DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az új polgári törvénykönyv témája úgy kísér engem, mint a fát az árnyéka. Lassan két éve, hogy az Országgyűlés vissza-visszatérően foglalkozik az új magánjogi kódex megalkotásával.

Ez alatt a két esztendő alatt számtalanszor elmondtuk, hogy megfelelő szakmai előkészítés hiányában az Országgyűlés nincs abban a helyzetben, hogy az átfogó magánjogi törvényt megalkothassa. Észrevételeink süket fülekre találtak. A törvényjavaslat a szakma - hangsúlyozom: a szakma - és az ellenzék tiltakozása ellenére kiérleletlen, számos ponton vitatható formában került áterőltetésre az Országgyűlésben.

Az imént Simon Gábor képviselőtársam felszólalását hallva az a sláger jutott eszembe, ami körülbelül azzal a sorral indul, hogy csak a szépre emlékezem. (Dr. Lamperth Mónika: Megállj, Laci, visszakapod te ezt még! - Derültség az MSZP és a Jobbik soraiban.) Hozzá kell tennem mindjárt, hogy ez sem igazán találó dolog, mert sok szépet abban a kódexben igazán nem lehetett találni, és itt persze a vitára utalok; a képviselő úr úgy hivatkozott számos polgári jogi szaktekintélyre, tudósra, mint akik állítása szerint támogatták az új polgári törvénykönyvet, a 2010. évi CXX. törvényt. De hát ez nem igaz. A képviselő úr is itt ült, tehát emlékeznie kellene, nemcsak arra a szépre, ami, azt hiszem, igazán nem is volt ebben az ügyben, hanem az igazságra.

Azok a szaktekintélyek, akiket a képviselő úr felolvasott, egytől egyig különböző fórumokon súlyos kifogásokat emeltek a polgári törvénykönyvvel szemben. Én nem emlékszem, hogy a képviselő úr ott lett volna bármelyik, az Igazságügyi Minisztériumban tartott konferencián, ahol a kormány képviselői kétségbeesve próbálták a szakma támogatását megszerezni, és ott egymást követték a felszólalások Weiss Emíliától Vékás Lajosig. Érdekes módon a Vékás professzor úr nevét elfelejtette a képviselő úr említeni, ő volt ennek a kodifikációs bizottságnak a vezetője. Tehát Vékás professzor úr és még számos nevet mondhatnék, akik felszólaltak, különböző elemeket kifogásolva; nem tíz, nem húsz, nem harminc, hanem sokkal több, százas nagyságrendű észrevételeket hangoztatva a törvénykönyvvel szemben. De ne csak ezt a két konferenciát nézzük, hanem tekintsük azokat a cikkeket, számos cikket, amelyek a Magyar Jog hasábjain megjelentek, bírálva, keményen támadva a polgári törvénykönyvet.

Elfelejtette a képviselő úr mondani, hogy azt a kodifikációs bizottságot, amely valóban kormányokon átívelően, majd' tíz évig dolgozott az új polgári törvénykönyv kidolgozásán, ezt a kodifikációs bizottságot méltatlan módon félreállította a szakma, és az általuk elkészített törvényt számos ponton úgy alakította át, hogy az a szakma kemény bírálatát, hogy úgy mondjam, egyes vélemények megfogalmazásának hangütését tekintve, tiltakozását váltotta ki.

De hát semmi nem számított, az új polgári törvénykönyvet az előző parlamenti kormánytöbbség, az MSZP és egy darabig az SZDSZ egy formális koalícióban, aztán, amikor kilépett az SZDSZ a koalícióból, akkor csendes támogatással áterőltették a parlamenten. Ezt is el kellene mondani. Emlékeztetni kellett volna a képviselő úrnak - és ha nem tette meg, akkor megteszem én - a tisztelt Házat és a közvélemény e vita iránt érdeklődő részét, akik ma figyelik ezt a mai vitánkat is, arra, hogy ennek a törvénynek nincs szakmai legitimitása.

Aztán egy külön kérdés a törvény hatályba léptetésével kapcsolatos alkotmányellenes erőlködés. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot támogató akkori kormánypárti képviselők nemegyszer illettek bennünket azzal a váddal, hogy kritikánkat a mindent megkérdőjelező ellenzéki magatartás attitűdje mozgatja, illetve, hogy minket kizárólag presztízsszempontok vezetnek.

(10.10)

Ennek a vádnak eleven cáfolatát az új polgári törvénykönyvvel szembeni szakmai bírálatok sokasága képezte, amire itt az előbb részletesen is utaltam.

Ami pedig az állítólagos presztízsszempontot illeti, a valóság éppen fordítottként volt igaz. A presztízs, mármint hogy az akkori kormányoldal az új Ptk. megalkotásával állítson önmagának szobrot, az akkori kormánypártokat és az akkori kormányzatot vezette. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a törvény hatályba léptetését az imént említett alkotmányellenes megoldással még a mostani választásokat megelőzően igyekezett a korábbi parlamenti többség biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság azonban megsemmisítette az új polgári törvénykönyv hatályba léptetéséről alkotott törvényt, és ezzel megnyílt a lehetőség egy tiszta lapra írt, szakmai legitimitással rendelkező, az országhoz méltó új polgári törvénykönyv megalkotása előtt. Erre az útra már rá lehetett volna lépni két évvel ezelőtt is, ha hallgattak volna ránk az akkori kormánypárti képviselők, és ma már sokkal előbb tartanánk. (Babák Mihály: Nem tették.) Nem rajtunk, hanem önökön, akkori kormánypárti képviselőtársainkon múlott, hogy ez nem így alakult. Igazán sajnálom, hogy az elmúlt ciklusban áterőltetett, de most már végleg zátonyra jutott törvényt akkor aktívan védelmükbe vevő kormánypárti képviselők túlnyomó része már nem a parlamenti padsorokban szembesülhet elhibázott tevékenysége eme következményeivel.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az előbb részletezett törvényalkotói ámokfutás okozta romeltakarítást hivatott realizálni. (Dr. Lamperth Mónika: Ajjaj!) Valóban, az egyetlen értelmes lehetőség az elhibázott 2010. évi CXX. törvény - bocsánat, a számot rosszul mondtam, 2009. évi CXX. törvény - hatálybalépésének végérvényes megakadályozása, illetve a törvényhez kapcsolt egyéb törvényi rendelkezések puszta létezéséből eredő jogrendszeri inkoherenciák feloldása. A kormány mostani előterjesztése ezeket a megkerülhetetlen célokat megfelelő módon biztosítja. Ennél többet általánosságban a törvényjavaslatról nem is kell mondani.

A Kereszténydemokrata Néppárt az előterjesztést támogatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu