DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, tisztelt elnök úr, és köszönöm a méltányosságot, a megértést az ideérésemmel kapcsolatban.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Választópolgárok! Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat egy nagyon-nagyon jelentős, az életviszonyok szinte minden egészét, teljességét érintő kérdéskörről szól. Ez a polgári törvénykönyv, nagyon sok ember találkozik ezzel a napi életben, amikor felszáll a buszra, akkor megköt egy fuvarozási szerződést, ha jegyet is vesz, akkor ráadásul szerződésszerűen veszi igénybe, ha éppen nem vesz jegyet, akkor szerződést szeg, ha éppen bemegy a boltba és vásárol, akkor adásvételi szerződést köt. Tehát az életünk tele van olyan jellegű jogviszonyokkal, amelyeket ez a törvénykönyv szabályoz. Tehát világosan ki kell mondani, és látni kell, hogy ez a jogszabály - éppen tegnap egy alkotmánymódosításról volt szó - az alkotmány mellett, én nyugodtan merem mondani aktív ügyvédként, jogászként, és egyben a szakma álláspontját is, úgy gondolom, képviselem, az egyik legmeghatározóbb jogszabálya egy társadalomnak, hogy hogyan rendezi a magánfelek viszonyait, a gazdálkodó szervezetek viszonyait, a különböző szervezetek, civilek által létrehozott szervezetek jogviszonyait, és most egy egészen új fejezetként, úgy, ahogy van, az egész családjogi szabályozás is bekerül az új Ptk.-ba.

Éppen ezért, mivel ilyen súlyú kérdésről van szó, ezért nagyon helyes és szerencsés, hogy alapos és részletes vita folyik erről. Tehát én külön szeretném megköszönni minden jogász és nem jogász képviselőtársamnak, akik hozzászóltak ehhez a témához, mert azt gondolom, ez az a téma, amiben tegnap is nagyon sokan itt voltak képviselőtársaim közül, és nagyon helyes, hogy így volt az alkotmány tárgyában, bár ott inkább a szavazások voltak a fő indokok, és nem a téma érdekessége; de most is, igenis úgy gondolom, hogy a kormánytöbbség soraiból, de akár az MSZP soraiból sokkal több jogász kolléga van, akik szerintem itt lehetnének, itt kellene hogy legyenek, és nagyon alaposan hozzá kellene hogy szóljanak ehhez a témához.

Én csak most felvillantásszerűen szeretnék néhány érvet elmondani amellett, csatlakozva Staudt Gábor képviselőtársam felszólalásához, hogy miért kell és helyes egy olyan döntést hozni, hogy ebben a formában az Országgyűlés által elfogadott polgári törvénykönyv novellát nem szabad hatályba léptetni, hanem valóban, ahogy azt a nemrégiben elfogadott kormányhatározat egyébként helyesen előirányozza, egy nagyon alapos újragondolásra van szükség. Itt nyilván a módszertanokban már lehet finomítani, a különbségeket közelíteni, én magam amellett volnék azért, hogy miután a normaszöveget átvizsgálta az ember alaposan, azt lehetett kiolvasni a most elfogadott Ptk.-novellából... - ami egy teljes körű novella, és ez nagyon ritka, azért ezt el kell mondani, hogy ez nagyon-nagyon ritka dolog, hogy egy ilyen alapvető törvénykönyvet úgy, ahogy van, az Országgyűlés tokkal-vonóval újraszerkeszt, és teljesen újat tesz le az asztalra.

Ez különösen azért nagyon fontos, mert van egyrészt a joggyakorlók tömege, a 10 millió magyar állampolgár életét, de nemcsak a 10 millió magyar állampolgár életét, hanem bármely uniós tagállam polgárának életét, bármely elcsatolt területről Magyarországra jövő magyar testvérünk életét döntően befolyásolják a gondnoksági szabályok, mondjuk, a kártérítési szabályok, a kellékszavatossági szabályok, az öröklési szabályok és egyáltalán. Tehát ezek olyan... - ebben egyetértek Schiffer András képviselőtársammal, hogy az alkotmányhoz kísértetiesen hasonló gondossággal kell nyúlni a polgári törvénykönyvhöz, tehát nagyon nagy hiba lenne bármilyen elkapkodott döntést hozni. Simon Gábor képviselőtársunk azért is jelezte, és ezt tudjuk is tényekből, hogy azért ez valóban nem egy elkapkodott munka terméke volt.

Itt nem a kapkodással van a probléma, itt inkább a tartalmi elemekkel van a probléma, mégpedig az, hogy elindult valóban egy novella, a polgári törvénykönyv reformjának munkája, amely valóban sok ideig tartott, ez a Vékás professzor úr által elindított bizottság kereteiben nagyon ígéretes irányokban fejlődött, és utána tulajdonképpen sajnos az történt, aminek nem kellett volna történnie, hogy egyszerűen aktuálpolitikai indíttatástól vezérelve, vélhetően Gyurcsány Ferenc politikai munkásságának egyik részeként tulajdonképpen beletenyerelt ebbe a jogszabályba is, mint ahogy nagyon sok másba is ebben az országban.

(11.10)

Ennek köszönhetően lényegében ott tart az ország, ahol jelenleg tart, többek között ennek köszönhetően az alapvető szabadságjogokat gyakorló emberek például a mai napig is előzetes letartóztatásban börtönben ülnek, mint például Budaházy György és társa. Tehát ilyen előzmények után azt kell mondani, bár nagyra becsülöm az MSZP-s képviselőtársak, a jogász kollégák fáradozását, hogy megvédjék azt a jogszabályt, amelynek éppen most a hatályba nem lépéséről szóló előterjesztést tárgyaljuk, de azt gondolom, nem jó az az irány, amit ők képviselnek, hiszen ők is nagyon jól tudják, hogy tulajdonképpen Gyurcsány Ferenc, aki, hála istennek, most már megint nincs itt, tehát tényleg, viszonylag jó az ember közérzete, de ettől függetlenül még mindig mégiscsak országgyűlési képviselő, még ha az off-shore cégeinek ügyét is intézi, vagy éppen a nem tudom, melyik cégének az ügyét, ahol a munkavállalókat, mint tudjuk, jelentős mértékben az átlagnál jobban is kizsákmányolják, és a munkavállalói érdekeiket sértik, de tény és való, itt szakmai alapon sem védhető meg az, hogy a törvénykönyv ebben a formájában lépjen hatályba.

Elmondok két szempontot: egyrészt a társadalom tagjainak szempontja, akik tényleg a napi életükben élik a kis életüket, valószínűleg ezt a közvetítést sem sokan nézik, sok más egyéb program választható a nyár ezen pontján, különösen, ha munkaidő és egyebek is van, de mindenképpen úgy fogják ezt megélni, tehát - helyesebben - úgy élték volna meg ezt a hatálybalépést, hogy nélkülük, róluk egy olyan meghatározó törvény született, ami egészen a házasságkötéstől kezdve, a gyermektartás szabályain át, bármelyik típusú kötelmi szerződés megkötésén keresztül, az egyesületalapítás rejtelmein át az élet szinte minden területét egyik napról a másikra hirtelen megváltoztatja. Lehet, hogy ha egy százalékos kimutatón megpróbálnánk kimutatni, hogy az új Ptk. a normaszöveg tartalma tekintetében hány százalékban változtatja meg a korábbi szabályokat, érdekes számot kaphatnánk. Ez relatív, de valószínűleg nem lenne átütő, nem biztos, hogy mondjuk, 15-20 százaléknál többre teszem ezt, de pont ezzel a 15-20 százalékkal van igazán baj.

Elmondok néhány szempontot, hogy szerintem mik azok a problematikus elemek, amelyek miatt nagyon-nagyon helytelen lenne, ha ez a törvénykönyv ebben a formájában hatályba lépne. Nyilván ez az egyik szempont, amit elmondtam, tehát a társadalom szempontja.

A másik a jogászszakma szempontja, a jogalkalmazók szempontrendszere. Tehát azért, amikor itt ilyen döntést hoz az Országgyűlés, arra kell gondolni, hogy az életviszonyok az első szülő pillanatától kezdve, amikor egy polgár fejében megszületik a gondolat, hogy alapítson, mondjuk, egy egyesületet, attól kezdve számos szereplő, jogalkalmazók lépnek be az életébe. Odamegy egy ügyvédhez, aki részére tanácsokat ad, elkészíti az egyesületi alapszabályt, benyújtják a bíróságra, a bíró alkalmazza az új jogszabályt. Akkor ott van az ügyész, akinek törvényességi felügyelete van, fellebbezési joggal élhet, vagy nem élhet. Továbbkerül az ügy, mondjuk, az államigazgatás másik szereplőjéhez, tehát tulajdonképpen egész láncolatszerűen ráfűződik a teljes jogásztársadalom munkája, munkássága a polgári törvénykönyv tartalmi elemeinek változására.

Azt tapasztaltam az ügyvéd kollégák között, hogy rettenetesen nagy zavartság, rettenetesen nagy rémület és elég nagy elkeseredés tapasztalható, tekintettel arra, hogy úgy élik meg, hogy gyakorlatilag nélkülük és sok esetben ellenükre született volna egy új polgári törvénykönyv, amely sok esetben tényleg megerőszakolja azokat a szabályokat, vagy akár értelmetlenül változtatja meg azokat a kialakult szabályokat. Most itt nagyon furcsa okfejtés következik részemről, hiszen most bizonyos értelemben dicsérni fogom a kommunista időszak egyik termékét, a polgári törvénykönyvet, amely 1960-ban lépett hatályba, tehát immáron ötven éve egy hatályos jogszabályról van szó. Nyilván fel sem lehetne sorolni, hányszor módosították, nyilván tudjuk jól, a szocialista jog - hogyan is volt? -, a szocialista együttélés követelményének zsinórmértékét kellett alkalmazni a jóhiszemű, tisztességes eljárás elve helyett és a többi.

Tehát volt egy jó pár elv, amelyekkel nem lehetett egyetérteni, de azért kétségkívül, főleg az elmúlt húsz évben is, noha folyamatosan voltak aktuálpolitikai belenyúlkálások a Ptk.-ba, azért mégis kikristályosodott egy nagyon masszív, viszonylag koherens normaszöveg és emögé egy nagyon masszív, koherens joggyakorlat. Tehát egyszerűen azért, amikor hozzányúlunk ehhez a polgári törvénykönyvhöz, gondoljunk arra, hogy elsősorban azok a jogalkalmazó bírák... - elsősorban én sajnos nagyon sok olyan bírói műhibával találkozom, amikor az ember tényleg megdöbbenve éli meg azt, hogy egy viszonylag egyszerű jogalkalmazási helyzetben, mondjuk, tényleg egy szerződés érvénytelensége tárgyában hogyan tud teljesen vakvágányra futni egy bíró egy viszonylag egyszerű, jó erkölcsbe ütköző szerződés megítélése tekintetében, amikor, mondjuk, egy privatizáló csapat - például volt egy ilyen az esetemben, a praxisomban - megszerzett egy nagy gyógyszergyárat, és tulajdonképpen azt csinálták a rövid privatizációs időszakuk alatt, hogy lényegében fillérekért a saját érdekeltségükben álló cég részére ruházták át ennek a gyógyszercégnek a teljes szellemialkotás-állományát. Azt természetesen tönkretették, lerabolták, majd a saját új cégükben vidáman folytatták az életüket. Nyilván azért tették ezt, mert a privatizációs szerződésben bevállalták azt, hogy majd ők itt munkahelyeket tartanak fenn, meg milyen szép jövőt fognak alkotni. Most egy ilyen jogvitában kellett azt tapasztalni, hogy a bíró teljesen félrecsúszott egy viszonylag egyszerű, a jó erkölcsbe ütközés normájának alkalmazásánál.

Tehát látható, hogy nagyon nagy veszély lenne az, ha rázúdítanánk olyan jellegű változásokat a bírói karra, amelyek át nem gondoltak. Például én ki szeretném emelni - ami a nagyon kedvenc területem, és nagyon sok ilyen ügyem volt - a személyhez fűződő jogok területét, például a jó hírnév védelmét. Itt tehát eddig eléggé logikus és jó szabályozás volt tapasztalható, legalább is a jogsértés-megállapítás tekintetében.

A Ptk. másik erénye - ezért azt el kell mondani, ennek az új novellának viszont van egy nagy erénye, amit még tovább lehetne cizellálni - a sérelemdíj. Tehát ami végre eljut oda, hogy a nem vagyoni kártérítésnek ez a nagyon szerencsétlenül kialakult intézménye a jelenlegi formájában, tulajdonképpen tényleg azt lehet mondani, hogy szinte majdnem alkotmányellenesen is alkalmatlan a megfelelő, arányos kompenzáció biztosítására azok számára, akik mondjuk, közéleti vagy nem közéleti tevékenységük kapcsán velük szemben valótlan, sértő tényállításokat tesznek, vagy pedig, mondjuk, személyhez fűződő jogukat, mondjuk, a testi épségüket sérti egy rendőr-gumibot, amikor véresre veri őket az utcán, vagy éppenséggel, mondjuk, a személyes szabadságukat sértik azzal, hogy jogellenesen egy szabálysértési eljárás kapcsán még fogva tartják őket.

Most ilyen esetekben a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat ügyvédei is, jómagam is számos olyan esetet harcoltunk végig, szerencsére ezek egy részét jogerősen meg tudtuk nyerni, de ez nem a bírói kar és nem a rendszer dicsősége, hanem bizony azoknak a kollégáknak a dicsősége, akik ezeket az ügyeket végigharcolták, de így is, ha belegondolunk, a kompenzáció mértéke nevetséges. Ha belegondolunk, hogy körülbelül félmillió forintos nagyságrendű kártérítéseket fizetnek olyan embereknek, akiket a rendőrök nagyon durván, nagyon csúnyán, mondjuk, lerántanak a földre egy tüntetés során, jól belerúgnak, többször belevágnak gumibottal, megbilincselik, három napig fogva tartják, de mondjuk, nem törik el a csontja, viszonylag megússza anélkül, hogy mit tudom én, még maradandó sérülése legyen, egy ilyen esetben a jelenlegi bírói gyakorlat teljesen becsontosodott erre a néhány százezer forintos nagyságrendre, ami persze megy fel, néha sikerül feljebb nyomni. Hála istennek, vannak azért nagyobb összegű eseteink is, például említhetném Novák Előd esetét is, aki most éppen nincs itt, neki több ilyen tesztjellegű ügye is volt, de Budaházy Györgynek több ilyen kártérítési ügye is volt, vagy Kocsis Imrének, tehát a praxisomban nagyon széles a spektrum. Remélem, valószínűleg majd a gárda vezetőinek a kártérítési perében is ugyanilyen sikeres kártérítési ügyeket tudunk vinni, miután majd megállapítja a bíróság azt, hogy az összes intézkedés jogellenes volt, amit velük szemben tettek, miután benyújtottuk Strasbourgban a kérelmünket, annak érdekében, hogy megállapítsák a gárdafeloszlatás jogellenességét; a múlt héten történt ez.

De azt kell mondani, hogy a sérelemdíj mértéke és megfelelő kimunkálása tekintetében nagyon fontos újragondolni az intézményt, és ebben a formájában ez a novella nem tartalmaz megnyugtató szabályokat. Mondhatnám a másikat, például a sajtóeligazítást vagy a sajtó útján elkövetett jóhírnév-sértés példáját, ahol kifejezetten úgy gondolom, hogy a védendő jogalanyok számára hátrányos szabályozás jelenik meg: tehát a sajtó által közzétett közlemény esetén, tehát valaki által közzétett közlemény esetén a sajtó mentesül mindenfajta felelősségtől, ami elfogadhatatlan, mert innen kezdve tulajdonképpen bárki bármilyen típusú közleményt legyárt; mondjuk, most nem akarok csúnya dolgokat mondani, bármelyik, most éppen jelen lévő képviselőtársunkat mondhatnám példaként, hogy milyen csúnya dolgokat írnak bele egy közleménybe róluk, miket állítva, vagy milyen off-shore cégekkel hozzák összefüggésbe, vagy kiskorúak terhére elkövetett egyéb cselekményekkel, és ha ezt valaki, egy sajtószerv leközli mint közleményt, onnan kezdve a sajtószerv felteheti a kezét, legalábbis ezen szabályok szerint, és azt mondja, nem, nem tartozom felelősséggel. Vagy ugyanezt megteheti például akkor, ha igazolja, hogy mondjuk, gondosan járt el az újságíró, amikor úgy gondolta, nagyjából rendben van ennek az állításnak a lehozatala.

(11.20)

A jelenlegi joggyakorlat és a Ptk.-szabályozás pedig határozottan jó egyébként, ezen nem kéne változtatni, mégpedig olyan, hogy azt mondja, hogy bizony a sajtónak felelőssége van, és akkor is, ha másodközlőként ad tovább egyéb információkat.

Miután felszólalásomat nem tudtam a 15 perces első keretben befejezni, valószínűleg majd egy másik alkalmat fogok erre kérni. Tehát mindenesetre azt tudom mondani, hogy ebben a formában az előterjesztést támogatandónak tartom, és a Ptk.-t több tekintetben módosítandónak, ebben a munkában a szakmai szervezetek és a jogvédő szervezetek tapasztalataira is szükség van. Ezt ezúton is felajánlom a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nevében a jogalkotónak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu