NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót, és köszönöm a figyelmet, kedves képviselőtársaim. Miközben tehát szemfényvesztésként beszél itt az Országgyűlés választási reformot előkészítő albizottságról és új alkotmányt előkészítő eseti bizottságról, közben záporoznak a különböző, választási eljárást módosító törvényjavaslatok, nemcsak az önkormányzati, hanem az országgyűlési választásra is, és bizony záporoznak az alkotmánymódosítások is sorra, mindaközben, hogy szemfényvesztésként tehát arról van szó, hogy az új alkotmányt itt valami nagy egyetértésben fogadnánk el.

(19.30)

Most arról az alkotmánymódosításról van szó - mert itt a sok sorszám közepette nem csodálkoznék, ha a tisztelt kormánypárti képviselők sem tudnának kiigazodni -, amit azon a bizonyos hétfőn nyújtottak be, amelyik napon le is zárták ennek az általános vitáját, és a módosító javaslatok benyújtására sem adtak későbbi határidőt, miközben a több hétre előre meghirdetett üléstervben sem szerepelt ez a javaslat.

Miért is beszélünk mi az alkotmány megpuccsolásáról? Azért beszélünk, mert önök most egy meglehetősen sunyi eljárással, a két legfontosabb ellenzéki jogosítványt vennék el tőlünk egy javaslattal, ami még megmaradt a kétharmados kormányzati többség ellenére. Az egyik az alkotmánybírók választása, hiszen a jelenleg hatályos rendelkezés szerint minden frakció egy főt delegálhatna az alkotmánybírókat jelölő eseti bizottságba, ahol bizony nem lenne a kormányoldalnak többsége, megegyezésre szorulnának; ahogyan azt korábban, a rendszerváltás idején a kompromisszumban célozták is, hogy így lehessen csak alkotmánybírókat jelölni.

A másik fontos jogosítvány pedig az, hogy az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. Ezt az alkotmánybeli rendelkezést, amit még Horn Gyuláék emeltek be az alkotmányba, az akkori kétharmados többségük ellenére is egy ilyen gáláns javaslatként, ezt önök eltörölni szándékoznak, anélkül, hogy egyáltalán megkísérelték volna a nemzeti együttműködést. Tehát nem arról van szó, hogy megpróbálnak létrehozni egy új alkotmányt, ha esetleg nem megy négyötöddel még az alapelvek, a szabályok lefektetése sem, akkor utána, mondjuk, obstrukcióra hivatkozva, a kétharmadukkal visszaélve megváltoztatják ezt a pontot, hanem eleve meg sem kísérelik a nemzeti együttműködést.

Ennek fényében, lehet, hogy abszurdnak hangzik, de mégis az a tény, hogy a Horn-kormány komolyabban vette a nemzeti együttműködést, mint a jelenlegi kormányoldal.

Itt tartunk most, hogy egy ilyen sunyi javaslatként törölni kell az alkotmányból ezt a négyötödös passzust, amit azért nevezünk sunyinak, mert nemhogy az alkotmánymódosítás nem erről szól, hanem elvileg az Alkotmánybíróság választásáról, de maga az indokolás sem tér ki arra, hogy egy ilyen fontos paragrafus is szerepel a törvénymódosító, alkotmánymódosító javaslatban. Még csak külön paragrafust sem adnak ennek az egészen más témának, hanem először a 2. § (1) bekezdése azt mondja ki, hogy e törvény a kihirdetése napján lép hatályba, majd utána, mintegy második odatartozó bekezdésként, mint csak valami technikai részletként jelzik, hogy hatályát veszti az alkotmány 24. § (5) bekezdése. Pedig valójában ez nem egy lényegtelen technikai részletkérdés, hogy a fentiek függvényében, mondjuk, mi veszti hatályát, hanem egy egészen új téma, amelynek indokolását sem adja, holott a Házszabály 85. § 3) bekezdése szerint kellene indokolást tenni. Tehát normális esetben egy ilyen rosszhiszemű javaslat be sem kerülhetett volna a tisztelt Ház elé, hiszen formai hibától szenved, ha formai hibának nevezzük ezt a rosszindulatú, sunyi eljárást.

Nem is csoda, hogy ehhez a javaslathoz, bár előnyomtatva ott szerepel a neve Lázár János frakcióvezető úrnak, végül ő sem írta alá; azt gondolom, ekkora gazemberséghez még ő sem adja nevét. Egyértelműnek tűnik számomra, hogy ezt még ő sem írta alá. Tehát egy ilyen komoly alkotmánymódosításra egyetlenegy napi munkanapot sem hagynak, hogy erre felkészüljünk, hanem csak így benyújtják, és tulajdonképpen így akarják megpuccsolni ezt a négyötödös rendelkezést.

Sólyom László úr sajnos a visszaküldést indokoló hétoldalas levelében, átiratában nem említi egyetlenegy szóval sem - lehet, hogy nem kísérte nyomon ezt a hosszú parlamenti vitát, amit utána azért itt sikerült generálnunk a késő éjszakai órákban -, nem tér ki egyetlenegy sorban sem erre a nagyon komoly, és azt gondolom, rosszhiszemű joggyakorlatra.

Nézzük tehát, mire tért ki az államfő. A most benyújtott, zárószavazás előtti módosító javaslat indokolása egy újabb valótlan tényállítás. Mátrai Márta előterjesztő azt írja, hogy a módosítás a köztársasági elnök levelében megfogalmazott követelményeknek tesz eleget.

Nézzük, mit mond Sólyom László, mit írt nekünk. Idézhetném, azt mondja: álláspontom szerint a leginkább megfelelő megoldás az lenne, ha a bírák megválasztásának, illetve kinevezésének joga megoszlana az Országgyűlés, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a köztársasági elnök között. Ez köszönő viszonyban sincs azzal a beterjesztett apró formai módosítással, amit önök most benyújtottak. Persze, erre fel volt készülve az államfő is, azért így folytatja: az Országgyűlés általi választás vonatkozásában azonban ebben az esetben is figyelembe kell venni a levelem 3.1. pontjában megfogalmazott követelményeket.

Mire utal vissza az államfő? Arra az esetre, ha nem az ő javaslata szerinti eljárásban választanák meg az alkotmánybírókat, hanem a kormánytöbbség kitart az álláspontja mellett. Például azt írja ebben a hivatkozott pontban, amit követelményként megfogalmaz, hogy ha még az Országgyűlés választaná is az alkotmánybírókat, azt mondja: az alkotmányt soha nem az aktuális politikai erőviszonynak megfelelően kell módosítani, hanem úgy, hogy az adott rendelkezés lehetőleg minden körülmény között betölthesse garanciális rendeltetését.

Milyen garanciális rendeltetésekről beszél, amelyeket be kellene töltenie, és amelyek érdekében - tehát ahogyan mondja - soha nem az aktuális politikai erőviszonyoknak megfelelően kellene módosítani az alkotmányt? Hiszen látjuk, hogy erről van szó valójában, hogy meg sem kísérelik a nemzeti együttműködést, máris módosítják, holott elég széles itt az ellenzék - legalábbis - politikai spektruma, lenne kivel együttműködni. S a jelenleg hatályos alkotmánybíró-jelölési folyamat szerint csak egyetlenegy frakcióban kellene szövetségest találni egy alkalmi ügyre, egy konkrét alkotmánybíró jelölése kapcsán, tehát egy olyan alkotmánybírót kellene jelölni, akit akármelyik frakció támogat az ellenzékiek közül. Meg sem kísérelnék ezt, ugyanúgy, ahogyan az új alkotmány elfogadását sem kísérelik meg, még az alapelveket, az új alkotmány kidolgozásának a folyamatát sem kísérelik meg a szükséges, jelenleg hatályos négyötödös parlamenti többséggel, holott például mi, a Jobbik készek lennénk egy nemzeti együttműködés jegyében biztosítani mind a parlamenti négyötödöt, mind a társadalmi kétharmados felhatalmazást. Mert azért mondjuk ki: ilyen fontos kérdésekben szükséges lenne egy kétharmados társadalmi felhatalmazás, ami a tisztelt kormányoldalnak nincsen meg, hiszen 53 százalékos választási eredményt értek el; az csak a torz választási rendszernek köszönhető, hogy önök végül is több mint kétharmaddal lettek jelen az Országgyűlésben.

Tehát, visszatérve az államfő kívánalmaira, amelyekre Mátrai Márta hivatkozik ebben a most benyújtott, zárószavazás előtti módosító javaslatban, amely szerint minden államfői követelménynek eleget tett ez a tessék-lássék, zárószavazás előtti módosító javaslat: valójában tehát mik azok a garanciális rendeltetések, amelyekre az államfő hivatkozik? Itt, kérem szépen, pontosan a rendszerváltás időszakára hivatkozik vissza, amikor létrejöttek a jelenlegi szabályozások, az alkotmánybírók jelölésére és megválasztására vonatkozó rendelkezések a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, illetve a szabadon választott új Országgyűlésben 1990 nyarán létrejött kompromisszumot tükrözik. Ezek azt célozzák, hogy a parlamentben jelen lévő egyetlen politikai erő, azaz se a kormányoldal, se az ellenzék ne legyen képes egymagában alkotmánybírót állítani, írja az államfő, és azt is mondja, hogy ez a célkitűzés helyes, összhangban van az alkotmánybírók pártatlanságának és függetlenségének követelményével.

Ezek tehát azok az államfői igények, amelyeknek a mostani apró módosító javaslat indokolásával szemben egyáltalán nem tesz eleget az eredeti javaslat. Én azt gondolom, hogy így, az államfő utolsó napjaiban illő lenne, ha Sólyom László végakaratát a kormányfő is betartaná. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Ezért nagyon bízom benne, hogy ezt az előterjesztést, ezt a törvényjavaslatot, ezt az alkotmánypuccsot nem hajtják végre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu