komolyabb szerepe van. Ez egy akceptálható, megfontolható érv; ezért van az, hogy egy 45 fős bizottságot hoz létre a Ház, ahol zajlik az alkotmányozás folyamata, és az alkotmányozás kapcsán majd mérlegeli a tisztelt Országgyűlés azt, hogy vajon helyes-e az, hogy az alkotmánybírók választásába a köztársasági elnök úr beleszól vagy nem szól bele, vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke kap-e jelölési felelősséget, vagy nem. Ez egy alkotmányozási folyamatnak lehet az eredménye, tehát nem elvetjük, hanem mérlegeljük a köztársasági elnök úr észrevételét.

Két pontban elfogadtuk az észrevételt. Az egyik pont az, hogy legyen alkotmányos garancia, hogy a parlamenti mandátumaránynak vagy a parlamenti arányoknak megfelelően legyen ebben a jelölőbizottságban képviseltetve minden politikai párt, amely itt van a parlamentben. Ezt akceptáljuk, és normaszöveg formájában elő is terjesztette Mátrai képviselőtársam; valamint azt is, hogy az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó számtani képletet - mármint hogy hány fős a bizottság - nem kell alkotmányban rögzíteni, ahogy a köztársasági elnök mondja, hanem az alkotmánybírák jogállásáról szóló, szintén kétharmados törvényben elég rögzíteni mindezt. Ezt meg is tesszük, minimum 9, maximum 15 fős bizottságot javasolunk az Országgyűlésnek.

Szeretném azonban valamire fölhívni a figyelmüket. Eddig csak a frakciók megállapodásán múlhatott az, hogy ki lesz alkotmánybíró; a frakciók politikai mutyiján, hogy legyünk egyértelműek és világosan. A mostani rendszerben a jelölőbizottság számára frakciótól függetlenül bármely képviselőtársam javaslatot tehet. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Bármely képviselőtársam javaslatot tehet. És mi azokat a garanciákat, amelyek az alkotmánybírók megválasztására vonatkoznak, mármint hogy kétharmaddal lehet alkotmánybírót választani... (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.) Nagy érdeklődéssel fogom hallgatni Lamperth képviselőtársamat majd, ha kitüntet azzal, hogy a mikrofonba mondja el, akkor ezt meg is tenném. De arra kérem, hogy hallgasson meg, hiszen nekem nagyon fontos majd az ön véleménye, és azt remélem, az enyém is fontos az ön számára. Köszönöm szépen, képviselőtársam. (Dr. Lamperth Mónika: Igenis, tanító bácsi, hogyne!)

Tehát különösen fontosnak tartjuk az ellenzéki szempontok figyelembevételét, ezért fogjuk azt továbbra is garantálni, hogy kétharmados többséggel választható meg valaki a Magyar Köztársaság alkotmánybírójának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a magyar Alkotmánybíróság nem működik az alkotmánynak megfelelően. Ma az Alkotmánybíróságnak olyan tagja van egy politikai mutyi eredményeképpen, aki szégyen a magyar Alkotmánybíróságra. Ma a Magyar Köztársaságban az alkotmánybírók választásához módosítani kell a jelölési rendszert, amit a köztársasági elnök úr támogat. A jelölés módosításakor két szempontot figyelembe vettünk, egy harmadikban készek vagyunk egyeztetni, és egy filozófiai kérdésben, egy alapértékben - ami számunkra, a fideszes és KDNP-s képviselők számára megdönthetetlen érték - pedig nem tudunk engedni, ez pedig a választói akarat. Magyarországon addig, amíg nekünk lehetőségünk van a választók bizalmából a hatalmat gyakorolni, a többséget biztosítani ebben a Házban, addig egyetlenegy akarat létezik, ez pedig a választói akarat és a választói akarat által diktált igazság.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu